Érdekesség

Mark Lawrence kivételes Széthullott Birodalom-trilógiájának záródarabja - a Tövisek császára - már magyar nyelven is a megjelenés küszöbén áll. Ebből az alkalomból a kötetek fordítójával, Gy. Horváth Lászlóval beszélgettünk a trilógia záródarabjáról, fantasyfilmekről és a különböző irodalmi regiszterek átjárhatóságáról.

Próza Nostra: Ön rengeteg fontos szöveget fordított már magyarra, a legkülönbözőbb műfajokból. A fantasyirodalom területéről az Ön nevéhez fűződik például A hobbit újrafordítása. Mielőtt Lawrence trilógiájáról beszélnénk, kíváncsi lennék, mi a véleménye a Tolkien-szöveg filmváltozatáról?

Gy. Horváth László: Nem néztem meg, egyelőre legalábbis. Lehet, hogy majd együtt a hármat. Az vette el a kedvemet (pedig nagy filmbolond vagyok), hogy ugyanannyi időt akarnak kitölteni vele, mint a hatalmas Gyűrűk Urával, ezt egyszerűen szemérmetlenségnek tartom, bármennyi vendégtartalom legyen is benne ráadásnak. Különben is, szerintem a Gyűrűk óta nehéz fantasyfilmet csinálni. A Trónok harca is (igaz, csak pár részt láttam belőle) leckefelmondás lett, bár ebben nyilván sokan nem értenek egyet velem.

Próza Nostra: Legutóbb Mark Lawrence nagy sikerű trilógiáját fordította magyarra. Mi az, amit különlegesnek tart Lawrence világában, szövegeiben más fantasykhez viszonyítva?

Elindult a szavazás a világ legnagyobb könyves közösségi oldalán, a Goodreads-en, melynek során kiderül, hogy a felhasználók szerint melyek voltak az idei év legjobb könyvei. A szavazás három fordulós lesz, melyből egyelőre még az első zajlik. Húsz kategóriában adhatjuk le voksunkat, kategóriánként egy könyvre. Minden kategória tizenöt kiadványt tartalmaz.

A Goodread Choice Awards azért érdekes jelenség, mert a díjat valóban az olvasók ítélik oda, igaz, a voksolásnak nem feltétele, hogy a szavazó ismerje is a választható köteteket. Ám mégis csak a világ legnagyobb virtuális olvasóközösségéről van szó, ezért érdemes lehet szemmel tartani a szavazási folyamatot, hiszen az aktuális ízlésről, tendenciákról tanúskodnak az eredmények. Vagyis tulajdonképpen az olvasóközönségről tudhatunk meg többet a szerzők vagy a könyvek helyett.

A Magyar Narancs készített rendkívül érdekes, helyenként meghökkentő interjút John le Carré-val, a kémregények koronázatlan királyával. Új regénye, a Törékeny igazság az Agave Kiadó gondozásában látott napvilágot hazánkban. Többek között e regényről is kérdezték a szerzőt, de szóba kerül még az árulás, az antiszemitizmus és Thomas Mann is.

"A Google 100.000 választ hoz neked, egy könyvtáros pedig a helyeset." - állítja tisztelettel Neil Gaiman. Ám a könyvtáros is csak ember és nekik is megvannak a maguk titkai és hiányosságai. Bár a könyvtárlátogató előtt teljhatalmú, mindentudó figurák, akik mindig a megfelelő könyvet adják a kézbe, időnként ők is művelnek fura dolgokat a könyvtári könyvekkel és nem is mindig olyan tévedhetetlenek, mint ahogyan látjuk őket.

Az Ad Astra kiadó most első alkalommal adott ki regényt magyar szerzőtől, a sort Lőrinczy Judit Ingókövek című városi fantasy/háborús regénye nyitotta, melynek története Sztálingrád ostroma idején játszódik. Elöljáróban csupán annyit, hogy kiváló döntés volt ezzel a szöveggel kezdeni.

Bevallom, mikor először olvastam a könyv koncepciójáról, szkeptikus voltam. Hogyan működhet jól egy regény, melynek a huszadik század legelkeseredettebb és legfontosabb csatája adja a témáját és a helyszínét, ugyanakkor a fantasztikum is erősen jelen van a szövegben? Nem mintha idegen lenne az irodalomtól az effajta megközelítés, ám mégis lehet abban némi rizikó, hogy egy viszonylag közeli, hatalmas és félelmetes ideológiákat szembeállító történelmi eseményt a városi fantasy zsánerével oltsunk be. Elvégre fennáll a veszélye, hogy felborul az a kényes egyensúly, melyet egy effajta vállalkozásnak kényszerűen fenn kell tartania: legyen eléggé hű a történelmi eseményekhez és simuljon belé a fantasztikum. Ha ez nem teljesül, akkor a történelmi háttérkörnyezet csupán öncélú díszletté válik.

