Hírek

A Próza Nostra online folyóirat irodalmi pályázatot hirdet a csernobili atomkatasztrófa 30 éves évfordulója kapcsán. A tragédia nemcsak milliók életét változtatta meg, s hagyott nyomot számos társadalom emlékezetében, de alapvetően meghatározza posztapokaliptikus látomásainkat, fantáziánkat is. E kollektív trauma közvetve vagy közvetlenül tehát nagy hatással van az irodalomra és a populáris kultúrára egyaránt, gondoljunk csak a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics, valamint Frederik Pohl dokumentumregényére, Tatyjana Tolsztaja A macskány című regényére vagy a Café Postnuclear című magyar képregényre. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi is felmérjük, milyen reflexiókat vált ki ma a téma a hazai közönségben.

A pályázatra bármilyen, a csernobili katasztrófát, annak okait, utóhatásait vagy más módon hozzákapcsolható történést feldolgozó, irodalmi igénnyel megírt prózai művet várunk zsánermegkötés nélkül. Regényrészlettel pályázni nem lehet. Pályázni csak magyar nyelvű alkotással lehet.

A beérkezett munkákat a Próza Nostra szerkesztősége, szakmai közössége bírálja el.

Határidő: 2016. április 26., hajnali 01:23:58 (a 4-es reaktor kigyulladásának időpontja)

Benyújtás:

A pályamunkákat elektronikus úton a prozanostra@gmail.com címre várjuk (csatolt fájlként doc, docx, rtf vagy pdf formátumban)!

Kérjük, a pályázó a tárgymezőben tüntesse fel a ’Csernobil 30’ címet!

Határidő után beérkezett, illetve a terjedelmet meghaladó műveket nem áll módunkban elbírálni.

A nyolcvannégy éves szemiotika professzor, A rózsa neve, A Foucault-inga, A prágai temető és más nagyszerű regények szerzője, a posztstrukturalista irodalomtudomány kultikus alakja pénteken halt meg otthonában. A szerző régóta küzdött a rákkal.

A kortárs világirodalom és -kultúra meghatározó alakja távozott személyében, akinek hatása egyelőre felmérhetetlen. Szövegei stílusa, témája és jellege a popkultúrát is erősen befolyásolta, A Foucault-inga egyszerre a tökéletesen végigvitt összeesküvéselmélet foglalata és azoknak paródiája. A kötet letagadhatatlan hatással volt azokra a szerzőkre, akik a művészettörténetet a thriller irodalom témájává tették köteteikben.

Umberto Eco számos esszét és tanulmányt írt a tömegtájékoztatásról és a modern kultúráról, Gyufalavelek című esszékötetében ezek egy része olvasható. Az 1967-es A nyitott mű és az 1968-ban íródott A hiányzó struktúra című alkotásában a művészi alkotás és a tömegkommunikációs eszközök kapcsolatát, valamint a műalkotás többértelműségét boncolgatta.

Az Oculus – A. M. Aranth készülő regénye – Avalon utópisztikus világába kaluzolja el az olvasót: aszinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot.

Azonban Avalon beteg. 

Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet.

Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.

És vannak, akiknek ez nem tetszik.

Ahogyan arról mi is beszámoltunk, tavaly novemberben elindult a Lovecraft művészetének és a Cthulhu mítosznak szentelt magyar oldal, a The Black Aether. (Ha szereted Lovecraft írásait vagy úgy általában a kozmikus horrort, de még nem nézted meg az oldalt, akkor most ide kattintva szépíthetsz.) Az oldal szerkesztői nem is vesztegették sokáig az időt, és egy print fanzine megvalósításába kezdtek, melynek a kultikus öreg, a Weird Tales szolgál mintájául.

A kezdeményezés nonprofit, tehát csak az előállítási- és a postaköltséget kell majd kifizetnie a hozzám hasonló rajongóknak. Ami azonban még ennél is sokkal fontosabb az az, hogy a magazin kéziratokat vár, így most mindenki, aki úgy gondolja, hogy kisprózai vagy lírai alkotásával sikeresen képes megidézni a kozmikus horror semmi mással össze nem téveszthető atmoszféráját, az ne késlekedjen és küldje el kéziratát a kiadvány szerkesztőinek.

