Sci-fi

Az időutazás régóta egyéni és kollektív vágyaink csimborasszója, ami az irodalom berkeiben is gyökeret vert. Megváltoztatni egy-egy történést, kiegészíteni, más irányba terelni egy teljes múltbeli eseményt vagy esetlegesen a jövőt meglátogatni majd elborzadni tetteink következményein. Lauren Beukes új regénye, a The Shining Girls sajátos formában közelíti meg a kérdéskört. Ellentétben korábbi regényeivel, a magyarul is megjelent Moxylanddel és a Zoo Cityvel, a helyszín ezúttal nem az apartheid  billogát homlokán viselő Dél-afrikai Köztársaság, hanem az Amerikai Egyesült Államok északi régiója, Chicago. Míg az előzőekben Beukes a lehetségest és annak megvalósulási valószínűségeit latolgatta, addig a The Shining Girls távol áll ettől a megközelítéstől. Eltekintve attól, hogy az írónő egy időutazó sorozatgyilkost enged szabadjára, kinek késszúrásai a felszabdalt huszadik század szövetébe mélyednek s az ámokfutásra egy túlélő lány és egy, munkájából kiégett újságíró igyekszik fényt deríteni, a regény a realizmus eszközeivel igyekszik atmoszférát teremteni. Sem a technológia és a cyber-realizmus, ahogyan a Moxylandnél, sem a folklór mint a Zoo Citynél nem kap szerepet, az írónő egy kulturális jelenségről, a legyőzhetetlen és megérthetetlen ellenfél szobráról, a sorozatgyilkosról rántja le a leplet.

Az űrutazásról fantáziáló ember  a 20. század második felében egyszerre volt futurista, aki a tudás felnőttkorában jár, és egyszerre hordozta a gyermek jegyeit, aki sok botlással vág neki egy elképzlet világnak a technika tavaszán. A földi történet átírása volt ugyanis a tét, egy folyamatosság megszakítása, melynek narratívája mindig a bolygóhoz gravitált. A feldolgozásoktól hemzsegő tematika mindig ezt a korszellemben fészkelő elrugaszkodási pontot keresi, követve/szétszedve a „kilövésekkel” egyidejű krónika galaktikus optimizmusát. Nem véletlen hát, hogy keleten a „visszaszámláló ember” megalkotásában  a totalitárius hatalomnak nagy szerep jutott a tévében sugárzott ég felé emelkedő rakéta képének ismétlésével. A célok megtestesülése pedig a szkafanderes alak volt, aki limitált oxigénnel vág neki a végtelennek, az űrutazó képernyőn, üdvözlőlapokon szugerált figurája. Érthető tehát, hogy a modernség kései szakaszában ez a törékeny, rosszul felszerelt alak lett az ember utáni ember megtestesülése – a kollektív célok és a magára hagyott egzisztencia emblémája egyben. Sally Gardner A Hold legsötétebb oldala (Maggot Moon) című regénye többek közt ezt a kettősséget dolgozza fel.

Tavaly decemberben a Facebook oldalunkon több mint két héten keresztül minden nap kitettünk egy rövid könyvajánlót íróktól, költőktől, kritikusoktól, irodalommal foglalkozó személyektől. Mindegyikük egy-egy fontos 2013-as olvasmányélményéről írt. Úgy tűnik, hogy tetszett az olvasóknak - Nektek - a megmozdulás, ezért a jövőben is készülünk hasonlóval. Annak érdekében, hogy könnyen visszakereshetőek legyenek ezek a villámajánlók, egybegyűjtve itt is közzétesszük őket. A sorrend a Facebook-on való közzététel sorrendjét követi.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij Piknik az árokparton című regénye a saját műfajában, a sci-fik között klasszikusnak számít, a legtöbben Tarkovszkij nagyszerű filmje, a Stalker révén ismerik. A Metropolis Media 1984 után idén újra megjelentette a kötetet, mely jó alkalmat szolgáltat arra, hogy beszéljünk a rendkívüli műről.

A történet a földönkívüliek látogatása utáni világot mutatja be. Az idegenek különös területeket alakítottak ki a Földön, melyek magukhoz vonzották a természeténél fogva kíváncsi embert.

A látogatás két napon keresztül tartott, és a Föld hat különböző pontjára terjedt ki. Az idegenek nem tettek kísérletet arra, hogy kapcsolatba lépjenek az emberekkel. Amilyen váratlanul jöttek, úgy is távoztak, nem hagytak hátra mást, csak a Zónákat. Ezeken a területeken megváltoztak a fizika szabályai, és rengeteg idegen tárgy hevert bennük ott felejtve. Az „ufópiknik” után az emberek reszketve visszamerészkedtek a Zónákba, és természetesen vizsgálni kezdték az ismeretlen eszközöket, melyek esetenként veszélyesnek bizonyultak.

Két eseményt szeretnénk ma a figyelmetekbe ajánlani, melyek ezen a héten esedékesek.

