Fantasy

Jelenlegi hely

A fantasy kategória.

Hódolat Angliának (Susanna Clarke - A hollókirály)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Susanna Clarke: A hollókirályÚgy döntöttem, nem fogok kertelni, hanem egészen egyszerűen megírom, hogy miért vett le ez a 2004-ben megjelent kötet a lábamról. Az angliai Susanna Clarke 1993-ban kezdett el dolgozni első könyvén, mely megjelenése után hat díjat nyert, majd 2015 tavaszán, nyarán a BBC One levetítette hétrészes minisorozatként. A kulturális, irodalmi, politikai, irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, filológiai témákat körüljáró, azokat esetenként kifordító, majd újraolvasó fantasy regény elképesztő részletgazdagsággal tárja az olvasó elé a Régensség korabeli Anglia szociális szokásait, különcségeit és furcsaságait. Mindezt két teljesen különböző személyiségű férfi állandó, a korabeli társas érintkezést figyelembe vevő, manírokkal súlyosan terhelt szócsatáin keresztül írja le Clarke. A hollókirály egy lassan hömpölygő és a 19. század elejei Angliát vállára emelő pasztiche, ami minden szavát komolyan veszi, mulattatóan vitriolos, de nem bántó.

A könyv az angol irodalom szerelemgyereke: a gótikus regény, a comedy of manners, ami itt fantasy of manners-ként (is) olvasható, alternatív történelmi regény és kalandregény. Ezen műfaji sokszínűség igazodik a narratíva hullámzásához is. Egyfelől jellemző rá a Jane Austen-i történelem-kizárás, másfelől az a Charles Dickens-féle történelemszemlélet, ami szerves és a narratívát alakító tényezőként számol a világtörténelem eseményeivel. Ez a két elképzelésrendszer a két főszereplő viselkedésében is észrevehető. Strange aktív résztvevője és formálója a valódinak ismert történelemnek, találkozik valós személyekkel, míg Norell kevésbé él publikus életet, gondolatai befelé irányulnak és egy eszmének szenteli életét. Ugyanakkor nem ez az egyetlen választóvonal kettejük közt. A mester és tanítvány alá- és felérendeltségi viszonyában előbbi alul, utóbbi felül van, ami további konfliktusforrás, valamint katalizátor is a történetben.

„Próbáltam létrehozni egy világot.” – Interjú Pék Zoltánnal

Szerző stv On the

Pék Zoltán (fotó forrása: Magyar Narancs)Hosszú évek óta ismerjük műfordítói munkásságát. A fantasztikus irodalom legnagyobb szerzőinek műveit fordítja magyarra, olyanokét, mint Gaiman vagy Philip K. Dick. Néhány hónapja jelent meg az Agave Kiadónál első regénye. Írásról, szerkesztésről, cinizmusról és demokráciáról beszélgettünk a Feljövök érted a város alól szerzőjével, Pék Zoltánnal.

Próza Nostra: Műfordítói tevékenységedről már több interjúban is kérdeztek, ez alkalommal inkább a szépírói munkádra szeretnénk koncentrálni, hiszen idén jelent meg első regényed Feljövök érted a város alól  címmel az Agave Kiadó gondozásában. Hogyan jött az ötlet, hogy annyi irodalmi szöveg fordítása után belevágj az írásba?

Pék Zoltán: Igazából a dolog fordítva történt, az írás sokkal korábbi, kábé kamaszkorom óta gyakorolom több-kevesebb kihagyással. Elsősorban novellákat írtam, ezekből annak idején jó pár megjelent irodalmi folyóiratokban, és volt két novelláskötetem is a Kortárs kiadónál. Aztán volt egy hosszabb hiátus, több félbehagyott „regény”. Szóval tulajdonképpen mindig foglalkoztatott a dolog, és nem egyik napról a másikra pottyantottam ki. Sajnos.

Olvassuk a Zsiványokat 22. - George R. R. Martin: A tékozló herceg

Szerző stv On the

Fordította: Novák GáborZsiványok

A Zsiványok antológia záró novelláját a kötet egyik szerkesztője, vagyis George R. R. Martin jegyzi. Az írás a Jég és Tűz Dala könyvsorozat világán, Westeroson játszódik, mégpedig a Targeryen dinasztia uralma alatti időben vagyis jóval a regényfolyam eseményei előtt.

