Krimi

A Magyar Narancs készített rendkívül érdekes, helyenként meghökkentő interjút John le Carré-val, a kémregények koronázatlan királyával. Új regénye, a Törékeny igazság az Agave Kiadó gondozásában látott napvilágot hazánkban. Többek között e regényről is kérdezték a szerzőt, de szóba kerül még az árulás, az antiszemitizmus és Thomas Mann is.

Az Amerikában rendkívül sikeres írónő első magyar nyelven megjelent regénye, a Holtodiglan, az egyik legjobban várt könyv volt 2013 tavaszán, a krimi és a thriller kedvelői számára. Flynn mindkét műfajban kipróbálta magát és csak az eredeti nyelvű szöveget olvasók tudhatták (vagy helyesebben vélhették tudni), hogy a Holtodiglan pontosan melyikbe tartozik. Hogy az olvasók a nagyobb csalódásokat elkerüljék szeretném leszögezni, hogy nem egy határozott műfajú szöveggel van dolgunk. A műfaji keveredés alaptermészete a regénynek. A fent említett műfajokon kívül a szöveg bővelkedik a dráma a feketehumor és a romkom elemeiben is, ami összességében egy egész szép kompozícióvá emeli a regényt. A sokszor összeférceltnek tetsző történet ráadásul sorra rácáfol a műfaji elemekből levont következtetésekre, ami meglehetősen ügyes húzás, mégis megvan az a hátulütője, hogy nehezen emészthetővé teszi az amúgy populárisnak szánt szöveget. Ha mégis meg kellene határozni a szöveg műfaját, a bűnügyi krimit jelölném meg, még akkor is, ha épp a bűnügy az ami végig meghatározhatatlan és folyamatosan változó, mert azért thrillernek meglehetősen soványka volna, a drámai oldal pedig nem kap kellő hangsúlyt, egészen a lezárásig.

Bár a hazai közönség még nem olvashatta sem a 2007-ben megjelent Sharp objects-et, sem az azt követő misztikus regényt, a Dark places-t, Stephen King ajnározó szavai és a tengeren túli kritika pozitív fogadtatása miatt érthető volt a hazai közönség magas fokú érdeklődése. Én is nagy reményekkel vártam az amúgy indokolatlanul hosszú regényt, bízva, hogy valami nagyon eredeti módon amerikait kapok tőle. Leküzdöttem viszolygásomat a borzalmas címfordítás és a borítókép iránt és nekikezdtem a nagyjából három részre tagolódó regénynek. Gyorsan közbevetném, hogy aki nem szeretné az első percben lelőni a szöveg összes csattanóját, az még véletlenül se lapozza fel a lapszéleken jól kivehető fejezetcímeket, mert többé kevésbé mindent elárulnak (ezúton gratulálok a kiadónak és Sartre-nak amiért Az undor narrációs technikájának szelleme még mindig kísért).

„Háború van (…) és ilyenkor könnyebben testet öltenek a félelmeink.”

(157. o)

Benedek Szabolcs vámpír trilógiájának középső darabjában, ahogyan az már csak lenni szokott, ismét hullani kezdenek a kéjnők, a sorozatgyilkosok és a vámpírok első számú áldozatai. A különbség gyakorlatilag annyi, hogy ha thrillert vagy krimit olvasunk, akkor a tettes sorozatgyilkos, ha természetfölötti horrort, akkor vámpírral van dolgunk.

A mai nap fontos a Próza Nostra történetében, hiszen első alkalommal közlünk interjút az oldalon, de várhatóan nem utoljára. Interjúalanyunk az elsőkötetes Busch Péter, a Megakrimi pályázat győztese. Boszorkánypöröly című regényéről itt írtunk. A szerzővel irodalmi játékosságról, a krimiírás nehézségeiről, a kötete visszhangjáról beszélgettünk. Fogadjátok jó szívvel. Az interjút stv készítette.

Az Oriold és Társai Kiadó valamint az Írók Boltja közös krimiíró pályázatának – a Megakriminek – első helyezettje a huszonnyolc éves, Szegeden élő és dolgozó Busch Péter lett, Boszorkánypöröly című regényével. Az internetes híradások mellett a mainstream média figyelmét is felkeltette a győztes pályamunka és a szerzője. Már itt az elején érdemes leszögezni, hogy nem alaptalanul.

A pályázatokat bíráló négy zsűritag – Radnóti Sándor, Garaczi László, Felházi Anett és Lévai Balázs – a feszültségkeltés értő módja mellett a lelki folyamatok hű ábrázolását és az irodalmi igényességet emelték ki elsősorban, mint a Boszorkánypöröly legnagyobb erényeit.

