Alan E. Nourse; William S. Burroughs - Pengefutár (Blade Runner)

Szerző stv On the

PengefutárAlan E. Nourse szövege

„…ami azt illeti, pengefutárok nélkül a tiltott egészségügyi ellátás egész, komplikált rendszere szétrepedt volna a varratok mentén.”

Nourse nagyjából annyira normakövető, mint Guy Fawkes.

Ez volt az első gondolatom, miután befejeztem a regényt és összefoglaltam magamban az egésznek az ötletét.

Pengefutár nem meggyőzően jó könyv. Nem kiemelkedően jó sci-fi és egészen biztosan nincs benne semmi irodalmi technika, ami különösen érdekessé tenné. Mégis belesimul egy nagyon előkelő neveket is tartalmazó szekvenciába – belesimul, semmiképp nem emelkedik ki – mégpedig az ötlet miatt.

De előbb a forma.

A szöveg három nagy fejezetre bomlik, melyek újabb alfejezeteket tartalmaznak. A három nagy fejezet: Billy történeteDoki története és A Pengefutár címeket viselik. Mindhárom nagy fejezetnek van egy fontos karaktere, akinek a szemszögéből látjuk az eseményeket, akinek a véleményét és a történetét megismerjük. Az első és harmadik fejezet nézőpont karaktere ugyanaz a személy.

Sánta Billy tizenhét éves, dongalábú, foglalkozását tekintve pengefutár (a történet szempontjából persze motivált, hogy Billy dongalábú, szimbolikus funkciója is van/lehet értelmezésünk szempontjából annak, hogy éppen ilyen jellegű a problémája, azonban a ’blade runner’ címmel ez az egész egy különösen ízetlen viccként (is) hat). A pengefutárok a szövegvilágban tulajdonképpen az alvilág speciális szereplői: orvosi felszereléseket szereznek be illegális egészségügyi beavatkozásokhoz.

Metró 2033 - Könyvmegjelenés (Európa Kiadó)

Szerző Próza Nostra On the

Metro 2033Az Európa Könyvkiadó jóvoltából februárban érkezik Glukhovszkíjtól a Metró 2033. Igazi posztapokaliptikus sci-fi, de nem az agyonunt fajtából. Úgy tűnik, hogy az oroszok már a metróban vannak.

William Gibson - Trendvadász (Pattern Recognition)

Szerző stv On the

William Gibson: Trendvadász„Hiszen a homo sapiens története ősidők óta nem szól másról, mint alakfelismerésről – a makacs vágyról, hogy végre összeálljon a mintázat. A teljes kép. Ez éppannyira áldás, mint átok.”

Gibson rajongó vagyok.

Ezt már itt le kell szögeznem. A legutóbbi újraolvasás alkalmával – amikor is eldöntöttem, hogy írni fogok a Próza Nostrára erről a regényről – már éreztem, hogy képtelen leszek a rajongó elragadtatottsága nélkül szólni – minden törekvésem ellenére.

Az írás aktualitása, hogy a Blue Ant-trilógia befejező kötete néhány hónappal ez előtt jelent meg, és azóta már magyar nyelven is olvasható. Jelen írás tárgya a trilógia nyitódarabja.

Gibson teljes életművét ismerem és – egyetlen kivételtől eltekintve – minden szövegét legalább egyszer újra is olvastam (sajnos az Idorut csak kölcsönkaptam és azóta sem tudtam megszerezni). Az a tapasztalatom, hogy az eddigi szövegei ezer szállal kötődnek a technikához, ám mindegyik annak egy új területét vizsgálja, az egyes emberre és a társadalomra gyakorolt hatására fókuszálva. Éppen ezért nem csak újszerűek és izgalmasak ezek az írások, de egyszersmind aktuálisak is.

A szerző bemutatásától eltekintek, de fogódzónak álljon valami itt.

