Krimi

Jelenlegi hely

A krimi kategória.

„Szárnyad van? Csapkodsz? Örülsz? / Hát ezért öllek én meg.” (John Fowles - A lepkegyűjtő)

Szerző Makai Péter Kristóf On the

John Fowles: A lepkegyűjtőKevés gonoszabb embert ismerünk a modern irodalom szereplői közül, mint azokat, akik felismerik és kihasználják mások kiszolgáltatottságát. Egy fiatal lányt elrabolni, majd rabláncon tartani, hosszan, sokáig… mintha csak Emma Donoghue szobájában ülnénk. Vagy Vlagyimir Nabokovval egy autóban utaznánk motelről motelre. Mi, örök Loliták. Mi, a könyv rabjává váló olvasók. A lepkegyűjtő paratextusa hamar igazi klasszikussá emeli John Fowles művét, az első pszichológiai thrillerként emlegeti. Van is benne valami igazság, hiszen realista környezetben, az emberi lélek finomságaira hangolva mondja el, hogy mit érezhetett át a totón nagyobb összeget nyerő Frederick Clegg, amikor elrabolta a művésznövendék Miranda Greyt. Ötven év távlatából, mai szemmel azonban mégsem könnyű realista regényként olvasni a művet – ennél sokkal dominánsabbá válik a regény allegorikus, a brit osztálytársadalom felbomlását dokumentáló olvasata, amelyben a cselekmény és a szereplők ábrázolása mondhatni csak ürügyül szolgál az írót foglalkoztató társadalmi kérdések boncolgatására.

Miranda Grey még csak tanulja a festészetet, de valami tehetsége mégiscsak van hozzá. Tűrhetően imitálja a nála nagyobb, kortárs művészek stílusát, keresi a saját hangját; de a legfontosabb, hogy magába szívja az őt körülvevő művészvilág érzéseit, véleményeit. Egyetemi hallgatóként elragadja a hatvanas évek társadalmi változásainak szele, lelkesen támogatja a brit munkáspárt törekvéseit, el se bírná képzelni, hogy egy tőle másképp gondolkodó ember érdemes lehet a tiszteletére. Leghőbb szerelme az általa csak G. P.-nek nevezett festő, akire rajongással néz fel, és igyekszik a gyakran sértésbe hajló, karakán véleményét a saját szűrőjén át feldolgozni. Valamilyen szinten még bele is van zúgva, de ezt nem szívesen vallaná be magának. Külső szemlélő számára egy egyszerű, kicsit naiv, kicsit öntelt, de szeretnivaló, szenvedélyes, szabad művészlélek benyomását kelti.

 

Egy ausztrál szellemíró kapta a legnagyobb krimiíróknak járó díjat

Szerző Próza Nostra On the

Michael RobothamMichael Robotham - aki többek között Geri Halliwell szellemírója is volt - kapta meg a Golden Dagger díjat tizedik, Life or Death című regényéért szeptember végén. A díjat a Krimi Írók Szövetsége ítéli oda minden évben.

A szellemíró mellett olyan szerzők voltak még esélyesek, mint Stephen King vagy J. K. Rowling.

A Sydneyben élő Robotham hírességek életrajzi könyveinek szerzője volt korábban, ám pszichológiai krimi regényeiből is több, mint hatmillió példányt adtak már el.

A Life or Death című regény egy rabról szól, aki megszökik a börtönből egy nappal a szabadulása előtt. A kötet a díjat odaítélő bizottság szerint “ellenálhatatlan és lenyűgöző”, amit kezdetektől fogva magával ragadja az olvasót.

King, akinek a Mr Mercedes című regénye szerepelt az esélyesek között, nem vett részt az eseményen, ám Rowling, aki a The Silkworm című szövegével került fel a shortlist-re, volt az első, aki gratulált Robothamnek.

Bízunk benne, hogy hamarosan magyarul is olvashatjuk majd a szerző regényeit, elvégre nem kis írók műveivel mérettetett meg és került ki győztesen.