A Tékozló herceg a Sárkányok tánca néven elhíresült történelmi eseménysorozatot megelőző történéseket, az odáig vezető okokat tárja fel. Az írás tartalmaz minden olyan főbb motívumot, amelyek Martin munkáit naggyá teszik, a lendületes prózanyelvtől kezdődően a finoman adagolt (fekete)humorig. Az egyetlen probléma ezzel a szöveggel az, hogy csupán azok számára élvezhető, akik ismerik a Trónok harca világát, azoknak is jobbára kuriózum szintjén, szemben Neil Gaiman kötetbeli novellájával, ami szintén a szerző egy korábbi világát és annak szereplőjét használja, ám azt oly módon teszi, hogy azok számára is érthető és szórakoztató a történet, akik a Sosehol című regényt nem olvasták.

A novella emellett inkább egy történelemkönyv fiktív fejezetének tárgyilagos stílusában íródott és bár stílusgyakorlatnak kiváló, valóban csupán kuriózumként működik. Ugyanakkor érdekes elgondolás, hogy a történetíró két különböző forrásra támaszkodik, akik ugyanazt az eseményt homlokegyenest más módon magyarázzák. A Tékozló herceg legnagyobb erénye az ebben a mozzanatban felmutatott realisztikus történelemfelfogás. Sajnos a kötet zárónovellája nem működik bevezetésként Martin Jég és Tűz Dala világához.

Olvassuk a Zsiványokat 21. - Patrick Rothfuss: A ménkűfa

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Fordította: Bihari György

Ez a fajta csodálat terel egy fiút az olyan kérdések felé, amelyek hogyannal kezdődnek.” (722. o.)

A ménkűfa Rothfuss trilógiájának, A királygyilkos krónikájának világában játszódó novella, amelynek Bast, a fogadói kisegítő tanonc a főszereplője. Az egy nap történéseit elmesélő szövegben minden megtalálható, amiért a trilógiát szeretni lehet.

Bast életében is hasonlóan fontos szerepet játszanak a nők, a zene (pánsíp) és a nevek, akárcsak Kvothe életében, akinek tanonca a novella főszereplője. Ugyanakkor merőben eltérően láttatja Rothfuss Bastot, mint Kvothe-t. A tanonc dionüszoszi figuráját csak kihagyásokkal, az elbeszélhetőséget megkérdőjelezve tudja csak bemutatni az író. Így a hiányok, elhallgatások és bizonytalanságok mértékadóak lesznek a karakter mélyebb megismerésében és megítélésében.

Azonban adódik egy kérdés: miként működhet a szöveg egy Rothfuss-t most megismerőnek, vagyis van-e értelme a létrehozott univerzumon kívül olvasni a novellát, van-e akkora ereje, hogy kedvesen noszogassa az olvasót, hogy felfedezze a trilógiát? Elsőre talajvesztettnek érezheti magát az olvasó, de aztán az elszórt információmorzsák bevezetnek A szél nevében kibontakozó világba.

Öröm volt olvasni a novellát!

Őszi könyvszemle

Szerző Zamfira On the

Őszi könyvek2015 őszén a magyar könyvkiadók ismét nem hagyják unatkozni az olvasókat. Legyen szó rejtélyes halálesetekről, démonokról vagy az emberiség kihalásának veszélyeztetéséről több tucat új történet közül válogathatnak a könyvek kedvelői.

A Fumax kiadó gondozásában megjelenő új Dan Wells regény, az Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerzője, Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja. John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

Várható megjelenés: szeptember vége/október eleje.

A Michael J. Sullivan által írt Percepliquis – Az Elveszett város, a lenyűgöző Riyria-krónikák hatodik, és egyben befejező kötete. A Riyria története ezzel elérkezett a befejezéséhez. A Trónbitorlókban tetten ért két tolvaj összes sorsfordító kalandja ehhez a pillanathoz vezetett el. Háromezer év múltán itt az idő, hogy Novron Örököse végre beteljesítse sorsát. A nagyszabású lezárás jó kétszer olyan vastag lesz, mint a sorozat korábbi kötetei, a sokak által várt regény méltó befejezése a szériának.

