Érdekesség

Jelenlegi hely

Szokatlan, érdekes, nem mindennapi infók, könyvek.

Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról

Szerző Próza Nostra On the

Végtelen határok - Konferencia a populáris kultúrárólAz elmúlt években a hazai zsánerirodalomban kifejezetten izgalmas változásoknak lehetünk szemtanúi. Számos felsőoktatási intézményben foglalkoznak zsánerirodalmi művekkel, fontos kritikai műhelyek jönnek létre, egyre több szakmai orgánum szentel tematikus blokkokat egy-egy témának, és ami talán a legfontosabb, egyre jelentősebb, komoly szakmai visszhangot kiváltó alkotások jelennek meg magyar szerzőktől.

Ezeknek a folyamatoknak a megértéséhez fontos eszköz, hogy időről időre szegmentáljuk azokat és alaposabban megvizsgáljunk bizonyos részleteket. A Próza Nostra ezért 2019. május 17-én, pénteken, hagyományteremtő szándékkal tartja meg első Végtelen határok elnevezésű, fél napos konferenciáját. A rendezvény célja, hogy elsősorban a magyar nyelvű, kortárs zsánerirodalmi (vagy annak értett) szövegek értelmezésén keresztül tágítsa az irodalomértelmezés horizontját, és hogy a populáris kultúra különböző kérdésköreit, problémáit járja körbe önálló előadások és az eseményt lezáró kerekasztal-beszélgetés segítségével. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a konferencián a különböző kritikai műhelyek képviselőinek és a szakma fiatal kutatóinak részvételével az interdiszciplináris szempontok is érvényesüljenek a művek, jelenségek tárgyalásakor.

Popkultúra a felsőoktatásban VII. – Interjú Sohár Anikóval

Szerző Próza Nostra On the

PopkultúraInterjúsorozatunkban popkultúrával foglalkozó, a magyar felsőoktatásban tanító kutatókat kérdezünk szakterületükről. Sorozatunk hetedik részében Sohár Anikóval, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával beszélgettünk. A sorozat előző részeit itt találod.

Próza Nostra: Bemutatkoznál néhány mondatban az olvasóknak, kérlek?

Sohár Anikó: Az ELTE-n végeztem 1986-ban összehasonlító irodalomtörténet – történelem szakpáron, pár félévet jártam magyarra és ógörögre is. Talán Magyarországon elsőként írtam szakdolgozatot Tolkienból. Az ELTE-n ragadtam tanársegédként és többek közt (a görög mitológiától Douglas Adamsig terjedő) fantasztikus irodalmat is tanítottam a Világirodalmi és Összehasonlító Irodalomtörténeti Tanszéken. Aztán a Leuveni Katolikus Egyetemen doktoráltam az sf és fantasy 1989-1995 közötti magyarországi meghonosításából. Közben elkezdtem sf és fantasy műveket magyarra fordítani, eleinte főleg Terry Pratchett Korongvilág-sorozatát.

Jelenleg a Pázmányon tanítok, az Angol-Amerikai Intézet fordító és tolmács mesterszakján. Műfordításórákra előszeretettel viszek fantasztikus novellákat.

Kedvenc kutatási témáim: Az oktatás és tudományos élet ábrázolása a fantasztikus irodalomban; Mítosz-, monda- és mesefeldolgozások; A fantasztikus irodalom fordítása és meghonosítása; A mágia formái (ige, ének, zene, rajz, mozgás stb.); Értékrendek a kortárs sff művekben; Miről árulkodnak az sff könyvborítók és illusztrációk?

