A Könyvhéten jelenik meg Nnedi Okorafor első magyarul is olvasható regénye. A halálmegvető egy Afrikában játszódó, disztópikus fantasy, amelyben két elkülönült törzs áll harcban egymással. Közös azonban a szent írásuk, A Nagy Könyv, amely felfedi teremtésmítoszukat: az éjsötét bőrű okekék azok, akiket elsőnek teremtett meg Ani isten, a nuruk pedig később érkeztek a csillagokról, ezért bőrük aranyszínű. A Könyvben található eredettörténetek, parabolák és bölcseletek determinálják is a sivatagban élő embereket azzal, hogy hierarchiát állítanak fel köztük: „Ezekben a nevekben bizonyára békés időkben állapodtak meg, mert köztudott volt, hogy az okekék azért születtek, hogy a nuruk rabszolgái legyenek. Nagyon régen, még a Régi Afrika idejében valami borzalmasat műveltek, ezért tette Ani ezt a terhet a vállukra.” A Nagy Könyvben megírtak szerint tehát a nuruk állnak az okekék felett, s utóbbiak sorsa az örök elnyomás.
A nuruk ennek eleget is tesznek, hiszen időnként stratégikus jelleggel lerohanják az okeke településeket; mészárlás kísérletében megerőszakolják az asszonyaikat, akiket viszont ezután életben hagynak. Az így születő félvér gyermekek az ewuk, akik könnyen felismerhetőek homokszínű bőrükről és hajukról. A születésüktől fogva stigmatizálva ewuk élete pedig örökös szenvedés: mindkét törzs kiveti őket magából, ugyanis az említett hierarchiára emlékeztetik őket pusztán a kinézetükkel, s úgy gondolják, az erőszakból születettek csakis kegyetlenek lehetnek.
Egy ilyen ewu gyermek a főszereplő, Onyesonwu is; neve jelentésére – “Ki fél a haláltól?” – utal vissza a regény címe. Egyes szám első személyű narrációja epizódokat mutat be gyermekkorától a felnőtté válásáig, majd pedig kalandját a barátaival. Azonban a lobbanékony és akaratos kamasz esetében ez a fajta elbeszélés inkább eltávolító volt: Onyesonwu karakterével meglehetősen nehezen sikerült azonosulnom. És erre még ránehezednek a helyenként sértő hangvételű kiszólásai is az olvasóhoz.
A nyelvezet egyébként szintén visszatartott az olvasásban, viszont erről könnyen lehet, hogy a magyar fordítás tehet. Ugyanis egy fordítással nem foglalkozó olvasó számára is zavaró, amikor szó szerint lefordított angol idiómák akasztják meg az interpretációt – például: „A vihar szemében voltunk.” Sokszor zavaros mondatokkal találkoztam, amelyeknek többször neki kellett rugaszkodnom. A regény eredeti címe (“Who Fears Death”) egyrészt Onyesonwu nevéhez, másrészt a lány vakmerő és lázadó attitűdjéhez egyaránt konnotálódik: a szövegben gyakran tér vissza a “Ki fél a haláltól?” retorikai kérdés. Ilyen szempontból talán a cím fordítása sem a legszerencsésebb, ugyanis ezek a szavak a regényben egy frázissá válnak. Ez az angol nyelvben működik, s egyszerre állhat kérdésként és kijelentésként. A halálmegvető kifejezés viszont csak a címben szerepeltethető, és számomra teljesen mást jelent, mint “ki fél a haláltól?” kérdés.
A regény cselekménye egy időben be nem határolható Afrikában játszódik, valószínűleg a jövőben vagy egy alternatív történelemben. Ebben a világban a varázslat szerves része az emberek életének, bár különböző mértékben; Okorafor mágiarendszere pedig jól átgondoltnak tűnik. Vannak nagy hatalmú varázslók szinte korlátlan erővel, és vannak, akik csak alacsonyabb szintű mágiát, úgy nevezett zsuzsut képesek használni.
Miután 11 éves korában nagyon furcsa dolgok történnek Onyesonwuval, rádöbben, hogy ő is képes a varázslásra. Ereje kordában tartására viszont már kevésbé, ezért mindenáron tanoncnak szeretne jelentkezni egy Aró nevű varázslóhoz, aki többször is elutasítja őt neme miatt. Onyesonwu azonban nem adja fel, szeretné megtanulni a Nagy Rejtelmes Pontokat, amelyeket csak nagyon kevesek, a kiválasztottak ismerhetnek. Mivel rémálomszerű képek kínozzák, amelyről hamar kiderül, hogy varázslat okozza, így mindenképpen meg kell tanulnia a szakszerű mágia-használatot, hogy megvédhesse magát. Találkozik egy Mwita nevű ewu fiúval, aki szintén képes bizonyos varázslatokra, így tőle kezd tanulni. A regény második felében már a kalandozásukat kísérhetjük végig: barátaival útnak indulnak, hogy felkeressék Onyesonwu biológiai apját, aki mindezen rémisztő dolgok mögött állhat, valamint hogy újraírják a Nagy Könyvet, amelyben az okekék sorsa meg van pecsételve.
Nem csak a varázslat könnyíti meg a regénybeli szereplők életét. A posztapokaliptikus Afrika területén sokfelé high-tech eszközzel találkozunk. Egy részüket mindennap használják, másik részük pedig felhalmozva, egyfajta letűnt kor maradványaként manifesztálódik a regényben. Ezeknek a technikai eszközöknek számomra semmilyen funkciója nem volt azon kívül, hogy Onyesonwu és kis csapata egy GPS-t használtak útjuk során. És ez valljuk be, furcsa is egy fantasy világban, ahol egyébként nagyhatalmú varázslók és varázslónők mutatják meg erejüket. A Szaharában való kalandozás iránymutató eszköz nélkül valóban nehézkes, viszont engem a GPS nem győzött meg az alakváltásra képes varázslónő kezében. Illetve arról is voltak kétségeim az olvasás során, hogy ez technikailag kivitelezhető – például vannak ott vajon műholdak? Pedig lehet ezt jól csinálni (lásd: Tekergők Térképe), de talán Okorafornak célja volt ezzel a szürrealizmussal, csak számomra nem működött.
Számos kérdést érint és vet fel a történet: vallás, hatalom, szerelem, vágyak, női egyenjogúság, félvérek helyzete, interraciális kapcsolatok, kamaszkor, csak hogy néhányat említsek. Ezekre a kérdésekre részben válaszokat is ad Okorafor: A halálmegvető társadalomkritikai éle nehezen kendőzhető el, áthallásos jellegére már a mottó is felkészít („Drága barátaim, féltek a haláltól?” – Patrice Lumumba, a Kongói Köztársaság első és egyetlen megválasztott miniszterelnöke). Részben ebből adódóan némi eltávolítást érzek a szereplők és célközönség életkora között, ami persze nem baj, de félrevezető lehet. A halálmegvető elsőre talán young adult regénynek tűnik: kamaszokról szól, de nem kamaszoknak. Az írás egy kemény disztópia: sok helyen horrorba hajló, nyomasztó jelenetekkel, tömegmészárlással, erőszakkal vagy önként vállalt csonkítással tele. Mindenképpen frissítő élmény volt, még az említett negatívumok ellenére is. Valami olyan, amihez hasonlót még nem olvastam, s közben kicsit ki kellett lépnem a komfortzónámból. Arra pedig igazán kíváncsi vagyok, hogyan működik majd a regény más médiumra átültetve, ugyanis az HBO sorozatot készít belőle G.R.R. Martin közreműködésével.