Érkezik szeptember első felében.

Brian McClellan bemutatkozó kötete, a Vérrel írt ígéretek nagy sikert aratott már megjelenésekor is, a várva várt második rész, a Karmazsin hadjárat (Lópormágus 2.) külföldi értékelései még jobbak, mint az elsőre adott olvasói vélemények, így számíthatunk rá, hogy még izgalmasabb történetet kapunk az októberben érkező folytatásban.

Úton a felnőttkorba? (Lev Grossman - A varázslók)

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Lev Grossman: A varázslókEgy megkerülhetetlen, kultikus könyv, ami ellenáll mindenféle konstruktív újraolvasásnak, újragondolásnak rákfenéje tud lenni az irodalomnak. A Nagy Könyv keltette farvizen temérdek követő úszik és igyekszik hullámokat verni. Vannak azonban olyan könyvek, amik sikerre viszik új elképzeléseiket egy-egy témával kapcsolatban. Lev Grossman A varázslók trilógiájából az első kötet, A varázslók például ilyen. A történet szerint egy new york-i tizenhét éves srác, Quentin Coldwater, felvételt nyer egy varázslók által vezetett egyetemre, szorgalmasan tanul majd diplomát szerez. Az egyetem kapuin kilépve elkezdi zűrös, fiatalkori felelőtlenséggel teli életét – szexszel és alkohollal. A könyv az álmodozástól a megvalósulásig, majd onnan a felnőtt lét hepehupáin keresztül vezet, vagyis a téma a fejlődésregény fantasy-ben, egész pontosan az anti-fejlődésregény anti-fantasy-ben.

A fantasy bildungsroman egy hálás téma, hosszan lehet értekezni a különbségekről az általunk ismert világ és a fiktív világ közt; az új világról, ahová a fiatal ember belecsöppen; az ott kapott feladatokról, amelyeknek elvégzése elvezet az élettapasztalatokig; illetve a Jó, amit a főszereplő képvisel és a Rossz párharcáról. Ezeket tartja szem előtt többek közt J. K. Rowling Harry Potter sorozata, Ursula K. Le Guin Szigetvilág könyvei, de még Patrick Rothfuss A királygyilkos krónikája trilógiája is többé-kevésbé ide sorolható. Ezeket szeretné A varázslók írója más szemszögből láttatni. Talán nagyobb gesztust tesz a fantasy felé, mint a fejlődésregény irányába, azonban egy olyan olvasatot szeretnék nyújtani, ahol előbbi beépül az utóbbiba.

Quentin gondolatvilágát akármelyikünk magának vallhatná. Keserű és kiábrándult, néha nihilista, mégis felvillanyozódik, amikor egy általa ismeretlen helyre téved New York-ban és átlép Varázskapuba. Grossman stilisztikai eszköztára a főszereplőhöz idomul, nincsenek túláradó metaforák, hasonlatok és megszemélyesítések. Nyelvileg világosan, lényegretörően és realistán fogalmaz, ugyanakkor a párbeszédek helyett sokszor nyúl a szabad függő beszéd eszközéhez, ami ebben a műfajban talán szokatlan. Ezen aktusok miatt egyfelől a szöveg eltávolítja olvasóját, nehezebbé teszi a befogadást, másfelől az elképzelt elvárási horizont meghökkentő összetétele, a „felnőttek Harry Pottere”, is ad egy különc újdonság-érzetet a regénynek. Utóbbi meghatározás felfejtésén érdemes elgondolkodni.

Olvassuk a Zsiványokat 19. - Neil Gaiman: Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki

Szerző stv On the

Fordította: Pék ZoltánZsiványok

Neil Gaimant aligha kell bemutatni az olvasóknak, hiszen korunk kultikus fantasy szerzőjéről van szó, akinek művei óriási hatással vannak a popkultúra alakulására. Az Amerikai istenek, az Óceán az út végén vagy a Felkavaró tartalom szerzőjét a Zsiványok antológiában megjelent novellája - a Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki című írás - alapján akkor is fel lehetne ismerni, ha történetesen nem állna ott a neve a szöveg elején.