Trendvadász (Pattern Recognition, 2003) magyarul 2004-ben jelent meg. Az Árnyvilág (Spook Country, 2007) – a trilógia második része – 2009-ben követte, majd a Nyomtalanul (Zero History, 2010) zárta le a sorozatot 2010-ben. (Talán a későbbiekben írok egy bejegyzést a három kötet viszonyáról és a sorozatról globálisan.)

Nourse & Burroughs esete az igazi Blade Runnerrel

Szerző stv On the

Szeretnék egy könyvet a figyelmetekbe ajánlani. Később ismertető is lesz majd róla itt a Próza Nostrán. Most pár sor a szöveg utóéletéről.

Alan E. NourseAlan E. Nourse '74-ben írt egy regényt Blade Runner címmel - mely magyarul idén 'Pengefutár' címmel jelent meg a Metropolis Media jóvoltából - az amerikai egészségügyi rendszer kritikájaként. A szöveg annak rendje és módja szerint kicsapta a biztosítékot tisztességesen. A filmipar rögtön rátette a kezét és megvásárolták a jogokat. Az a William S. Burroughs írta a forgatókönyvet, aki többek között a Meztelen ebédet is alkotta (Cronenberg rendezett belőle filmet). Végül azonban a filmet nem forgatták le.

Stephen King - Borzalmak városa (Salem's Lot)

Szerző stv On the

Stephen King: Borzalmak városaRégóta nincs a könyvpiacon olyan horror regény, amelyik úgy mesél el egy vámpírhistóriát, hogy megtartja a vámpír köré fűződő misztikumot, a titokzatosságot, és még borzongató is. A Vampire: The Masquerade szerepjátékhoz megjelent klánregény sorozat annyi titokzatosságot sem hagy a vámpírokban, mint egy átlátszó, üres befőttesüvegben. Ráadásul a kánon szerint „félirodalminak” nevezett műfajokban (mint amilyen a fantasy és a sci-fi, valamint leágazásai) sem kaphatnak helyet, hiszen ha negyedirodalminak neveznénk őket, még akkor is megsértenénk a Julia és Romana füzetek íróit, akik valószínűleg hamarabb jutnának világirodalmi rangra, mint a klánregényeket jegyző szerzők (tisztelet néhány kivételnek). Érthetetlen, hogy egy ilyen jól sikerült szerepjáték után a White Wolf kiadó megjelentette ezeket a „szörnyszülötteket”.

Anne Rice fogcsikorgatóan szentimentális regényei fényévekkel jobbak a fent említetteknél, de az egyszerű ember itt is csak mellékszereplő. A vámpír lét áll itt középpontban, az ember küzdelme, félelme legföljebb olcsó retorikai fogásként mutatkozik meg. Persze a vámpír, mint szereplő, mint regényhős érdekes volt még az Interjú a vámpírral című regényében, de Rice híján van a megújulásnak, és már a sokadik alkalommal biggyeszt a vámpír szó elé egy jó hangzású (lehetőleg újlatin) nevet, és ad ki regényt az így kapott címmel.

Kevés az olyan (igényes) történet, ahol a vámpír, mint az Ellenség jelenik meg. Az ember ellenfeleként, aki jóval hatalmasabb nála, akiről (vagy inkább amiről) szinte semmit nem tudni, ami félelmetes alakként, minden romantikától mentes, természetellenes, beteges gyilkosként jelenik meg. Szóval kevés az ilyen, Bram Stokert meg már olvastuk.

Stephen King 1975-ben született regényét az Európa Könyvkiadó 2006 végén ismét megjelentette, a megújult küllemű King sorozat egyik nyitó darabjaként. Ez nem volt rossz húzás, hiszen a kötet már évek óta nem volt kapható, hacsak egy-egy antikváriumban rá nem akadunk.

Végre (újra) egy hátborzongató vámpírtörténet a könyvpiacon. A Kingtől megszokott egyedi stílusban íródott regény irodalmi kivitelezésére sem lehet panasz.

A nyúl és a katana

Szerző stv On the

Usagi katanávalAz Usagi Yojimbo egy japán képregény, melyet Stan Sakai alkotott meg. Annak ellenére, hogy a szerző japán, művének semmi köze nincsen a mangához – hála Istennek.

