Az Edward Cullen és Bella Swan szexuális életét feldolgozó sorozatát „Snowqueen’s Icedragon” nickname alatt tette közzé E. L. James a Twilight fan-fiction oldalán. Később az explicit szexuális tartalmaktól ódzkodó moderátorok kifogásaira válaszul, nevét felvállalva, saját honlapjára töltötte fel szöveget. Miután a The Writer’s Coffee Shop nevű online könyvkiadó felismerte a Stephenie Meyer saga által nyílt piaci rést, ösztökélni kezdte az önjelölt írót, hogy a történeteket formálja regényekké. James új karaktereket alkotott, amik jellemükben hasonlítottak ugyan a Twilight Saga szereplőire, de ahhoz kellőképp eredetiek voltak, hogy a szerzői-jogi per szóba se kerülhessen. Miután a 2011-es első kiadás átlépte a negyedmilliós eladást, lecsapott rá a Vintage Books, s elkezdte valódi bestsellerré formálni a regényfolyamot. E. L. James erotikus regénye az elmúlt bő tíz hónap során minden jelentős könyvárusító platform toplistáján előkelő helyet foglal el, s bő fél év alatt elérte a 65 millió eladott példányszámot, ami példátlan a könyvkiadás történetében.
A Washington Állami Egyetem 21 éves bölcsész hallgatója Anastasia és barátnője Kate, az iskolaújság szerkesztője lakótársakként élik az átlag amerikai fiatalok életét Vancouverben. Egy nap Kate megkéri barátnőjét, hogy készítsen interjúanyagot a multimilliárdos iparmágnás Christian Greyről. Ana kénytelen kisegíteni barátnőjét, de nem sejti, hogy az élete jelentős fordulatot vesz a véletlen találkozás hatására. A félénksége ellenére is vonzó Ana és a már fiatalon hatalmas sikereket elért jóképű Chistian között már első találkozásuk alkalmával beindul a kémia. Ezután a befolyásos üzletember legfontosabb küldetésévé válik a fiatal szépség meghódítása, aki azonban részben kishitűségétől részben józan eszétől vezérelve megpróbálja távol tartani magától a férfit. A történet azonban visszafordíthatatlanul elindul az első oldalaktól kívánt beteljesülés felé, miután Ana a sikeres záróvizsgát követő ünneplésen – szokásától eltérően – lerészegedik és egy átgondolatlan telefonhívást követően, gyomrának tartalmát Mr. Grey lába elé teríti. A nem túl romantikus kezdet után mégis közelebb kerülnek egymáshoz és a lány szép lassan beadja derekát a tökéletes partinak tűnő férfinak, aki nem is sejti, hogy Ana ártatlansága a legkevésbé sem megjátszott. Christianról kiderül, hogy nemcsak mérhetetlenül gazdag és elbűvölő, de szexuális szokásai is eltérnek az átlagostól. Christian durván szereti, és ehhez szüksége van egy alávetettre, akit nem csak titoktartási kötelezettség terhel. Kettejük szerződése az előírt testmozgás, táplálkozás és szépítkezésen kívül, a szexuális együttlétek úgynevezett kemény és puha határait is rögzíti. Persze aki valami igazán kemény perverzióra számít az csalódni fog, hiszen James határai közel fekszenek az átlagoshoz.
A szöveg kezdetén a párbeszédek zavaróan dominálják a történetvezetést és sem az események helyszíne sem az azokat megtöltő karakterek nem képesek életre kelni, ami egyértelműen a leírások hiányának tudható be. Ezt pedig nyugodtan az író tapasztalatlanságának számlájára írhatjuk. Éppen ezért kellemes meglepetés, amikor az első szex jelenet hírtelen pezsgő színt visz a történésekbe, aminek hatására a regény szinte már képes valódi prózai szövegként működni. Az erotikusnak szánt leírások néhol ugyan áttévednek a soft pornó oldalára, de többségében megmaradnak a vágykeltés szűkszavú és konvencionális keretein belül. A farok tekintélyes (és persze mindig harcra kész), a hüvely pedig nedves. A szöveg legizgalmasabb részei éppen ezért pont azok a mondatok, ahol James próbál kitörni a saját maga állította korlátokból. Az óvatoskodás persze érthető lenne, ha a szöveget nem a BDSM világába kalauzoló pornográfiaként reklámozta volna a kiadó.