A novella minden olyan elemet tartalmaz, ami jellemző Gaiman szövegeire. A megteremtett világ a Soseholból ismert Lenti London, a történet főszereplője de Carabas márki, aki szintén már ismert Gaiman-karakter. A címszereplőnek eltulajdonítják csodálatos kabátját és a tolvaj - ahogy ez szokott lenni - még a márki életére is tör. Rengeteg veszélyes helyzetbe keveredik de Carabas, miközben szeretett kabátját űzi és számos nagyon érdekes, nagyon elszállt szereplővel találkozik.

A Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki tartalmazza a jellegzetes Gaiman-humort és a groteszk, kreatív, világépítő ötleteket. Semmi olyat nem mutat az írás, amit még ne láttunk volna Gaimantől valahol, de hozza a szerzőtől megszokott, egyenletesen magas színvonalat.

Neil Gaimannek és feleségének, Amanda Palmernek néhány napja született meg első gyermekük, innen is gratulálunk nekik.

Olvassuk a Zsiványokat 17. - Phyllis Eisenstein: A semmibe tartó karaván

Szerző stv On the

Fordította: Galamb ZoltánZsiványok

Phyllis Eisenstein neve valószínűleg nem cseng túl ismerősen a legtöbb magyar olvasó számára, mivel ez az első írása, ami magyarul megjelent. A szerzőt Hugo és Nebula Díjra is jelölték már és George R. R. Martin régi barátja. Ő volt az, aki meggyőzte Martint, hogy tegyen sárkányokat a Tűz és Jég Dala regénysorozatba, ami nem volt rossz döntés. A Mester cserébe Eisensteinnek ajánlotta a sorozat harmadik kötetét, a Kardok viharát.

semmibe tartó karaván nem kiemelkedő darabja az antológiának, ám helyszínválasztása miatt mindenképpen emlékezetes marad az olvasónak. A sivatagon átkelni szándékozó kereskedő felbérel egy kobzost, hogy tartson a karavánnal. A kereskedő fia is velük tart, aki láthatóan gyengeelméjű. Az árulással fűszerezett kereskedelmi út során persze sok minden kiderül az apáról és a fiúról, ahogyan a különleges képességekkel bíró dalnokról is.

Az útleírás kifejezetten tetszetősre sikerült. Az olvasó képet kap az utazók mindennapjairól, arról, hogy milyen ruházat szükséges ahhoz, hogy át tudjanak kelni a sivatagon, milyen élelmet visznek magukkal és általában hogyan maximalizálják a túlélési esélyeiket. Mindezt olyan stílusban sikerült megvalósítania a szerzőnek, hogy nem válik fárasztóvá, érdektelenné vagy száraz adathalmazzá az írás.

A karakterek érdekesre sikerültek, a környezet is kellően egzotikus és még titkoknak is jutott hely ebben a novellában, mégis csupán a középmezőnybe sorolható. Ennek oka az, hogy megjelenik benne a fantasy írások rákfenéje, a direkt moralizálás. Ez pedig ennek a szövegnek sem áll jól, már csak azért sem, mert nem sikerült annyira erősre a szöveg morális rétege, hogy az olvasóban is valódi kérdések fogalmazódjanak meg vele kapcsolatban.

Corvinus tanévnyitó beszéde (Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól)

