Ez alkalommal is korszerűtlen leszek. Tim Burton tárgyalt kötete ugyanis 2008-ban jelent meg a Magvető jóvoltából, tehát nem kifejezettem friss kiadás. Az angol eredeti 1997-ben jött ki.
Mivel Burton filmes munkáit nagyon szeretem, gondoltam ez a kötet sem lesz csalódás, hiszen a Rímbörtön, avagy az Osztrigasrác mélabús halála az ő verseit tartalmazza, melyeket saját rajzai tesznek színesebbé. Hogy a kötet találkozott-e az elvárásaimmal, arról később.
Kezdjük a magyar címmel.
Nyilvánvalóan humorosnak szánta az elkövetője. Nem lett az. Szerintem kifejezetten rossz cím, bár kétségtelenül többet árul el a formáról, mint az eredeti, ami a magyar alcímnek felel meg. Ennek ellenére a szerző nevére gyártott kínrím kifejezetten taszító a számomra és – valljuk be – izzadtságszagú is.
A külcsín pazar. Már kézbe venni is jó érzés a kötetet, tapintásra is kellemes. Keményfedeles kiadásról van szó, hangulatos borítótémával, pasztellszínekkel és kiváló lapminőséggel. Ez a könyv, mint fenomén, hibátlan. Meg is kérik az árát rendesen.
A kötetet felütve az első dolog, ami magára vonta a figyelmemet a sok hangulatos színes és fekete-fehér rajz, melyek a Burton-filmekből megszokott morbid és bizarr látványvilágot idézik. A Rímbörtönnel kapcsolatos pozitív benyomások számomra ezzel a néhány – a kötet külsejére vonatkozó – dologgal nagyjából véget is értek.
Maguk a versek kifejezetten bosszantóak a rímelés módja miatt. Kínrímek érnek kínrímeket és bár akadnak elmés megoldások, néhány versszak után rettenetesen fárasztóvá válik ez a forma. Szó sincs a fordítás ügyetlenségéről, az angol szöveg is így működik, Stern Gábor pedig hűen ülteti át ezt magyar nyelvre (a versek eredeti nyelven és a hozzájuk tartozó képekkel elérhetőek itt). Ez a fajta rímelés persze a játékosságot erősíti, illetve a mondókaszerűséget, tehát harmonizál a humoros/morbid és szürreális, mégis valamiképp gyermeki történetekkel, a tartalommal. Amennyiben valaki képes elviselni ezt a fajta verselést, annak valószínűleg kellemes szórakozást nyújt a versikék olvasása. Sajnos engem az agyérgörcs kerülget tőlük. Ugyanakkor értelmet nyer a magyar cím: valóban szökni akar az ember e rímek elől.
A következő 10 mondatos kritika apropóján úgy gondoltam nem lenne minden tanulság nélküli, ha szánnánk egy rövid bejegyzést a szöveg főszereplőjére. Követlező alkalommal ugyanis Robert W. Chambers A Sárga Király című novelláskötetét mutatjuk be dióhéjban. (Valójában már a címmel probléma van, hiszen a magyarul e cím alatt megjelent novelláskötet valójában a The Maker of Moons címet viselő, sokkal kevésbé fontos kiadvány - sokat elárul ez a Tuan kiadó üzletpolitikájáról).