„A tények fontosak. Elválasztják a fikciót és a valóságot,

Mike Longshott cifra világát Joe világának konkrét tereitől.”

Mindenekelőtt érdemes lehet az ukrónia fogalmát tisztáznunk. A kifejezést az „utópia” mintájára alkotta meg Charles Renouvier. Míg az utópia alapvetően egy (nem létező) helyre reflektál, addig az ukrónia egy idővel, korral, korszakkal teszi ugyanezt. Az ukrónia alapvető kérdése a „Mi lett volna, ha…?”. Azok az ukróniák, melyek irodalmi formában, irodalmi igénnyel kerülnek kifejtésre, általában az alternatív történelmi regény kissé nehézkes elnevezésű műfajába tartoznak. Az egyik legismertebb példa erre Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regénye, mely több alkalommal is vonatkoztatási pontja lesz jelen írásnak.

„Lujza felemelkedett az ülésen és szúrós tekintettel nézegette a sofőrt.

Egy ötvennyolc kilós feldühödött humanista

egy százhúsz kilós, túlsúlyos, de izmos nacionalistával szemben.”

(37. o.)

A Nina Borg-sorozat második kötete messze kifinomultabb, értőbben megkomponált szöveg, mint az első kötet volt. Ezt már itt az elején érdemes leszögezni. Mintha a szerzőpáros a második kötetre találta volna meg a megfelelő munkamódszert és hangot: a Gyerek a bőröndben szinte minden gyermekbetegségétől mentes a sorozat második tagja, a Cigányátok.

A skandináv krimi ma már külön alzsáner a krimi irodalmon belül. Leggyakrabban Stieg Larsson svéd, és Jo Nesbø norvég szerzők nevét szokás kiemelni az egyre nagyobbra duzzadó szerzői körből. A skandináv krimi lassan népszerűbb, mint a skandináv keresztrejtvény. Ehhez igazodva itthon is egyre több kiadó jelentet meg efféle könyveket, így mind gyakrabban találkozhatunk olyan gyenge szövegekkel, melyek rendre felbukkannak a „mozgalmakká” terebélyesedő népszerű zsánerek történetében. Ez olyan törvényszerűség, minthogy a magányos alakot a sivatagban előbb-utóbb környékezni kezdik a keselyűk. A végén persze a sok keselyűtől már nem látni az alakot.

Kerstin Ekman nem efféle keselyű-szerző. Az írónő, aki egyébként a Svéd Akadémia tagja, a svéd krimi elismert alakja. Az Egy gyilkos praxisa című (napló)regénye pedig, bár az említett alzsáner remekének tekintik, nem illeszkedik tisztán a krimi műfajába, noha izgalmas olvasmány.

„Ez a város csupa vidékiből áll, akik felvetődtek ide a világot megváltani.”

(335. o.)

Köldöktől garatig felvágott kéjnők macskaköveken. Óhatatlanul is Hasfelmetsző Jack alakja és története juthat erről az eszünkbe – és mostantól Benedek Szabolcs A Vérgróf című regénye is.

A hazai könyvkiadásban rég nem előzte meg akkora reklámhadjárat és felhajtás – divatos marketing-kifejezéssel élve: hype – magyar szerző kötetének megjelenését, mint amelynek a József Attila-díjjal kitüntetett Benedek Szabolcs regényével kapcsolatban tanúi lehettünk. A fő kérdés már a beharangozók idején is az volt: a fiatal kiadó által generált csinnadratta nagysága arányban áll-e a regény értékeivel?

01. Boldog-boldogtalan krimit akar írni Északon, meglovagolva a skandináv krimi népszerűségét, ám ez nem használ sokat a zsánernak.

02. Agnete Friis és Lene Kaaberbøl dán írónők: egyikük fantasy-, másikuk gyerekkönyv-szerzőként vált ismertté; együtt pedig a Nina Borg-sorozat által vonultak be az irodalmi sikerszerzők közé.

03. A sorozat főszereplője Nina Borg, a Vöröskereszt ápolónője, aki életét a gyengék és elesettek megsegítésére tette fel, saját családja viszont annyira érdekli mint Ted Bundyt az emberi jogok.

04. A sorozat első regénye (Gyerek a bőröndben) egy emberrablás történetét mutatja be több szálon: az emberrablók, a megrendelő, az elrabolt gyermek anyja és a megmentésen igyekvő Nina szemszögéből.