A korábbi kötetekhez képest a Vaják ötödik része, A tűzkeresztség sokkal lassabbra és filozofikusabbra sikeredett. Az akciójeleneteket, az események pörgését inkább a tájékoztatás, a vaják-univerzum politikai helyzetének megismerése és tovább szövése vezeti. Andrzej Sapkowski nem csak az olvasókat zárkóztatja fel: a hősök is próbálják összeállítani a kirakós darabjaiból a nagyobb képet.
Háború van, Ciri eltűnt, a mágusok pedig egymás ellen fordultak. Nagyjából így lehetne summázni a negyedik kötet végét. A tűzkeresztség átmeneti regény, amely nem a cselekményével vagy fordulatokkal nyűgözi le az olvasót, inkább az emberi történeteket, az egyének történetét tárja fel. Az egész narratívát kitöltő utazás és keresés nem csak a megtett út, hanem az önismeretet és az egyén fejlődését is allegorizálja.
A korábbi kötetben bekövetkezett változások és új állapotok analizálása az ötödik kötet tétje. A meglepetéseket nélkülözi, sőt meglehetősen kiszámíthatók a történések, így az olvasót főként az hajtja előre, hogy rátaláljon egy csavarra, egy pontra, ahol az elbeszélés kizökken a szinte meditatív, epizodikus pillanatképeiből. Ennek ellenére a regény egyáltalán nem tekinthető sem unalmasnak, sem túlírtnak, hiszen a figyelmet szinte minden pillanatban fenn tudja tartani. A kötet inkább a világ és a karakterek árnyalását segíti elő, így az olvasó otthonosabbá válhat a vaják-univerzumban.
Szinte minden részben megjelenik néhány olyan új karakter, akik a Witcher 3 PC játék szerelmeseinek már ismertek. A tűzkeresztségben ilyen Zoltan Chivay, illetve Regis, akik Geralt társául szegődnek a Ciri utáni kutatásban. A két férfi mellett feltűnik a Milva nevű íjászlány, valamint néhány varázslónő, akiket viszont a játék kártyalapjairól ismerhetnek a gamerek.
A korábbi kötetek során Ciri egyre több és több szerepet kapott a történetfolyamban. A tűzkeresztségben nem folytatódik ez a tendencia, hiszen csak villanásokra tűnik fel, Geralt álmaiban. Ennek ellenére a szerzőnek mégis sikerült újabb rétegeket hozzáadni Ciri karakteréhez, és megmutatnia őt újabb helyzetekben. Emellett Geralttal való kapcsolata is tovább árnyalódik ezzel az elbeszéléstechnikával, hiszen utuk bizonyos mértékben egymás tükörképévé válik az önismeret, a saját út, illetve egymás keresése által.
Az önismeret egy másik ékes példája a kötet vámpír szereplője, aki egyszerre ad kulturális, freudi és némileg történeti elemzést a vérszívókról a saját pszichológiai profilja mellett. Ez a karakter a történet egyik legizgalmasabb eleme, hiszen nagyon tudatosan reflektál általa Sapkowski a népi kultúrára – a babonákra és a hiedelmekre – valamint a szörnyeteg kérdésére: a kegyetlen ember vagy az ismeretlen lény a valódi rettenet? A vámpír által egy rendkívül intelligens karaktert ismerhetünk meg, Sapkowski pedig szépen játszik a szereplők különböző iskolázottsági szintje által létrejövő kommunikációs nehézségekkel.
A tudás másik képviselői a varázslónők, akik egy nemzeteken átívelő szövetséget akarnak létrehozni a mágia védelmében. A hozzájuk kötődő jelenetek azok, amelyek érzékeltetik az olvasóval, hogy epikus küzdelmekre számíthat a folytatásokban. Több, már ismert varázslónő tűnik fel – Yennefer, Triss Merigold, Philippa Eilhart –, akik által az olvasó könnyebben el tudja helyezni az új szereplők politikai álláspontját. Sapkowski szinte komikusan festi meg ezeket a találkozásokat, hiszen a szépség olykor fontosabbnak tűnik a varázslónők számára a globális kérdéseknél.
Az elitet képviselők epizódjainak ellenpontjaként az olvasók betekintést nyerhetnek a háború kegyetlenségeibe, valamint a nyomorba, amelyet okoz. Az okosan font titkok, intrikák helyett a koholmány és a bűnbakképzés kerül előtérbe, így egy reduktív világnézet is bemutatásra kerül, amely inkább az erőszakra építi fel saját működését, és nem a hazugságokra. Mivel Sapkowski nem dichotómiákban gondolkodik, így szerepet kap azok nézőpontja is, akik a két rendszer közt foglalnak helyek: a kereskedők, a tündecsapatok és a kémek.
A tűzkeresztség valójában a negyedik kötet konfliktusának nyugvópontra jutása és a következő köteteket előkészítő prológus. Megteremti azokat az eszközöket, és tovább építi a már készeket, hogy megalapozott és valós tétje legyen a további eseményeknek. Ez a feszültség az egész köteten végigvonul, de mivel a történet nem teszi lehetővé a kirobbanását és levezetését, így valamiféle lebegés jön létre, amelyet remélhetőleg a hatodik rész majd megtör, felold és okosan kihasznál.