November 16-án, szombaton rendezik meg ötödik alkalommal a Szegedi Képregényfesztivált, melynek ezalkalommal is a Somogyi Könyvtár biztosítja a helyet a földszinti aulában és az alagsorban. 10 és 18 óra között látogatható a rendezvény, melyen ezúttal is hallgathatunk előadásokat, megtekinthetjük a kiállítást, vásárolhatunk a különböző kiadók képregényeiből és figyelhetjük az alkotókat rajzolás közben. A részletes program a rendezvény honalpján megtekinthető.

November 17-én, vasárnap rendezik meg a Hungarocon 2013-at Budapesten az Uránia moziban. A rendezvényen filmvetítések, kerekasztalbeszélgetések, cosplay és számos egyéb program megtekinthető. A Zsoldos Péter-díjban részesülők neveit is itt jelentik be. Ehhez külön érdekességként linkeljük Brandon Hackett közleményét, arról, hogy miért nem nevezett a Zsoldos Péter-díjra. Sajnos az írásból csupán arra nem kapunk konkrét választ, hogy miért nem nevezett a Zsoldos Péter-díjra, az okokat ettől függetlenül tudhatjuk/sejthetjük, ehhez elég volt ez a jelzés is. A magyar sci-fi színe-java Brandon Hacketthez hasonlóan cselekszik, mi pedig az egészben Zsoldos Péter nevét sajnáljuk a legjobban - valószínűleg hozzájuk hasonlóan.

A James S. A. Corney név valójában két személyt takar. Danial Abraham több sci-fi és fantasy szöveg szerzője és a Hunter’s Run című regényt George R. R. Martinnal közösen írta meg. Ty Franck íróként ezzel a regénnyel lépett a nyilvánosság elé, egyébként Martin asszisztenseként dolgozik. Így aztán nyilván nem véletlen az sem, hogy a könyvborítón olvasható méltatás („Túl sokat kellett várni egy ilyen vérbeli, tökös űroperára.”) szintén Martintól származik.

A Leviatán ébredése vaskos, hosszú könyv. 581 oldal. Egy űroperától az ember nagyívű, lehengerlő és monumentális cselekményt vár és ezt többé-kevésbé meg is kapja az olvasó. Ezt igazolja az a viharos siker is, amely a kötetet fogadta és ami előtt jelen írás szerzője kissé értetlenül áll.

Az ősi tudomány lexikonából: „reprózium” –

a Reinsberg/Einstein – Podolsky – Rosen-effektus,

illetve a hatás elvén működő berendezés. A reprozív

részecskepárok, amelyeket a kvantumbizonytalanság

tart össze, azonnali kölcsönhatásban maradnak,

attól függetlenül, mekkora távolság választja el őket egymástól.

Semmi sem tud gyorsabban mozogni a fénynél –

csak az információ.

Ez pedig teljességgel elegendő.

-          109. o.

Listát készíteni mindig jó dolog. És mindig hálátlan is egyben. Mindig van, aki szerint ez vagy az kimaradt, vagy valami indokolatlanul került be. A sci-fi könyvek kapcsán is számolatlan lista született már, és miért éppen a Próza Nostra legyen kivétel? Természetesen ez egy igen szubjektív lista, és fontos, hogy most csupán a magyar nyelven hozzáférhető regényekre fókuszálunk. Ha valaminek szerintetek itt a helye, írjátok meg nekünk!

David Mitchell Felhőatlasz című regénye hamar bestsellerré vált a megjelenést követően. A Mátrix trilógiát jegyző Wachowski testvérek százmillió dolláros költségvetésű filmet rendeztek belőle, amely óriási bukás lett. A filmverzió legfőbb problémája a szerkesztés módja volt, minden másért az alapanyagot okolhatjuk.

Mitchell minden szabályát ismeri az intellektuális bestseller-írásnak és kiválóan alkalmazza is őket. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az alkotott regény maradandónak is bizonyul. Bár a Felhőatlasz vitathatatlanul érdekes elképzelés, valószínűtlen, hogy egy évtized múlva is olvasni fogjuk. A következőkben a sikerkönyv írásának képzeletbeli szabályain végiglépegetve tekintjük át Mitchell művét.

Írj egy rendhagyó szerkezetű regényt!

Hat történetet követhetünk végig, mindegyik különböző korszakokban játszódik. Az 1800-as évek közepétől egészen a poszt-apokaliptikus távoli jövő korszakáig festik meg a világunkat az egyes fejezetek. Az első öt történet mindegyike egy-egy kulcsjelenetnél szakad félbe. A hatodik történet csaknem két fejezet hosszúságú – ez a regény mértani közepén helyezkedik el – majd fordított kronológiai sorrendben ismét az első öt szál egy-egy fejezete következik. A poszt-apokaliptikus világban játszódó hatodik történet tehát két tükrösen szimmetrikus részre osztja a regényt.

2013. június 9-én, vasárnap hunyt el Iain M. Banks, skót szépíró, sci-fi szerző. Áprilisban jelentette be, hogy előrehaladott rákbetegséget diagnosztizáltak nála. Még kézbe vehette legújabb regényének nyomtatott változatát, mely június 20-án kerül a nagyközönség elé és amelyben visszaköszön saját élethelyzete is.