Őszi könyvszemle

Szerző Zamfira On the

Őszi könyvek2015 őszén a magyar könyvkiadók ismét nem hagyják unatkozni az olvasókat. Legyen szó rejtélyes halálesetekről, démonokról vagy az emberiség kihalásának veszélyeztetéséről több tucat új történet közül válogathatnak a könyvek kedvelői.

A Fumax kiadó gondozásában megjelenő új Dan Wells regény, az Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerzője, Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja. John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

Várható megjelenés: szeptember vége/október eleje.

A Michael J. Sullivan által írt Percepliquis – Az Elveszett város, a lenyűgöző Riyria-krónikák hatodik, és egyben befejező kötete. A Riyria története ezzel elérkezett a befejezéséhez. A Trónbitorlókban tetten ért két tolvaj összes sorsfordító kalandja ehhez a pillanathoz vezetett el. Háromezer év múltán itt az idő, hogy Novron Örököse végre beteljesítse sorsát. A nagyszabású lezárás jó kétszer olyan vastag lesz, mint a sorozat korábbi kötetei, a sokak által várt regény méltó befejezése a szériának.

Érkezik szeptember első felében.

Brian McClellan bemutatkozó kötete, a Vérrel írt ígéretek nagy sikert aratott már megjelenésekor is, a várva várt második rész, a Karmazsin hadjárat (Lópormágus 2.) külföldi értékelései még jobbak, mint az elsőre adott olvasói vélemények, így számíthatunk rá, hogy még izgalmasabb történetet kapunk az októberben érkező folytatásban.

Olvassuk a Zsiványokat 18. - Lisa Tuttle: A halott feleségek furcsa esete

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Kleinheincz CsillaZsiványok

Kíváncsi voltam, [. . .] hogy egy női detektív látványa örömére szolgál-e” (593. o.)

Lisa Tuttle a viktoriánus Nagy-Britanniába invitálja leendő olvasóját, ahol a Conan Doyle-féle univerzum elevenedik meg, igaz, ezúttal kezdő nyomozópáros kalauzol. Érdekfeszítő kalandot vártam, azonban A halott feleségek furcsa esete nem az. Egyfelől roppantul sekélyes és kiszámítható, másfelől temérdek csúcsra járatott, de korábban már okosan újragondolt viktoriánus toposzt illeszt be az írónő, mintha a cél egy fiktív történelmi panoráma megfestése lett volna, nem pedig egy történet elmesélése.

A két főszereplő közötti dinamika Holmes és Watson kettősét idézi, bár az egyikük nő (Lane), a másikuk férfi (Jesperson). Sajnos azonban ez semmiben sem változtat az összképen, semmilyen új megvilágításba nem kerül maga az eszközrendszer. A történet biztos kézzel íródott, mégis a korrekt iparosmunka címkénél sokkal többre nem tarthat igényt.

Úgy gondolom, hogy ha női-férfi nyomozópárosról és Conan Doyle-i megközelítésről van szó, akkor az Elementary jobb megoldásTuttle szövegénél.

Alcinda úgy nézett rá, mintha hihetetlen következtetést vont volna le, mint amikor

Sherlock Holmes egy kalapra vetett pillantásból egy ember teljes életútját fel

tudja vázolni.” (622. o.)

Olvassuk a Zsiványokat 16. - Walter John Williams: Tequilagyémántok

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Rusznyák CsabaZsiványok

morálisan kétértelmű szerepemhez leborotváltam kopaszodó fejemet, és kecskeszakállat növesztettem.” (503. o.)

