Leonardo Da Vinci Vitruvius-tanulmánya rengeteg feldolgozást élt meg a popkultúrában (és még mennyit fog), hiszen Mickey egértől Batmanen át egészen a Predatorig találhatunk feldolgozásokat. Ezek a paródiák, karikatúrák jól mutatják, hogy a korábbi („magas”) kultúra termékei hogyan szivárognak át a populáris kultúrába, és ott miként kereszteződnek más ikonikus figurákkal, hogy aztán új konstellációt hozzanak létre. Hódosy Annamária Biomozi – Ökokritika és populáris film című monográfiájának borítója, amelyet Farkas Kitti tervezett, is egy újabb feldolgozását kínálja Da Vinci rajzának. A geometrikus formákban a tökéletes ember helyett egy felfegyverkezett mosómedve szerepel, aki valójában a Galaxis őrzői című film Mordálya – a „mosómedvét” persze kikérné magának. Többszörösen is szimbolikus ez a borító. Egyrészt a természetet és technikát egyszerre jeleníti meg a fegyveres mosómedve, amivel átvezethet az ökokritika területére; másrészt az ízléses, figyelemfelhívó borító ugyanazt szavatolja az olvasónak, mint a cím és alcím: a populáris és a „magas” kultúra találkozását, szintézisét.
Nagyon vártam, hogy megjelenjen a Biomozi, hiszen az évek során a Hódosy Annamáriánál végzett irodalmi és filmes kurzusaimon kisebb-nagyobb mértékben szóba kerültek azok a témák, amelyeket a kötet boncolgat. Számomra éppen ezért volt érdekes olvasni, hiszen azok az elméletek, narratívák, összefüggések itt újraértelmeződtek, kiegészültek vagy olyan filmek esetében kerültek elő, ahol nem is számítottam volna rá. Egy nagyobb rendszer részévé váltak azok az ismeretek, amelyeket nála sajátíthattam el.
A monográfia nyolc főbb fejezetének középpontjában a populáris filmek (és olykor mesék) állnak, amelyeket az ökokritika felőli olvasat köt össze, de mindegyikben más szempontból, más kritikai irányzattal együtt kerül előtérbe – mint például feminizmus, a Foucault-féle (ön)fegyelmezés. A fejezetcímekből viszonylag könnyen körvonalazhatók az adott részt uraló elméletek, kritikai iskolák. Olyan témák kerülnek elő, mint a kereszténység és az ökológia kapcsolata Aronofsky Noéjában, vagy a nő és föld kapcsolata az Armageddonban vagy az Avatarban, valamint az állatkiképzés új irányzata a Jurassic Worldben. Csak ebből a néhány példából is látszik, hogy milyen sokféle megközelítése lehetséges a filmek ökokritikai olvasatának. De nemcsak ebben nyújt változatosságot a kötet, hiszen a zsánerfilmek mellett Lars von Trier Melankóliája is előkerül a betegség és ökológia kapcsolatában, illetve a PETA plakátjai is helyet kapnak egy feminista diskurzus szempontjából. A fejezetekbe részletesebb betekintést a könyvhöz készült weboldalon kaphat az olvasó, hiszen a szerző itt röviden ismerteti az elemzett témákat. Emellett filmekből származó illusztrációval és mémekkel is kiegészülnek a Biomozi témái.
A kötet rengeteg elméletet és szakirodalmat használ, viszont az olvasó nem veszik el a száraz, pusztán elméleti kérdésekben, hiszen Hódosy szinte azonnal egy-egy filmen keresztül szemlélteti a teoretikus keretet, ezzel megkönnyítve a témában járatlan olvasók számára a megértést. Nemcsak azért fontos ez a felépítés, mert könnyíti a befogadást, hanem azért is, mert ezzel rámutat, hogy azok a kultúrkritikai, környezeti problémák, amelyekkel nap mint nap találkozunk, olykor szinte láthatatlanul szivárognak be a hollywoodi filmekbe. Az pedig, hogy az ökológiai válság ilyen sok elméleti kerettel közelíthető meg, jelzi, hogy napjaink környezeti problémái korántsem egyetlen dologból fakadnak, nem vezethetők vissza egy eredőre, hanem ennél sokkal összetettebbek.
Végül, ha ki kellene emelnem valamilyen negatív dolgot, akkor egyet tudnék: a lábjegyzetek. Sajnos nem az adott oldal alján, hanem a fejezetek végére helyezték őket, ami kényelmetlenné tette az olvasást. Újra átlapozva a kötetet, látszik, hogy a lábjegyzetek rengeteg plusz információt, nem csak a hivatkozásokat tartalmazzák, de a rossz pozíció miatt sajnos nem tudtak párbeszédbe lépni a törzsszöveggel, így nem tudták kiegészíteni azt.
A rengeteg információ ellenére a Biomozi nem tankönyv, nem is egy statisztikai, természettudományos kötet, hanem napjaink (populáris) kultúrájának metszete és anatómiája az ökológia témák elfordulásának tekintetében. Új megvilágításba helyezi a jól ismert, ikonikus filmeket, karaktereket mint például az Armageddon, az Alien vagy a Mátrix.