A teljes kiírás, további információk a magazinról, valamint a szükséges elérhetőség megtalálható ezen az oldalon.

Újra PopJak! 2016. január 18-án, 19 órai kezdettel a Rácskertben Lev Grossman A varázslók és A varázslókirály című regénye lesz terítéken (az első kötetről írt kritikánkat itt olvashatjátok és a második kötettel sem késlekedünk sokat).

Az első kritikák „felnőtteknek szóló Harry Potterként” méltatták Lev Grossman regényét, ami 2015-ös megjelenésekor itthon is nagy sikert aratott, és az évértékelő toplisták egyik állandó szereplőjévé vált. 2016 első PopJakján többek között a szerzőről, varázslóiskolákról és a Pán Péter-generációról beszélgetünk a magyar kiadás szerkesztőjével és a Próza Nostra kritikusával.

Mint bizonyára sok olvasó tudja, a MetaGalaktika a Galaktika Magazin tematikus különszáma, melyek egy-egy ország science fiction irodalmát mutatják be az olvasóközönségnek. A tervek szerint a tizenkettedik MetaGalaktika az argentin sci-fi világát volna hivatott bemutatni a nagyközönségnek.

A kiadó úgy döntött, hogy a közösségi finanszírozás eszközét választja ahhoz, hogy összegyűjtse a kiadvány megjelentetéséhez szükséges anyagiak egy részét.

Az Indiegogo-kampány február közepén zárul, addig van lehetőségünk a négyféle támogatási csomag közül választani.

Ha kíváncsi vagy, hogy Borgesen kívül ki kerülhet még szóba, ha argentin fantasztikus irodalomról van szó, akkor klikkelj ide és válaszd ki a neked tetsző támogatási csomagot, hogy megjelenhessen a 12. MetaGalaktika.

Tolkien Nap az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban! A Magyar Tolkien Társaság 2016-ban is egész napos rendezvénnyel ünnepli J. R. R. Tolkien születésnapját: január 9-én változatos programokkal várnak mindenkit, akit érdekel Középfölde világa.

A Magyar Tolkien Társaság 2003. január 3-án, A Gyűrűk Ura szerzőjének 111. születésnapján ünnepelte először a neves évfordulót. Azóta évről évre nagyszabású családi programmal készülünk erre a napra: az új filmek megjelenésekor azokhoz kapcsolódva, máskor inkább a könyvek világához visszatérve. Ami nem változik, hogy ezen a napon a filmnézőktől a könyvolvasókig szeretnének tartalmas szórakozást nyújtani mindenkinek, akit kicsit is elvarázsolt Tolkien világa – vagy akiket még csak most fog. Ismeretterjesztő előadások Középfölde rejtelmeiről, kézműves foglalkozások, tündenyelv-órák, törp mesterművek, hobbit játékok és vidám dalok várják a látogatókat a Völgyzugollyá alakuló Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban.

Nőknek alárendelt férfiak a fjordokon, trójai háború a Marson, tengermélyi horror a Mariana-árokban, virágba borult világvége Berlinben. Ez mind a Próza Nostra év végi toplistájának könyveiben. Idén is arra kértük a szerkesztőség tagjait, hogy minden nehézség ellenére próbálják meg áttekinteni és legalább egyszeri alkalommal rangsorolni kedvenceiket. Lentebb találhatjátok kollégáink szubjektív listáit, előtte azonban jöjjön egy kis analízis.

Örömmel konstatáltuk, hogy idén sokkal nagyobb a merítés, azaz egyetlen könyv sem lett egyeduralkodó, kevesebb az átfedés, jobban kijöttek az egyes preferenciák, így kissé nehezebb is volt összeállítani egy egységes képet. Mind műfajilag, mind szerzőket tekintve sokkal változatosabb a tavalyi listánkhoz képest. Ez persze annak is a jele, hogy szuper kollégákkal bővült a csapat (sokan ráadásul igazoltan távol maradtak), de felmerül azért a gyanú, általánosságban véve sem volt egy kiemelkedő könyvsiker ebben az évben, vagy inkább több nagyszerű olvasmányról kell-e beszélnünk?