Walter White visszatért. Ezúttal Sean Makin-nek hívják, Dél-Kaliforniában lakik és jelenleg Mexikóban forgat. Elsőre talán úgy tűnhet, jóval kisebb kaliber, mint a Breaking Bad volt kémia tanára, aztán apránként kiderül, hogy ez korán sincs így. A novella során minden leleményére szüksége van, hogy megoldja a felmerülő problémákat. Williams történetében helyet kap a hollywood-i filmipar kritikája, a modern technológia vívmányainak veszélyeire való figyelemfelhívás, a rendvédelmi szervek és a szervezett bűnözés közötti kapcsolat kritikája, valamint az információ, mint szabadon terjeszthető érték kritikája.

A Hamis hangokkal ellentétben, a hossz itt nem megy a minőség rovására, nincs felesleges locsogás, mindennek van értelme, minden szálat le is zár az író. Minden karakter jól megírt, remek atmoszférájú szöveg, ahol a zsivány nyeri a végén a legnagyobbat.

de ha már tényleg meg kellett halnia, hát akkor legalább úgy tette, hogy nekem az pluszpublicitással és vagyonnal járjon.” (549. o.)

Olvassuk a Zsiványokat 7. - David W. Ball: Származástörténet

Szerző stv On the

Fordította: Holló-Vaskó PéterZsiványok

Nem csak az embereknek, de a tárgyaknak is van történetük.

David W. Ball Származástörténet című novellája egy festmény történetét, el- és feltűnésének körülményeit beszéli el. Természetesen egy értékes festmény esetében adja magát a dolog, hogy néhány zsivány is érintett legyen a festmény sorsának alakításában.

A Martin-előszó kapcsán már volt arról szó, hogy azért szeretjük a zsiványokat, mert a maguk dörzsölt módján elbűvölőek. Nos, egészen más a helyzet ebben a nagyszerű írásban. Nincs a történetben olyan szereplő, aki ne a törvényeket megkerülve igyekezne boldogulni, ezért aztán több, különböző “típusú” zsivánnyal is megismerkedünk a lapokon. Kivétel nélkül egyikük sem szimpatikus, sőt, kifejezetten taszító, nyerészkedő, csaló, gazemberek, mindenféle sárm és romanticizmus nélkül.

A történet a mi világunkban játszódik, a huszonegyedik században, azonban a festmény származástörténete jóval régebbre nyúlik vissza. A huszadik században és napjainkban játszódó események aljassága és gonoszsága sajnálatos módon túlontúl ismerős az olvasónak. Éppen ez az oka annak, hogy a történet zsiványai nem szerethető figurák: nagyon valóságosak. Bár a karakterek nem szerethetők, ez a valószerűség az írás nagy erénye. David W. Ball érzékletesen, hitelesen, ugyanakkor mindenféle didaktikusság nélkül mutatja meg, milyenek vagyunk. Komoly és szép novella, amelynek a végéről természetesen nem hiányozhat a fordulat.

A maga csendes, minden formagazdagságot nélkülöző módján, a Származástörténet az egyik legkiválóbb írás a gyűjteményben.

Olvassuk a Zsiványokat 5. - Joe R. Lansdale: Meghajlott ág

Szerző stv On the

Fordította: Rusznyák CsabaZsiványok

Joe R. Lansdale többszörös Bram Stoker-díjas szerző, aki nem ezzel az írásával debütál a magyar közönség előtt. A legkülönbözőbb zsánerekben alkot a horrortól kezdve a westernen keresztül a sci-fi-ig, emellett pedig képzett harcművész. A Zsiványok antológiába beválogatott krimijének főszereplői Lansdale állandó szereplői: Happ és Leonard. Kettejük főszereplésével már több regényt és kisregényt is írt, én egyiket sem fogom elolvasni.

A Meghajlott ág egy dögunalmas novella. Nem csupán azért, mert kiszámítható, hanem azért is, mert ezek a karakterek semmilyen érzéseket nem ébresztenek fel az olvasóban. Hogy nyomozásuk, bukdácsolásuk végül sikerrel vagy kudarccal végződik egyetlen pillanatra sem érdekelt a történet olvasása során. A novella mindössze 32 oldal, de én kétszer ennyinek éreztem. Nem tudom, hogy a kötet melyik szerkesztőjének jó barátja Joe R. Lansdale, de valamelyikőjüknek biztosan, mert nem hiszem, hogy ezen kívül különösebb oka lehetett arra, hogy az írása megjelenjen ebben a gyűjteményben.