Ha már szóba került a reklám és a kiadó. Mindannyian sejtettük, hogy eljön a nap, amikor Robert Langdon Mickey egeres óráját felváltja egy Omega, de arra talán kevesen számítottak, hogy Hollywoodot megszégyenítő reklámdömpinggel találkoznak egy bestsellerben. Kár, hogy a szerkesztők energiáját felemésztette az Apple piaci visszaesésének megakadályozása, mert lett volna potenciál ebben a szövegben. James játékba hoz ugyan néhány kanonizált szerzőt (Thomas Hardy Egy tiszta nője többször is előkerül) és számos popkultúrális utalást is találhatunk, de annak ellenére, hogy rendelkeznek szimbolikus jelentéssel, ezek is inkább termékekként jelennek meg.
A szöveg amúgy nem sokat változott, az eredeti Master of The Universe-hez képest (az idejüket nem sajnáló rajongók 89%-os egyezést mutattak ki), kivéve persze a nevek cseréjét és az Audi szó gyakori felbukkanását.
A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem a karakterek fejlődésének totális hiánya. A végletesen szűzies Ana és az irányításmániás szadista Christian tesznek ugyan gesztusokat egymás felé, de valójában sem a saját, sem a másik érzéseit nem próbálják megérteni. Ami persze nem meglepő, tekintve, hogy a belső monológok bántóan felszínesek. Ana-t két belső hang vezeti szexuális ismeretszerzése során. Az egyik a tudatalatti, amiről megtudjuk, hogy félhold szemüvege van és egy szaftos jelenet hatására máris a kanapé mögé bújik, míg a másik egy bizonyos belső istennő, aki leginkább tornagyakorlatok és a műkorcsolyából ismert ugrások kivitelezésével jelzi aktuális véleményét. Christiant végig körüllengi a titokzatosság és a múltjából eredő sötétség, de hiába várjuk, hogy az elfojtás megszakítása megmenti az unalomba hajló történetet. Az egyik legizgalmasabb karakter a Christiant fiatalon megrontó titokzatos domina, akit azonban érthetetlen okokból háttérbe szorít a szöveg. James ugyan tartogat a végére egy csattanót, de a folytatás ismeretében érezzük a próbálkozás szánalmas célját. Mégis, ha az olvasó a cliffhanger ellenére képes távol tartani magát a vártnál is gyengébb folytatásoktól, akkor egész élvezetes olvasmányélményben lehet része.
„Először is én nem szeretkezek…én keményen baszok.
Másodszor is, még sok papírmunka vár rád. Harmadszor pedig,
még nem tudod, hogy mire vállalkozol. Még mindig elfuthatsz.”
Utóirat a kritikához:
James érezhetően próbál más hangot megütni, mint a romantikus regények tucat szerzői, de a nyelvi játékosság (amit a tragikus teljesítményt nyújtó fordító irritálóan próbál átültetni) és néhány kósza intertext nem fogja kiemelni az évtized sikerkönyvei közül. Hiába kapargatja a testiség felszínét, sem a párkapcsolatokról sem a szexről nem tud igazán érdekeset és értékeset elmondani. Mindennek ellenére üdvözölnünk kell ezt a könyvet, hiszen egyrészt megnyithatja az utat azok előtt, akik James sikerén felbuzdulva hajlandók merészebben nekiugrani a témának, másrészt újfent bizonyítja, hogy az internet mentheti meg korunk haldokló médiumát, hiszen a blogok és website-ok világában a tehetség képes utat törni magának. Soha nem fogjuk megtudni, hány potenciális zsenire csapták rá az ajtót a szerkesztők örökre elijesztve őket a további próbálkozástól, de az internet világába bárki eljutathatja a szövegét az elsődleges címzetthez, az olvasóhoz. James esetében talán nem beszélhetünk maradandó sikerről, de kétségtelenül ráérzett az emberek, különösképp a harminc fölötti nők millióiban megbújó titkos vágyra és elérte, hogy ne csak a számítógép vagy a tévé előtt ülve jussanak közelebb testük megismeréséhez.