Ugyanakkor akadnak duplázók is, s ezért már külön kijár a taps. Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy Moskát Anita Horgonyhely c. idei  könyvével is igen magabiztosan szerepelt a Próza Nostra kritikusainál. A szerkesztőség le sem tagadhatná, hogy igen kedvére való a szerző, sokunkat megszólított, s éppen ezért ajánljuk most őt ismét a legelső helyen. Moskát Anita már most meghatározó alkotója a kortárs magyar irodalomnak, s reménykedésre ad okot, hogy ezúttal már a szépirodalommal foglalkozó Litera oldalán is bemutatkozhatott, amire tényleg ritkán adatik alkalom. A Horgonyhely fiktív, mágialapú világa önmagában is izgalmas, amelyben a nők uralkodnak, a férfiak pedig alárendeltek, a terhesség pedig az egyetlen üdvözítő út a szülőföld megtartó (és halálos) erejével, a röghöz kötöttséggel szemben. Ezzel a fojtogató alaphelyzettel küzdenek a történet szereplői, a hajós Vazil, aki mániákusan keresi a rejtély eredetét és az elszakadás lehetőségét, lánya, aki inkább apja börtönéből szökne már, s a földmágus Lars, aki pedig az uralkodó feleség hatalma elől menekülne. Moskát olyan bátran nyúl bele az anyaság és az eredet problematikájába, ahogy azt nagyon kevesen teszik mostanában. “Mágikus és realista, de a mágikus

Dimitrij Glukhovsky, a Metro-kötetek népszerű szerzője újra hazánkba látogat legújabb könyvének, a Metro 2035 megjelenése kapcsán.

Glukhovsky 1979-ben született, újságíróként, tévés és rádiós műsorvezetőként kezdte pályáját, majd online íróból rövid időn belül a kortárs orosz populáris irodalom legnagyobb sztárjává vált, aki sok kollégájához hasonlóan előszeretettel gyakorol politikai és társadalomkritikát szóban és írásban egyaránt.

Az első könyve, a moszkvai metróhálózatában játszódó posztapokaliptikus sci-fi Metró 2033 és folytatása hozták meg számára a világsikert. Az általa teremtett világot azóta igazi franchise lett. A rajongók a Magyarországon is megjelenő Metró 2033 Univerzum néven írják tovább, bővítik, de számítógépes játék is született már a sorozat nyomán. Sőt, a Metro 2034 online változatához a szerző egy híres orosz elektronikus előadóművészt és egy festőművészt is segítségül hívott a művészeti projektté alakításhoz. A Metro 2035 a szerzői ígéretek szerint az záró fejezete a sorozatnak. Érdekes módon a kötet a már korábban elkészült, Metro Last Light című számítógépes játék ötleteiből született meg, így egy sajátos visszacsatolást, remedializációt láthatunk a különböző közegek között.

Az orosz bestsellergyáros egyébként írt már izgalmas történelmi regényt (Szürkület), egy akció-sci-fit  Futur.re címmel [kritikánkat lásd itt], vitriolos társadalomkritikáját pedig Orosz népellenes mesék elbeszéléseiben olvashatjuk.

Aki tehát már vagy még nem ismeri a szerzőt, ne hagyja ki a programokat.

Josh Malerman Madarak a dobozban című regényéről korábban már írtunk kritikát, ám a könyvélmény hatása alatt felvettük a szerzővel a kapcsolatot, aki készségesen válaszolt a kérdéseinkre emailen keresztül. Az alábbiakban a Próza Nostra interjúját olvashatjátok Josh Malermannel horrorról, szörnyetegekről, őrületről és további tervekről.

stv: Első regényed, a Madarak a dobozban, az ismeretlennel való szembesülésről szól. Van néhány nagyon különleges szörny a történetedben. Hogyan alkottad meg őket?

Josh Malerman: Tudtam, hogy Malorie és a gyerekek a végtelenség, egy felfoghatatlan fogalom elől menekülnek, valami elől, amit az elméjük képtelen feldolgozni, olyasmi elől, ami megőrjítené őket még akkor is, ha csak megkísérlnék megérteni. És képtelen vagy arra, hogy ne próbálj megérteni  valamit, ha éppen ránézel. Nem tudod elkerülni, hogy azonnal azt kérdezd magadtól… Mi ez? Ez tehát elég nehéz helyzetbe hozta Malorie-t (és mindenki mást); ha ránézel, megőrülsz… Az egyetlen lehetőség, ha nem nézel.