Meghajlott ág Happ barátnőjének a lányának a beceneve, akinek a történet elején nyoma vész, a két önjelölt magánnyomozó és kétes alak pedig megpróbálják kideríteni, hogy mi történhetett a hányattatott sorsú lánnyal. Amerikának abból a szeletéből kapunk egy darabot, amelyet soha nem szeretnénk látni. Ez rengeteget adhatott volna a történet hangulatához: kisvárosi bűntények, tehetetlen sheriffek, lecsúszott, rosszarcú figurák, ételpecsétes trikót viselő asszonyverők, pitiáner bűnözők. Ezek mindegyike megtalálható a Meghajlott ágban, mégis elmarad a tudatosan felépített nyomasztó hangulat, ami élvezhetővé tette volna az írást, így jobbára csupán kellékek maradnak egy olyan munkához, amit senki nem végzett el. Mintha a szerző feltételezte volna, hogy elég felmutatni ezeknek az alakoknak a létezését ahhoz, hogy az atmoszféra létrejöjjön, holott ez még nagyon kevés.

Olvassuk a Zsiványokat 3. - Gillian Flynn: Mivel foglalkozol?

Szerző stv On the

ZsiványokAz Olvassuk a Zsiványokat című cikksorozatunkban a Fumax Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható Zsiványok (szerk.: George R. R. Martin & Gardner Dozois) című antológia írásait fogjuk bemutatni. Mivel a kiadvány a szó minden értelmében óriási, úgy gondoltuk, hogy minden benne lévő írást bemutatunk nektek egy-egy rövid kritikában, ahelyett, hogy egyetlen - óhatatlanul is felületes és leegyszerűsítő - recenziót közölnénk a kötetről. Az antológiáról ketten írunk és minden héten két írást mutatunk be nektek: az egyiket hétfőn (stv), a másikat szerdán (Fekete I. Alfonz).

Mivel foglalkozol? (Fordította: Bozai Ágota)

"A három szomszédos államban három évig nem akadt nálam jobb kézimunkázó. A lényeg, hogy ne agyaljuk túl a dolgot." (53. o.)

Gillian Flynn Holtodiglan című regényéről már olvashattatok nálunk és megnézhettétek a belőle készült filmet is. A Zsiványok antológiában a Mi a foglalkozásod? című novelláját olvashatjuk, mely a kötetben a harmadik helyet foglalja el, ezzel igen magasra téve a lécet már rögtön a gyűjtemény elején.

Csavaros és pimasz novella ez. Több “zsivánnyal” is találkozunk benne, és egyáltalán nem biztos, hogy női narrátorunk a legfondorlatosabb közöttük, holott kezdetben minden jel erre mutat. Hogy mi a főhősünk foglalkozása? Saját szavaival élve: kézimunkázik. Vagy legalábbis kézimunkázott, amíg a kéztőalagút szindróma lehetetlenné nem tette, hogy elégedett mosolyt varázsoljon kuncsaftjai arcára. Ezért kénytelen volt más profilt választani magának a szolgáltató iparban, így lett tenyérjós. Elég könnyen olvas az emberekben, főleg azokban az elkeseredett típusokban, akik házassági problémáikkal fordulnak hozzá. Megnyugtatja őket. Perspektívát kínál nekik. Azt mondja, amit hallani akarnak. És persze jókora összeget számláz ki.

