Nem tudom, van-e mindenkinek vámpíros korszaka, de nekem kétségtelenül akadt. Közel 10 év alatt számtalan vámpírral megismerkedtem az irodalomban és a filmben: a klasszikus Drakulától kezdve a True Bloodig, köztük a Vámpírkrónikákkal. Hogy mi olyan vonzó a témában, azt sokan próbálták megfejteni: az egzotikum, a veszély, a szexuális áthallások, az akció vagy agresszió, de felsorolhatnánk sok más megközelítést is. Valószínűleg ezek mindegyike hozzátesz a figura népszerűségéhez, melyet Anne Rice munkássága új színekkel bővített: a halandóság misztikumával és a vámpír humanizmusával.
Rice 1941-ben született New Orleansban, a városban, melyet történeteiben sosem hagyott el igazán, és amelynek fullasztó hősége és atmoszférája mindig megjelenik, játszódjon bárhol az aktuális könyve. Első regénye, az Interjú a vámpírral is csodás emlékmű a városhoz, ugyanakkor megjelent benne Rice történelem és mítoszok iránti érdeklődése, de életének eseményei is: ha tudjuk, hogy az író lánya nem sokkal a könyv születése előtt, 6 évesen elhunyt, akkor még jobban átérezzük Claudia, a vámpírgyermek szenvedését.
De az Interjú a vámpírral épp azért volt formabontó, mert hangot adott a vámpíroknak: nem ősi kastélyokban lakó idegen és félelmetes lények, akik fenyegetik a viktoriánus erkölcsöt, hanem a maguk módján éppen olyan esendőek, mint mi, hétköznapi halandók. Az E/1-es elbeszélés lehetővé tette, hogy Louis szerepébe helyezkedjünk, megértsük, mit jelenthet egy ember számára a halandóság és az, ha ezt elveszik tőle; az emberség nem feltétlenül veszik el a halállal. Rice vámpírjai sokszor morális lények, akik nem dobják le magukról az erkölcsöt, az emberi múltat, nem válnak szörnyekké, hanem képesek megőrizni az őket halandóként mozgató érzelmeket, és keresik azt, ami megtartja őket évszázadokon keresztül. Rice lassú elbeszélése csak néha vált vontatottá, atmoszférateremtése pedig életre keltette a kort, melyben játszódott.
Későbbi regényeiben újabb és újabb csodás karakterrel ismertetett meg bennünket, mint az ősanya Akasha, aki fel akarta forgatni a világot; a római Marius kimeríthetetlen tudásvágyával; Armand, az elrabolt gyermek; vagy Maharet, a Nagy család krónikása. Leghíresebb alakjává azonban a Kópé Herceg, Lestat vált, aki az emberi tudásszomj megtestesüléseként akart megérteni és megtapasztalni mindent, amit a halandó és halhatatlan lét csak fel tud ajánlani. Pont azok a kedvenc könyveim Rice-tól, ahol Lestat a létezés határait és a világ magyarázatait kutatja: A testtolvaj meséje, amiben újra halandóvá válik; a Memnoch, a sátán, ami a kereszténység alaptételeit vizsgálta; vagy a Lestat, a vámpír, ami elkezdte felépíteni a Vámpírkrónikák mitológiáját.
Rice történelem és kultúra iránti rajongása különösen átütött mitológiaépítésén. A régmúltba merülve kutatta regényein keresztül az ember spiritualitás iránti vágyának lépcsőit, a szertartások jelentőségét, rejtett tartalmát, a vér misztikumát. De vizsgálata nem korlátozódott csak vámpírokra, modern korokba szakadt múmiák, szellemek vagy éppen mágusok éppúgy hősei voltak, és történetei egyesültek egy nagy, közös univerzumban, ami itt rejtőzik a mi világunk határán. Hatásos képeivel nem csak az emberi lelkeket festette meg, de a testet is: gótikus hangulatú, melankolikus prózájában mindig megjelent a visszafogott gore, legyen szó a szívben rejtőző titok megszerzéséről vagy a menstruációs vérről (ami sokkoló, bár kétségkívül megkerülhetetlen adalék, ha vérről van szó).
Az évek során eltávolodtam a Vámpírkrónikáktól, éppúgy mint Rice, aki 2003-ban bejelentette a sorozat befejezését. 2014-ben viszont visszatért hozzá, és újabb köteteket jelentetett meg Lestat főszereplésével. A köztes időben jelentek meg Krisztus életéről szóló regényei; bár a kereszténység és a keresztény miszticizmus mindig fontos szerepet játszott írásaiban, de a katolikus egyházba való megtérése okozott ekkora váltást életművében. A formális egyházzal később szakított, többek között a homoszexualitásról vallott egyházi előírások miatt (fia, Christopher homoszexuális), de Krisztusban való hite változatlan maradt.
2021. december 14-én hunyt el, agyvérzés következtében. Nekünk, olvasóknak pedig írásaiban hátrahagyta, hogy forduljunk megértéssel ahhoz, amit nem ismerünk, és fedezzük fel az emberi létezést, a halandóság csodáját.