Régi-új mesék – Interjú Kele Fodor Ákossal A szív vége című kötetéről

Szerző Próza Nostra On the

Kele Fodor ÁkosKele Fodor Ákos szövegei nagymértékben támaszkodnak az inter- és multimediális olvasatra. Ebből a szempontból korábbi munkái (Textolátria – 2010, Echolália – 2016, Peer Krisztinával közösen a Megálmodtalak – 2018)  próbára teszik befogadóikat. Új kötetére, A szív végére is jellemző a kísérletezés, hiszen az oralitás és az írásbeliség között egyensúlyoz. A cigányok mitikus-mágikus megközelítése, a különböző európai mitológiákból megismert zárt világ és a népmesék egyaránt jellemzik a könyvet. Igazi úttörő elképzelés, ugyanis egyszerre megőriz, átad, átdolgoz, valamint közvetít. A szerző Gérecz Attila-díjas, Móricz Zsigmond-ösztöndíjas költő, író; az Eső irodalmi lap szerkesztőbizottsági tagja, a Tea Kiadó főszerkesztője és a Színházi Dramaturgok Céhének 2018/2019-es Nyílt Fórum drámapályázatának egyik nyertese. A szerzővel új könyvéről, A szív végéről beszélgettünk.

Februári eseményeink

Szerző Próza Nostra On the

A Próza Nostra stábja tavaly Budapesten és Szegeden is kilépett az online térből, a kapott visszajelzések és a pozitív tapasztalatok hatására pedig úgy döntöttünk, megpróbáljuk havi rendszerességgel megszervezni a fővárosi ViTa-esteket és a szegedi Próza Nostra Irodalmi Esteket. Így ebben a hónapban két eseményt ajánlunk a figyelmetekbe: egy beszélgetést Alan Moore munkásságáról és Kele Fodor Ákos könyvbemutatóját.

ViTa-est: Alan Moore

2019.02.20. (szerda), 19.00

Facebook esemény

ViTa-est: Alan Moore

Nem Adom Fel Kávézó, 1082 Budapest, Magdolna u. 1.

Az est ingyenes, de regisztráció szükséges:

nemadomfel.regisztracio@gmail.com vagy 06706993307

Mi a közös a diktatúrába süllyedt Angliában és az atomháború küszöbén egyensúlyozó Amerikában? Ugyanaz mozgatja a titokzatos, Guy Fawkes maszkos férfit és a félelmetes Mocsárszörnyet? Valóban hős Rorschach és Éji Bagoly, vagy a szövetségbe tömörült Nemo kapitány és Dr. Jekyll? Van-e különbség az őrült Joker és a titokzatos Hasfelmetsző Jack között?

Alan Moore a nyolcvanas évek óta írt kultikus képregényeivel egyike azoknak, akik alapjaiban változtatták meg, hogyan gondoljunk a képregényekre és a szuperhősökre, közben pedig magát a képregény műfaját is gyökeresen újraértelmezték. 2019 első ViTa-estjén erről a különös alkotóról lesz szó, a résztvevőkkel igyekszünk mélyebb bepillantást nyújtani Moore munkáiba és válaszokat keresni a fenti kérdésekre.

Betekintés a kortárs kispróza piacára I. – Világok névjegye

Szerző Fekete I. Alfonz On the

Világok névjegye

A rövidprózák ablakok máshová. Kezdő- és befejező mondatuk keretei között feltárul saját, zárt világuk, ugyanakkor kíváncsivá is tudják tenni olvasóikat, hogy vajon mi lapulhat a szöveg cselekményén kívül, amit onnan nézve már nem láthatunk. Egyszerre nyújthatnak tehát megelégedettséget és ébreszthetnek vágyat még több iránt.

A magyar zsánerirodalom piaca hasonlóan működik, mint a fősodor, vagyis az apránként felhalmozódó rövidprózák kisebb súllyal esnek számításba, amikor egy-egy író munkásságát megítélik. Örömteli, hogy hébe-hóba jelennek meg a szerzőktől regény hosszúságúnál kisebb terjedelmű szövegek, de ennek ellenére az olvasóközönséget mégis a háromszáz oldal feletti teljesítmény tudja igazán lázba hozni. A jelenség okai és miértjei temérdek oldalról megközelíthetőek, akár kronologikus bontásban, gender szempontjából vagy korosztályonként. E bevezető azonban megmarad abban a keretben, amely igyekszik számba venni, milyen lehetőségek állnak az olvasók előtt, ha be szeretnének kukkantani a kortárs műfaji rövidpróza piacra.

