A sci-fi kategóriája.
Nagy örömünkre szolgálhat, hogy a múlt heti MANCS-ban (2012. szeptember 27.) Tudományos fantasztikus-melléklet található, így nem sokáig várathatott magára, hogy erről is szót ejtsünk.
„Ostobaság azt hinni, hogy minden örökké tart. Talán a buddhizmus is átmeneti.”
(266. o.)
Ez a regény annyira sűrű, hogy a rengeteg érintett témájával sokkal inkább tanulmányt, vagy tanulmányokat érdemelne, mint egyszerű kritikákat, melyek képtelenek bemutatni A felhúzhatós lány gazdagságát. Jelen írás nem is vállalkozik többre néhány irodalmi, esztétikai tulajdonság felvillantásánál.
A regény – melyet biopunkként szokás meghatározni – a nem túl távoli jövő világát teszi meg helyszínéül. Ez a Föld még annyira sem vidám hely, mint amilyennek mi ismerjük napjainkban. Néhány példa:
Újabb sci-fi nagyság távozott el. 87 éves korában, 2012. augusztus 15-én elhunyt az amerikai származású Harry Harrison science fiction író, képregényrajzoló. Legismertebb művei a Rozsdamentes Acélpatkány ciklus, a Halálvilág- és az Éden-sorozat. Dolgozott közösen Brian Aldiss-szel, számos díjjal jutalmazták írói és szerkesztői munkásságáért.
2012. június 5-én hosszas betegeskedés után, ám békésen hunyt el kaliforniai otthonában Ray Bradbury, a sci-fi irodalom vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja. Halálhírét szerdán jelentette be egyik lánya.
Olyan nagyhatású szövegei mellett, amilyen a Fahrenheit 451 vagy a Marsbéli krónikák, filmforgatókönyveket is írt, többek között Alfred Hitchcocknak is. Számos kitüntetése közül kettőt szeretnék kiemelni: az Amerikai Science Fiction Írók Szövetsége a nagymesterének nevezte ki; valamint elneveztek róla egy aszteroidát.
Az orosz irodalom nagy hagyománnyal bíró toposza a hóvihar alakzata. A sci-fi tradícióban pedig előkelő helyen szerepelnek az orosz szerzők. Mintha e két, közhelyszámba menő megállapítás igazolásának kísérlete lenne Vlagyimir Szorokin Hóvihar című kisregénye.
Kezdetben úgy tűnik az olvasónak, hogy a XIX. századi oroszföldön jár. A történet minden eleme, a narratíva, a szövegstílus és az olvasó kondicionált tekintete is ezt sugallja. Az események két főszereplője a fiatal, tettre kész és konok, idealista Platon Iljics Garin doktor, valamint az idős, megbékélt, keresztényi lelkületű Perhusa. Céljuk, hogy eljussanak egy járvány sújtotta közeli faluba, a legnagyobb hóvihar kellős közepén, a legendás orosz pusztában. Mintegy mellékesen kiderül, hogy a járvány Bolíviából származik és legszembetűnőbb tünete, hogy zombikká változtatja a halottakat.
Néhány bejegyzéssel ezelőtt már felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Mancs egy interjút közölt Pék Zoltánnal. Most, hogy a szöveg on-line elérhető lett, igéretünkhöz hűen kitesszük a linket. "Hírtelen osztódik a valóság"
Részlet az interjúból (Pék Zoltán itt az Ember a Fellegvárban című kultikus PKD regényről beszél):
A Frolix-8 küldötte című PKD könyv megjelenése kapcsán az Agave Kiadó és az LFG Zóna weboldala közös kvízjátékot indít, amely február végéig tart. A nyertesek könyvcsomagot nyerhetnek, úgyhogy érdemes klikkelgetni.
Mától kapható az Agave gondozásában megjelenő PKD sorozat következő kötete: A Frolix-8 küldötte, hangulatos, különleges borítótémával. Reméljük a belbecs is ehhez hasonló lesz.
Arthur C. Clarke minden ember közül a legmenőbb, akik valaha is tollat ragadtak, hogy tudományos-fantasztikus regényeket írjanak. Két érdekesség vele kapcsolatban: ő volt az első ember, aki publikálta arra vonatkozó elképzelését, hogy az űrbe telepített műholdakkal világméretű tévéadást lehetne közvetíteni, 1945-ben. A műholdakat geostacionárius pályára kell állítani, így pont annyi idő alatt kerülik meg a Földet, amennyi a Föld forgási ciklusa – vagyis a bolygó felszínéről úgy tűnik, hogy a műhold nem mozdul, a jel tehát mindig eléri a vevőt.
Mivel 1962-ben állították pályára az első (kereskedelmi) távközlési műholdat, ki lehet találni, hogy milyen volt az ötlet fogadtatása. Senki nem vette komolyan, noha később – tudományos körökben – megkapta a megérdemelt elismerést. Ennél sokkal kellemetlenebb, hogy nem tudta szabadalmaztatni az ötletét, mivel két működő műholdat kellett volna az akkori törvények alapján bemutatnia a szabadalmi hivatalban. Ez az oka annak, amiért később kénytelen volt megírni a Hogyan vesztettem egymilliárd dollárt szabadidőmben című cikkét. Bár milliárdos nem lett, a tiszteletére a geostacionárius pályát Clarke-pályának nevezik.
A másik érdekes tény: 2008. március 19-én bekövetkezett haláláról a világ nagyobbik része 2008. március 18-án értesült, azaz az előző napon. Srí Lankán – az időzónák miatt – ugyanis halála bekövetkeztekor már „másnap” volt.