Olvassuk a Zsiványokat 1. - George R. R. Martin: Mindenki szereti a zsiványokat (Előszó)

Szerző stv On the

Zsiványok

Most induló cikksorozatunkban a Fumax Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható, Locus-díjas Zsiványok (szerk.: George R. R. Martin & Gardner Dozois) című antológia írásait fogjuk bemutatni. Mivel a kiadvány a szó minden értelmében óriási, úgy gondoltuk, hogy minden benne lévő írást bemutatunk nektek egy-egy rövid kritikában, ahelyett, hogy egyetlen - óhatatlanul is felületes és leegyszerűsítő - recenziót közölnénk a kötetről. Az antológiáról ketten írunk és minden héten két írást mutatunk be nektek: az egyiket hétfőn (stv), a másikat szerdán (Fekete I. Alfonz).

A cikksorozat első része George R. R. Martin szerkesztői előszavával foglalkozik.

Előszó: Mindenki szereti a zsiványokat (fordította: Holló-Vaskó Péter)

“Néha ők a hősök, néha ők a gonoszok. De leggyakrabban a kettő közt állnak, szürke lények… nekem pedig a szürke régtől fogva a kedvenc színem. Sokkal érdekesebb a feketénél és a fehérnél.” (9. o.)

Meglepő, de az öt oldalas szöveg egyetlen lakomaleírást sem tartalmaz.

Martin mesélői kedve azonban egy előszót olvasva is nyilvánvalóvá válik. A kötetben összegyűjtött szövegeket csupán az köti össze, hogy zsiványok a szereplőik. Milyen alakok azonban ők és miért vonzódnak hozzájuk az olvasók? Martin ezekre a kérdésekre keresi a választ ebben az írásban, miközben példákon keresztül igyekszik bizonyítani, hogy nem csupán a filmekben és a könyvekben, de a mitológiában és a történelemben is találkozhatunk kedvelhető zsiványokkal. Számtalan különböző zsivány létezik, közös tulajdonságuk, hogy a maguk dörzsölt módján elbűvölőek.

Schopenhauer, Thoreau és a macskák (Akif Pirinçci - Francis)

Szerző makitra On the

Akif Pirincci: FrancisVegyünk egy macskát, aki okosabb az embereknél… Nem, nem, ez így kevés, hisz mindannyian tudjuk, hogy a kis szőrös négylábú háziállataink bizony intelligensebbek legtöbbünknél. Vegyünk egy macskát, aki bűntényeket nyomoz ki és okosabb az embereknél… Nem, még mindig nem elég. Főhősünk bizony egy olyan macska, aki nem csak, hogy briliáns nyomozó és okosabb a konzervnyitogatóknál, de Schopenhauert idéz pár oldalanként. Így már körülbelül képet alkothatunk arról, milyen állat is Francis, a főhősünk.

Eme négylábúról azt kell tudni, hogy a magyar keresztségben eredetileg Félixnek hívták és még a megboldogult ’90-es években jelent meg első kalandja az azóta szintén felszívódott Magyar Könyvklubnál. Ez volt a Bársonytalpon oson a halál, amit egy fekete macska szemével és a macskakrimi felirattal próbáltak meg eladni, de valószínűleg annyira nem sikerült, hiszen ennek a németeknél hat részt is megélt sorozatnak további kötetei nem jelentek meg, ellenben vidéki művelődési házak aulájában tartott könyvvásárokon könnyen hozzá lehetett jutni egy-egy példányhoz.

Pedig jóval több volt ez a regény, mint egy egyszerű detektívtörténet, mert a nyomozás álcája alatt főhősünk folyamatosan elmélkedett az életről és annak értelméről, a fájdalomról, szenvedésről és néha az örömről is. Félix felfedezte az embert az állatban és megmutatta, hogy az emberi ártatlanság elvesztésének hatására hogyan veszítették el a természet egyéb gyermekei is ártatlanságukat. Az antropomorfizált élőlények képében megjelenik a gonoszság, a tervezett gyilkosság, amikor már nem pusztán az életben maradásért ölsz – és ez a találkozás maradandó nyomot hagyott főhősünk lelkében és az olvasóban egyaránt.

 

Oldalak