Elkerülhetetlen, hogy pontosabban meghatározzam, mit is értek e forma alatt. Bizonyos jegyek egyáltalán nem jelentek meg ebben a közegben, míg a fősodorban ideig-óráig működtek, kis túlzással, egészen napjainkig. Elsősorban a 19. és a 20. század újságírásában megjelent szabályszerűségekre gondolok, mint a tárca, a kroki, a glossza, a jegyzet vagy éppen a kommentár. Ezek a formátumok már csak azért sem bukkanhattak fel a zsánerben, mert jobbára mindennapi reflexiókként működtek, amikor még a nyomtatott sajtó egyeduralkodó volt a hírközlésben. Noha kétségtelenül érdekfeszítő lenne manapság is olvasni egy-egy ilyet, a jelenlegi irodalmi (ideértve a fősodort is) gyakorlat ilyen vagy olyan okból, kiszűrte vagy esetleges ellehetetlenítette ezeket. Tehát marad a novella és a kisregény mint forma.

Popkultúra a felsőoktatásban VI. – Interjú Limpár Ildikóval

Szerző Próza Nostra On the

PopkultúraInterjúsorozatunkban popkultúrával foglalkozó, a magyar felsőoktatásban tanító kutatókat kérdezünk szakterületükről. Sorozatunk hatodik részében Limpár Ildikóval, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával beszélgettünk. A sorozat előző részeit itt találod.

Próza Nostra: Bemutatkoznál néhány mondatban az olvasóknak, kérlek?

Limpár Ildikó: Limpár Ildikó vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének adjunktusa. A popkultúra felé pár éve fordult intenzívebben a kutatói érdeklődésem: Shakespeare-tanulmányokkal kezdtem az ELTE doktori iskolájában, ahol 2005-ben PhD fokozatot szereztem, onnan fordultam (logikusan XD) a modern amerikai irodalom felé, hogy végül vámpírokkal és egyéb szörnyekkel foglalkozhassak. Oktatni (elsősorban modern és kortárs) amerikai irodalmat szoktam, de amióta beépült a képzésünkbe a popkultúra oktatása, általában én kapom a populáris irodalom műfajaira fókuszáló szemináriumokat, illetve időnként lehetőségem adódik amerikai filmes szeminárium és fantasy előadás kurzus tartására is

Próza Nostra: Ha röviden – tehát nem egy tanulmány kereteiben – kellene definiálnod, hogy mi a popkultúra, hogy szólna a definíció?

 

Világok Találkozása a Bem moziban – Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat

Szerző Próza Nostra On the

Hexa Díj 20182018. december 8-án, szombaton tartották meg a Világok Találkozása (ViTa) egésznapos zsánerirodalmi rendezvény második alkalmát a Bem moziban, amelyen a résztvevők újra elmerülhettek a kortárs fantasztikum világában és tájékozódhattak a legfrissebb megjelenésekről. Idén szó volt a nemrégiben elhunyt Ursula K. Le Guin életművéről, a videójátékok, a zsánerek és az irodalom kapcsolatáról, a zsánerdíjak jelenlegi botrányairól és sikereiről, a fantasy útkereséséről és a flitlock fantasy megjelenéséről. A ViTa utolsó programjaként mutatták be a hazai SFF szerzőket tömörítő, Az év science-fiction és fantasy novellái c. antológiát, amelynek a folytatása jövőre várható.

