Az ifjúsági és young adult regények fénykorukat élik manapság, rengeteg az új cím, az új ötlet, az új kaland. Néha úgy érezhetjük, hogy a semmiből tűntek fel ezek a könyvek, pedig már egy évtizeddel ezelőtt is itt voltak, és már akkor is roppant érdekes kérdéseket feszegettek, izgalmas, fordulatos történetekkel szórakoztattak minket. A nyári uborkaszezon alkalmas idő lehet a nosztalgiázásra, a régi kedvencek újrafelfedezésére, ezért íme öt veterán, azaz több, mint tíz éves ifjúsági regény:
1. William Nicholson: A szél dalnoka (Aramanth titka trilógia)
Aramanth városában mindenkinek megvan a maga feladata, és, hogy mi ez a feladat, azt a fiatalok vizsgáztatásával döntik el. A látszólag olajozottan működő gépezet kegyetlen hierarchiába kényszeríti a lakókat, néhányuk jólétben élhet, míg mások perifériára kerülnek. Ez ellen lázad fel Kestrel, a diáklány, és ikertestvére, Bowman. A két fiatal fejébe veszi, hogy megfejtik a város és a közepén álló, néma torony rejtélyét. A kiindulópont ma már jól ismert toposznak számít – adott egy disztópikus társadalom, amely elnyomja a személyiséget és bebetonozza az igazságtalanságot –, ám A szél dalnoka hamar idegen vizekre viszi olvasóját. Varázslat és fantasztikum szövi át a történetet, a sajátos világ pedig a hasonló regények kedvelőinek is újdonság lehet.
2. Celia Rees: Bűbájos Mary
Az 1600-as években járunk, ahol Mary, a fiatal lány az Újvilágba tart, hogy elmeneküljön a családját sújtó átoktól – a nagyanyját boszorkányság vádjával végezték ki. Mary egy puritán közösségben próbál új életet kezdeni, ám önállósága, az átlagtól eltérő világnézete hamar bajba keveri. Amikor a faluban különös dolgok történnek, szinte azonnal Maryre vetül a gyanú árnyéka, ám a lány elhatározza, nem engedi, hogy a történelem megismételje önmagát. A történetet különös, sötét hangulat jellemzi; a puritán közösség, Mary élettere, mind lélektani, mind fizikai síkon bezártság érzetet kelt. A fiatal lány küzdelme a megbélyegzés ellen egyszerre ősi és aktuális – a Bűbájos Mary a távoli múltban játszódik, problémafelvetése azonban korántsem évült el, ábrázolásmódja pedig kifejezetten bensőséges. Egy kis sötétség a fényes nyári napokra.
3. Christopher Paolini: Eragon
A tizenöt éves Eragon egy eldugott hegyi faluban tengeti nem túl izgalmas életét, ám egy nap egy sárkánytojást talál az erdőben, és ettől kezdve minden megváltozik. Az egyszerű fiúból Sárkánylovas lesz, és ráhárul a feladat, hogy szembeszálljon Galbatorixszal, a zsarnokkirállyal. Igazi epikus történet ez, amely a klasszikus hagyományokat követi – Eragon a hős útját járja be, megismeri a hatalmat, erőt és kötelességet, és mindeközben felderíti saját származásának rejtélyét is. Christopher Paolini a fantasy klasszikusainak nyomvonalában jár, és bár nem mondhatjuk, hogy bármilyen szempontból megújítaná a műfajt, az Eragon mégis lendületes, humoros és szórakoztató olvasmány, amire érdemes időt szánni – a rémes filmadaptáció ne rettentsen el senkit!
4. Eoin Colfer: Artemis Fowl – Tündérekkel életre-halálra
A tündérekről sokakban az a kép él, hogy az erdők apró, kedves lényei. Artemis Fowl azonban tudja az igazat: a tündérek alkalmazkodtak a modern életvitelhez és még saját katonaságuk is van. A fiatal zseni nem habozik beleártani magát a varázsvilág ügyeibe, ám minden következménnyel még ő sem számolhat. Artemis a kedves anti-hős típus – megkérdőjelezhető motivációja ellenére végül a jó ügy mellé áll, és ha mindeközben sikerül egy kis aranyra szert tennie, hát annyi baj legyen. Ebben a történetben a fantasy és a sci-fi világa keveredik, amit kommandós tündérek és biofegyverként is bevethető törpék népesítenek be. Eoin Colfer úgy írta le saját művét, hogy „a Die Hard tündérekkel” és nem járt messze az igazságtól.
5. Lois Lowry: Az emlékek őre
A tizenkét éves Jonas a megvalósult utópiában él – világában nincs betegség, erőszak, igazságtalanság, csak rend és jólét. A fiú már alig várja, hogy kiosszák neki a munkáját és része legyen a rendszernek, amelyben mindenki boldog. A ceremónián azonban különleges feladatot bíznak rá: az emlékek őrének utódja lesz. Jonas ezek után megtudja, hogyan jöhetett létre egy ilyen tökéletes világ, és lehetősége nyílik a rend felborítására is. Kérdés, hogy érdemes-e lerombolni valamit, ami tulajdonképpen megbízhatóan működik egy bizonytalan, de teljesebb életért cserébe. Az emlékek őre több mint húsz éves, ezzel a legöregebb a listában, ám még mindig alapműnek számít, ha disztópiáról, vagy fiataloknak szóló társadalomkritikáról van szó (akárcsak az Eragonnál, itt is érdemes eltekinteni a katasztrofális filmfeldolgozástól). Időtlenségét főleg a velős és kíméletlen kérdésfeltevésnek köszönheti, amely társadalmi és egyéni szinten egyaránt értelmezhető: mit jelentenek az érzelmek és hogyan érdemes élni velük?