A Bartók Imrével készített interjú második része. Az első rész ide kattintva olvasható.

Próza Nostra: A regényed főszereplője három sorozatgyilkos, akik egyben három jelentős gondolkodó alakját, személyiségét viselik. Ha jól tudom kezdetben a Gondolkodók is lehetséges címalternatíva volt. Hogyan jött az ötlet, hogy sorozatgyilkos filozófusokról írj és miért pont Heidegger, Marx és Wittgenstein lettek a szereplők?

Bartók Imre: Az első pillanattól kezdve ez a három figura lebegett előttem, egyrészt, mert kiemelten fontosak, másrészt, mert nagyon élesen eltérnek egymástól. Ha azt keressük, hogy ki az a három szerző, akik biztosan utálnák egymást, akkor ez egy kézenfekvő felállás. Heideggert és Wittgensteint a század két legfontosabb gondolkodójának szokás tekinteni, Marx jelentősége pedig abban áll, hogy általa közvetlenül is megjelenik a filozófiának mint gyakorlatnak, mint világprogramnak a gondolata – erre a regény a Feuerbach-tézissel maga is utal. Valójában mindhármukra jellemző – persze nagyon eltérő formában – a filozófia „végének” vagy „meghaladásának” gondolata.

Bartók Imre második regénye, A patkány éve, a Könyvhét idején jelent meg a Libri Kiadó gondozásában és azóta is hangosak tőle mind az online, mind az offline irodalmi terek. A rendkívül gazdag szöveggel kapcsolatban számos kérdés merült fel, melyeket a szerzőnek is szegeztünk, így született meg ez az interjú, melyet hossza miatt két részletben közlünk. Bartók Imrével Szabó István Zoltán (Steve) beszélgetett.

Próza Nostra: Az első megjelent szépirodalmi szöveged a Fém című regény volt, ami 2011-ben jelent meg. Ez előtt is próbálkoztál már szépírással vagy ez volt az első írásod? Kritikus is vagy, két monográfiád jelent meg, szakszövegeket fordítasz, aktív szakmai életet élsz. Mi indított arra, hogy mindezek mellett szépprózát írj?

Bartók Imre: Más utat jártam be, mint azok a velem egyidős barátaim, akik pl. a legendás sárvári írótáborban kezdték meg irodalmi szocializációjukat. Kis túlzással azt mondhatom, eszembe sem jutott, hogy prózát írjak, aztán mégis úgy alakult, hogy volt egy időszak, amely során megírtam a Fémet. Három hónapig tartó, alkotáslélektani szempontból delíriumban töltött idő volt, hiszen csak a munka befejeztével döbbentem rá, hogy írtam egy regényt. Ezt követően tudatosabbá váltam, és jobban megterveztem a dolgokat.

A Roham Bár váratlan bezárása miatt elmaradt irodalmi estet május 31-én pótoljuk, 19 órától a Hy5-ban.

1. Végy egy klasszikus irodalmi szöveget.

2. Adj hozzá zombikat, vámpírt, robotot, meg ami tetszik.

3.Rázd össze!

4. Siker.

Lincoln a vámpírok ellen, Rómeó, az élőhalott, Kerouac és Cthulhu, Android Karenina – a kortárs amerikai szórakoztató irodalom egyik legburjánzóbb trendje a mash-upnak nevezett irányzat. A Büszkeség és balítélet meg a zombik 2009-es sikere után több tucat szerző kezdett irodalmi remixeket gyártani, melyek közül számos (Abraham Lincoln, a vámpírvadász, Eleven testek, Beastly) magyar nyelven is megjelent. Ezen trend esztétikájáról, létrejöttének és sikerének okairól beszélgetünk 2013. május 31-én, este 19:00-kor Budapesten, a Hy5-ban.

Úgy tűnik teljes ipar épül arra, hogy a Jég és Tűz Dala sorozat sikerét meglovagolva minél többen, minél több pénzt húzzanak ki az olvasókból/rajongókból. Egyre több és több könyv jelenik meg, melyek nem magát a történetet szövik tovább, hanem csupán marginálisan kapcsolódnak Martin világához. Ezek között van kifejezetten jól sikerült és érdekes, valamint ennek az ellenkezője is. 

Az előbbire jó példa Chelsea Monroe-Cassel A feast of Ice and Fire című szakácskönyve, mely a regénysorozatban előforduló ételek megvalósításához szolgál kalauzként. Aki olvasta a regényeket, jól tudja, hogy a lakoma- és ételleírások nagyon hangsúlyosak és gyakoriak a kötetekben. George R. R. Martin minden bizonnyal ebben a pillanatban is valahol éppen egy lakomát ír le.