Az est végén második alkalommal került átadásra a hazai zsánerirodalom szakmai képviselőinek járó Hexa-díj. A díjra ezúttal is a ViTa meghívott szakmai közössége jelölhetett, majd az első forduló javaslatai után a legtöbb jelölést kapó alkotók közül választották ki a végső díjazottat. Idén a következő jelöltek voltak: Csurgó Csaba és Varga Bálint, az Agave Kiadó alapítói; Görgey Etelka (Raana Raas) fordító, író; Kornya Zsolt, író, fordító, szerkesztő; Kánai András, író, szerkesztő; Markovics Botond (Brandon Hackett) író; Pintér Bence, újságíró, kritikus; S. Sárdi Margit, az ELTE egyetemi oktatója; Szabó István Zoltán, a Próza Nostra főszerkesztője; Tomasics József, The Black Aether főszerkesztője; valamint Varga Bea (On Sai), író, szerkesztő. A díjat végül Kornya Zsoltnak ítélték. Kornya Zsolt munkásságával jelentősen hozzájárult a kilencvenes-kétezres évek zsánerirodalmi kultúrájának kialakításához, könyvei a mai napig népszerűek a közösségben. Szerkesztőként nevéhez kötődik a Rúna fantasy magazin és a Delta Vision Mesterművek sorozata, valamint részt vett a legnagyobb magyar szerepjáték, a M.A.G.U.S. világának alakításában. A Raoul Reiner néven erre a világra írt regényei, valamint A vér városa és a Sötét Mersant-ciklus a magyar dark fantasy irodalom klasszikusai. Fordítóként pedig többek között Robert E. Howard és H. P. Lovecraft művein dolgozott.

Az első ViTa-est és közönségtalálkozó hanganyaga

Szerző Próza Nostra On the

I. ViTa-estNem tudtál eljönni a ViTa-estre? El tudtál ugyan jönni, de annyira király volt, hogy újra át akarod élni?

Akkor van egy jó hírünk! Mától elérhető a hanganyag a SoundCloud-on!

A hanganyag a következő beszélgetéseket tartalmazza:

Idegenség és elnyomás a kortárs SFF regényekben 
Brandon Hackett: Xeno (Agave) ; N. K. Jemisin: A megtört föld-trilógia (Agave); Naomi Alderman: A hatalom (21. Század Kiadó); Rivers Solomon: Kegyetlen szellemek (Főnix Könyvműhely)
Résztvevők: Brandon Hackett, Kleinheincz Csilla (szerkesztő, Gabo) és Ballai Mária (fordító)

Határátlépések: a tér a kortárs fantasyben
China Miéville: A város és a város között (Agave); Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána (Gabo); Kameron Hurley: A tükörbirodalom (Delta Vision)
Résztvevők: Juhász Viktor (fordító), Borbíró Aletta (kritikus, PN), Benczik Vera (adjunktus, ELTE Amerikanisztika Tanszék) 

Éjféli iskolák: Veres Attila könyvbemutatója (Agave)
Résztvevők: Veres Attila és Pintér Bence (Spekulatív Zóna)

A stílus maga az író (Bödőcs Tibor – Addig se iszik)

Szerző Nyerges Csaba On the

Bödőcs Tibor: Addig se iszikElőre kell bocsássam hogy roppant módon elfogult vagyok Bödőcs Tiborral szemben: a legtehetségesebb kortárs humoristának tartom, s meglehetősen ritka „civil” megnyilvánulásait is rokonszenvesnek találom (nem mellesleg, hasonló a viszonyunk az alkoholfogyasztásnak úgy az emberi civilizációra, mint a saját szervezetre gyakorolt jótékony hatásával kapcsolatban). Így aztán olyasféle óvatos kíváncsisággal fogadtam az Addig se iszik címmel megjelent paródiakötet megjelenését, mintha a kedvenc zsonglőröm igazolt volna át légtornásszá: attól még, hogy briliáns az egyik műfajban, még nem biztos, hogy nem fogja nyakát szegni a másikban.