Az Usagi Yojimbo jelentése Nyúl Testőr. Nincs könnyű dolga annak, aki ezt a tapsifülest be szeretné mutatni olyan embereknek, akik még nem ismerkedtek meg vele. Első hallásra ugyanis egy rajzolt szamuráj nyúl történetei egy felnőtt ember számára gyerekesek és érdektelenek. Sajnos gyakran éri ez a méltatlan vád a képregényeket. Elég viszont csak a Watchmen című remekműre, vagy Neil Gaiman Sandman-jére gondolni ahhoz, hogy belássuk: a képregény felnőtt műfaj is lehet. Hasonló a helyzet a cikk témájául szolgáló alkotással is, bár az Usagi Yojimbot a gyerekek is szórakoztatónak találhatják.

Az egyetlen szilárd pont (Umberto Eco – A Foucault-inga)

Szerző stv On the

A Foucault-inga„A föld forog, de az a pont, amelybe a huzal kapaszkodik, a világegyetem egyetlen szilárd pontja.”

 

Ez a könyv hosszú.

És nem mindig úgy, mint egy kisiskolás számára a nyári szünet. Inkább, mint egy tehervonat a pirosnál várakozónak.

Eco óriási lexikális tudással büszkélkedhet, amit ebben a könyvben sem akar véka alá rejteni, szerintem sokszor éppen ez teszi oldalak tucatjait szárazzá. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy e regény után nem sok értelme van összeesküvés-elméletekkel foglalkozó szöveget írni. Persze, persze: Dan Brown. De ő egy másik eset. Brown olyan, mint Eco, csak összetett mondatok és lenyűgöző műveltség nélkül.

Umberto Eco könyve 1988-ban jelent meg először olaszul, az olvasóközönség nagy érdeklődéssel várta. A rózsa nevét ugyanis egyedüli regényként tartották számon, ezért amikor felröppent a hír egy második Eco-regény készültéről, mindenki kíváncsi volt, megismételhető-e a siker (erről Szabó Gábor Tiszatájban megjelent tanulmányában részletesebben is olvashatunk – itt elérhető). 1992-ben jelent meg a magyar fordítás, mely több utánnyomást és egy 2008-as második kiadást ért meg eddig.

A regény az okkult összeesküvés-elméletek rendkívül aprólékos katalógusa. Három kiadói szerkesztő különös „játékának” lehetünk tanúi, mely váratlanul véresen komolyra fordul. Casaubon, Belbo és Diotallevi egy könyvsorozatot szerkeszt, ami az okkult „hagyomány” által kutatott titkokról, a titkos szervezetek történetéről, az emberiség történelmének ismert eseményei mögött húzódó valódi okokról szól. Munkájuk során rengeteg kéziratot kell, hogy átolvassanak és számtalan különös alakkal hozza őket össze a sors. Természetesen mindhárman szkeptikusok és egy pillanatra sem hisznek a vadabbnál vadabb összeesküvéseknek, ám remekül szórakoznak rajtuk. Egy napon úgy döntenek, hogy megalkotják a végső titkot, a nagy Tervet. Az emberiség teljes történelmét újraolvassák és értelmezik, egy olyan prekoncepción keresztül, miszerint minden összefügg mindennel. Vagy másképp: a világon minden jelként működik, vagyis önmagán túl mutat. Az összefüggések ilyen totális rendszere feltételez valamifajta tervszerűséget.

Letölthető e-novellák és klasszikus Galaktika számok

Szerző Próza Nostra On the

Galaktika Logó

A Galaktika elindította a megvásárolható E-novellák menüpontját, egyelőre egy magyar steampunk szöveggel, Az Ostrommal. A szerkesztők állítása szerint folyamatosan fognak felkerülni az újabb sci-fi és fantasy novellák, ám ez még csak próbaüzem. Az érdeklődéstől függ, hogy regények is megvásárolhatóak lesznek-e. Az e-novellák ára 99 Ft.

Oldalak