„A vaják az vaják” (Paul Tobin – Joe Querio: Rókagyermek – The Witcher-képregény 2.)

Jelenlegi hely

Szerző b.aletta On the

Paul Tobin – Joe Querio: Rókagyermek – The Witcher-képregény 2.A Rókagyermek Andrzej Sapkowski Vaják-sorozatát, illetve a Witcher PC-játéktrilógiát is alapul vevő képregénysorozat második része (a korábbi részről itt írtunk), amelyek egy-egy, a fő történetekhez nem kötődő történetet mutatnak be.

A két képregény borítója különböző stílusban készült. Akik ragaszkodnak a viszonylag egységes vizuális tartalmakhoz, azoknak zavaró lehet, viszont szerintem a Rókagyermeké sokkal ízlésesebb, szebb, mint Az elátkozottak házáé. Bár a borító határozottan esztétikusabb, a történet valamivel unalmasabbra sikeredett, ennek ellenére az üzenete, a kérdések, amelyeket feszeget, szépen vannak felépítve és kibontva.

Noha a Rókagyermek története kevésbé érdekfeszítő, mégis nagyon hangulatos a nyitása, sőt, izgalmas cselekményt ígér. Ennek ellenére hamar kiszámíthatóvá válik, ragaszkodik a már ismert irodalmi történetsémákhoz. Ez a váltás körülbelül akkor következik be, amikor Geralt és Addario, a törp egy pénzéhes „mentőcsapattal” találkoznak. Egy gazdag tünde lányát akarják megmenteni a vulpiáktól, vagyis az alakváltó rókanőktől. Azok a lányok, akiket elrabolnak a rókanők, hasonlóvá válnak hozzájuk, vagyis a kalandorok küldetése reménytelen. Azonban egy másik vulpia lányát rabolják el, ezért az anya üldözőbe veszi őket és különböző illúziókat bocsájt rájuk, így akadályozva útjukat.

A rókanő illúziói által az emberi gyarlóság és kapzsiság bugyraiba nyerhetünk betekintést. A képregényben ezek a tulajdonságok még a félelmen és halálos veszélyen is felülkerekednek. A kalandorok nem tanulnak a korábbiakból, hiszen a rablás bűne miatt váltak a vulpia célpontjává, viszont ennek ellenére a történet során újra és újra engednek az ösztöneiknek és a vagyon iránti vágyuknak.

Az emberek és nem emberi lények különbsége is kirajzolódik a képregényben. Míg az emberek a materiális javaknak élnek, a vulpiák a családot, a társas kapcsolatokat helyezik előtérbe. A rókanők egyfajta amazontársadalom képviselői. A képregény szinte közhelyesen teszi fel a kérdést, hogy ki is az igazi szörny: az emberek vagy a vulpiák? Nemcsak az olvasó állhat dilemma előtt, hiszen Geralt is valahol a két világ közt áll. Igyekszik elkerülni a konfliktus felvállalását, de mint mindig, döntenie kell, hogy ki mellé álljon, mit tart a kisebbik rossznak. A morális kérdés így két szinten is megjelenik: Geralt esetében, aki vívódó, gondolkodó személy, illetve az ösztönök által hajtott martalócok cselekedeteiben.

A Rókagyermek végén némi plusz információt is kap az olvasó a képregényekkel kapcsolatban, hiszen egy interjú olvasható Paul Tobinnal, a Vaják-képregények írójával és Borys Pugacz-Muraszkiewicz-csel, aki a játék vezető írója. Válaszaikból látszik, hogy a képregények valójában tovább akarják építeni a vaják-mitológiát, így egyszerre próbálnak a játékok és a könyvek szelleméhez is hűek lenni az alkotók. Emellett a három médium adta reprezentációs lehetőségekre is reflektálnak, hiszen például a mágia használata mindhárom esetében másként jelenik meg az olvasó számára.

A Rókagyermek összességben nem volt rossz olvasmány, viszont igazán kiemelkedőnek sem tartom. Követte a jól bevált Vaják-történetek, küldetések narratíváját, de sajnos nem tudott továbblépni rajtuk, így valószínűleg egy könnyen felejthető élménnyé válik. A grafikai megvalósítása illeszkedik a világhoz, akárcsak a korábbi kötetben, viszont a történethez nem tudott olyan plusz információt hozzátenni, mint az első részben, így kihasználatlanok maradtak a médium lehetőségei.