Szerző Makai Péter Kristóf On the

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alólHelló, helló. Corvinus vagyok. A történetem pont olyan, mint a nevem: kölcsönzött. Budapesten élek, vagy legalábbis abban a városban, amit valaha Budapestnek hívtak. Azt mondják, ha a hidegháború frontja nem Berlinnél, hanem a Duna vonalánál húzódott volna, akkor már a nyolcvanas években kettészakítják Pestet és Budát. Most Pest tiszta üvegpalota, Seattle és a Roppongi keveréke, egy „városálom”. Ne nézz, én így beszélek. Buda pedig a nagybetűs Merénylet óta egy teokratikus Kelet-Berlin. De én nem itt lakom, hanem valahol a kettő között, a romok demilitarizált zónájában. William haverom ezt úgy nevezné, hogy „interstitial”, és ezt itt, ebben a lepukkant közegben is értenék, értékelnék. Átéreznék. Shiftelésből élek, ami olyan, mint a seftelés, csak van egy kis nyugati tájszólása. Hogy mivel shiftelek? Mindig kell valakinek valami: papírok, hogy átszökhessenek a határon, okoskészülékek, hogy a nyomor kibírható legyen, adatok. De leginkább bölcsességekkel házalok.

Én vagyok a kis hang a fejedben, amikor olvasol. Én vagyok a történet tudója. Én vagyok a mondatfűzés, ami a képeket a fejedbe röpíti. Chuck apu nyakatekert metaforája vagyok. Egy kemény, savószínű pocsolyában küzdök a túlélésért, így nekem is sanyarú múltat tartogatott a sors. De közös a bánat, közös a bűn. Itt mindenki megalázott és megszomorított, tengődünk, napról-napra éljük az életünket, és senkiben sem bízunk. Én is gyanakvással szemléllek, mert lehallgatsz, megfigyelsz, a legbelsőbb gondolataimban turkálsz. Mindegy, nem fogod úgyse megérteni, ezért jobb lesz, ha mindent elmagyarázok, definiálok, kinyilatkoztatok. Ó, ne gondold, ne, hogy tied a világ!

Statiszta vagyok a Merénylet újrajátszásában, így ismersz meg engem. Idegenvezető vagyok, úgyhogy fogom a kezed. Olyan vagyok, mint a Tigris: ehhez értek a legjobban. Meg ahhoz, hogy bajba keveredjek. Meg kell keresnem egy eltűnt fiút. Nem értem, miért. Még szerencse, hogy van egy mentorom, Morfológus, aki tudja, hogy mi a Vektor. Na meg egy megbízóm, aki titokzatosabb és hatalmasabb, mint a tiéd. Azt beszéli már az egész város, hogy a pesti alvilág utánam kutat. Van egy elintézetlen ügyünk, egy befejezetlen játszmánk, egy adósság, amit törlesztenem kell. Az életem.

Olvassuk a Zsiványokat 15. - Garth Nix: Elefántcsont rakomány

Szerző stv On the

Fordította: Kleinheincz CsillaZsiványok

Garth Nix novellája üdítő és humoros színfoltja a gyűjteménynek, ebben az értelemben Scott Lynch Egy év és egy nap Teradániában című írására rímel. A szerző neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, hiszen a Gabo Kiadó nemrégiben jelentette meg Sabriel című regényét.

Az Elefántcsont rakomány egy különös páros története, ami később trióvá bővül. Egy tolvaj lovag és bábumágus társa törnek be egy városi előljáró palotájába, ahol egy elefántcsontból faragott bábukészletet keresnek. A bábuk egy részébe ősi isteneket börtönöznek, erről viszont tulajdonosuk semmit nem tud. Sir Hereward és Fitz azért hatol be a palotába, hogy megszerezze az érintett bábukat és megakadályozza az istenek esetleges kiszabadulását. A palotában találkoznak Tirával egy tolvajcéh tagjával, aki szintén a készletet keresi. Természetesen elkéstek akciójukkal és az egyik bebörtönzött isten manifesztálódni kezdett.

A gyors tempójú, egyszerű történetvezetésű novella stílusa az első néhány oldalon még szokatlannak és nehézkesnek hat, de néhány oldal után nem csupán megszokhatóvá válik, de humorforrássá is. Nagy erőssége a történetnek - a már említett szellemesség mellett - a karakterek egyedisége és szerethetősége. Garth Nix nem értekezik oldalakat a szereplők jelleméről és múltjáról - nem is lenne hely erre egy novellán belül - hanem egyszerűen hagyja őket beszélni, így elegánsan és hitelesen tárul fel az olvasó előtt a szereplők jelleme.

Ismét a gyűjtemény nagyszerű darabját olvashattuk.

Oldalak