A tisztes középszerre paródiakötetet bazírozni épp oly képtelenség, mint a világfürdőhelyeket az épelméjű üdülővendégekre. Az tulajdonképpen már mindegy, hogy a paródia tárgya zseni vagy kutyaütő, a lényeg az, hogy félre nem ismerhető karaktere legyen: a különbség talán csak annyi, hogy a karaktert felépítő elemeket az előbbieknél jellegzetes stílusjegyekként, az utóbbiaknál pedig bosszantó manírokként határozza meg a szakirodalom. Bödőcs a szabolcskamihályokat kihagyta a számításából – egy vitriolba mártott Coelho-utánérzést pedig biztosan sokan szívesen olvastunk volna – s leginkább a klasszikusok közül válogatott, közülük is jórészt olyanokat, akik már az égi kávéházból néznek le ránk. Ha a kötetvégi, a kortársakról felskiccelt rövid anzikszokat, valamint az ugyancsak kortárs orosz szerzőkből összegyúrt Pepsi Kalasnyikovot és az életművész gonzó-polihisztorok archetípusaként karikírozott Hántes S. Tamást nem számolom, akkor 18 szerző (13 magyar és 5 külföldi) „apokrif” írásaival ismerkedhetünk meg az Addig se iszik-ben: jellemzően 6-7 oldalas, tárcaszerű szövegek formájában.

Négy kérdés adta magát, amikor belevágtam az olvasásba. Képes lesz-e Bödőcs írásban is olyan színvonalon alkotni, mint amilyet a színpadon megszokhattunk tőle? (Volt a kezemben három pályatársának – igaz, nem paródiákra kihegyezett, de humorosnak szánt – próbálkozása: egyikben sem jutottam tovább a huszadik oldalnál, heveny ásítozásból kifolyólag.) Mennyire lesz képes hitelesen, formában és tartalomban is mélyre ásni? Ha ez a körülmény alapvetően rendben van, mennyire fog rátelepedni önnön stílusa és egyénisége a kiválasztott szerzőkre, különös tekintettel arra, hogy egy virtigli humorista az anyját is képes eladni egy jó poénért? S végezetül: mennyire lesznek élvezhetőek azok a szövegek, ahol nem ismerem a paródia tárgyát (nagyjából hatvan százalékban ismertem őket, és őszintén meg kell valljam, ha a paródiák itt is pontosra sikerültek, ez a mutató túlságosan sokat nem fog javulni. Bocs, Marcel!).

Beszámoló a Közéleti Kocsma A Harry Potter jelenség nyomában című beszélgetéséről

Szerző makitra On the

Közéleti Kocsma – A Harry Potter jelenség nyomábanNegyed nyolc és a Pixel Bár félhomályos kis helyisége zsúfolásig telve már a Közéleti Kocsma legújabb eseményének érdeklődőivel. Az emberek pedig csak jönnek, a szervezők székeket hoznak, én pedig egyre kétségbesettebben várom a teámat és csak reménykedek, hogy látni is fogom a beszélgetőket. Ez nem jön össze és azt is szomorúan kell megállapítanom, hogy korban közelebb vagyok az előadókhoz, mint a nézőkhöz - hát ez a világ is eljött. De szerencsére mindenkit összeköt a Harry Potter szeretete, így kis késéssel megkezdődik a beszélgetés.

Elsőként rögtön arra terelődik a szó, hogy miért is olyan népszerű ez a sorozat. Dr. Szilágyi Zsófia, az SZTE Magyar Irodalom Tanszékének oktatója azonnal rögzíti: J. K. Rowling sorozata egy generációs élmény, egyfajta beavató olvasmány a közönség soraiban ülőknek, vagy talán inkább az én korosztályomnak. Ez pedig azért is jöhetett létre, mert számos irodalmi hagyomány ötvöződik benne: a mesék, az iskolaregények, a fejlődésregények és maga a fantasy univerzuma, a világépítési trendjeivel együtt. Így könnyű kötődni ehhez a világhoz, állapíthatjuk meg Nagy Gergely, azt est másik beszélgetője, az SZTE Angol Tanszékének korábbi adjunktusa szavai után, aki kiemeli, hogy Rowling külső nézőpontot hozott ebbe a fantasy világba, hiszen Harry ismeretlenként csöppen a varázslótársadalomba, ami régi írói eszköz.

Oldalak