Új otthonra találó pornó (Tóth Zoltán János: Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában)

Jelenlegi hely

Szerző b.aletta On the

„A mainstream pornó egy utópia, egy szélsőséges fantáziakép, amely a szexualitás energiájának féktelen ábrázolását vizionálja” (141) – írja Tóth Zoltán János a Hardcore pornófilm a hálózati kultúrában című doktori disszertációjában. Az idézet magába sűríti a kötet egyik célját, amely a hardcore pornó kortárs formájának társadalmi-kulturális kontextualizálására, valamint kapcsolatainak bemutatására fókuszál. A másik kulcsfontosságú részre a kötet címe mutat rá, hiszen világosan kijelöli a kortárs pornót, vagyis a netpornót vizsgálati korpuszként – és ezzel együtt a zsáner történeti áttekintését is sugallja.

Tóth 2013-ban szerezte meg doktori fokozatát, munkája viszont 2019-ben jelent meg a Műút-könyvek sorozatában. A két dátum azért is fontos, mert a Hardcore pornó… elő-, illetve utószójának hiányában (a kötetben többször is ismételt) „az utóbbi tíz évben” időmeghatározás kissé problematikussá válik, hiszen nem tisztázott, hogy 2013-hoz vagy ’19-hez viszonyítva jelöli ki az áttekintést. Ennek ellenére egy komplex, jól követhető munkáról van szó, amely nem csak a filmelméletben, filmtörténetben jártas olvasók figyelmére tarthat számot, hanem a kortárs kulturális jelenségek után érdeklődőkére is. 

A kötet sokrétű, több szempontból értelmezi a pornót, külön figyelve a filmtörténeti, a kortárs és az analógiát mutató jelenségek kontextusára. Az alapvető és legfontosabb filmes szakszövegek, elméletek, gondolkodók, terminusok által közelíti meg Tóth a műfajt, és emiatt szinte tankönyvszerűnek tűnhet a kötet. Éppen ezért az olvasás során egyfajta ritmus alakult ki: amikor valamilyen megközelítéssel kapcsolatban felmerült, hogy érinti-e a kötet, gyakran néhány oldallal később meghatározóvá vált a vizsgálatban.

A Hardcore pornófilm… a műfajelméleti megközelítések és a történeti áttekintés után a netpornó vizsgálatára koncentrál. A bevezető fejezetek több irányból közelítenek, de mivel egyszerre kellene az olvasó rendelkezésére állnia több információnak az összefüggések megértéséhez, így a munka első harmada kissé strukturálatlannak hat a gyakori – bár összeköttetést teremtő – önismétlések miatt. Pozitív, hogy a bevezető fejezetek egyikében egy rövid szemle erejéig kitér a magyar nyelvű szakirodalmi megjelenésekre is, amivel segíti a hazai publikációkhoz való hozzáférést, hiszen a porn studies ritkán jelenik meg a magyar diskurzusban.

Tóth központi tézise szerint a kortárs pornóban a műfaj a korábbi, némafilmes formájához tér vissza, vagyis az attrakciós filmhez, burleszkhez hasonlít az újmédia által új otthonra találó pornó. A kötet bemutatja, hogy a műfaj hogyan alakult át az újonnan megjelent médiumok hatására, és hogy miként tért vissza a saját formanyelvi gyökereihez. A médiumok változásának hatását is vizsgálja a kötet a befogadás, a hozzáférés, a pornó narratívájának szempontjából, illetve az alzsánerek térképének alakulását a netpornó korszakában, hiszen a pornóhoz való hozzáférés módja meghatározza a formát. Például a VHS korszakból kilépve az internet (és némileg már a DVD megjelenése is) az egész estés filmek feldarabolását hozza magával, így a szexjelenetek a forrásfilmtől független és önálló, a történetet a korai mozihoz hasonlóan háttérbe szorító, videókként – új filmekként – érhetőek el.

A kötet gerincének tekinthető, a netpornót elemző fejezetekben az ideologikusság, a gender, a befogadás, a realizmus és fikció binaritása tekinthető domináns megközelítésnek, valamint a filmgyártás, a sztárkultusz, a trendteremtés, a testképek felőli olvasat. A médiakritika is erőteljesen jelen van a kötetben, hiszen Tóth „nem egyszerű közvetítő közegként tekint a médiumra, hanem olyan matériaként, amely a formát is meghatározza” (70), vagyis a médium változása végig kíséri a műfaj változását is. A szerző gyakran rokonítja a pornó egy-egy tulajdonságát más műfajokéval, így a burleszk, a western és a musical többször is előtérbe kerül a működési mechanizmusok szemléltetéseként – például a westernt jellemző bináris logika a pornótól sem idegen, vagy a horrorhoz hasonlóan a pornó is testműfajnak tekinthető.

Mint Tóth később kiemeli, a „filmes műfajok nagy része ellátott vagy ellát a társadalmon belül valamiféle pszichológiai funkciót, a fantázia és a fikció segítségével kompenzálja a valóságot, és hozzájárul a társadalom kollektív tudattalanjának az egészséges működéséhez”. (126) Míg a sci-fit és a horrort a városi lét félelmeihez, a musicalt az amerikai udvarlási rítus mítosszá alakításához köti, addig a pornó „élvezeti faktorrá alakítja a társadalmunkban létező tabukat és tiltásokat, traumákat. A cél a pornó esetében is valamiféle kibékítés és feloldás” (127). A tabu, a tiltás és a trauma könnyen felidézhetik Freud nevét, ahogyan a kötet sem feledkezik meg a pszichoanalízisről. A Hardcore pornó… talán legérdekesebb értelmezése a shemale-videók esetében kerül előtérbe a fallikus anya és a kasztrációs félelem által, hiszen Tóth szerint a nőies testű, de nemiszerv-átalakító műtéten át nem esett test feloldja ezt a traumát.

Fontos kérdésre keresi a választ Tóth, amikor a pornó trendteremtő és a kultúra több szegmensére gyakorolt hatásáról ír, hiszen a „pornó akkor is jelen van a hétköznapi ember életében, ha az aktuálisan nem néz kemény pornót” (25). A zsáner divatra gyakorolt hatása a 90-es évek tetováláskultúrájában is tükröződik, elvégre „a pornószínészek meghatározó védjegyeiként funkcionáló tetoválások divatos mintákként köszöntek vissza a strandokon” (139). Emellett „a pornó mémjei a testesülés folyamatán keresztül beépülnek az emberek mindennapi viselkedésébe, a testi funkcióik irányításába, és a szexuális gyakorlatokba” (139), vagyis a pornó nem csak a trendekre hat, hanem átalakítja az egyéni és társadalmi szokásokat is.

A Hardcore pornófilm… fontos, kortárs kérdéseket érintő munka, amely kellő körültekintéssel és több szemszögből vizsgálja a netpornót akár társadalmi, akár filmtörténeti és -elméleti kontextusban. A kötet átlátható, logikusan felépített szerkezete segíti az olvasót a műfaj minél teljesebb megismerésében. A szerző olvasmányos, érthető stílusban értelmezi a zsánert, így nem csak a filmtudományban jártas közönség számára lehet érdekes. Tóth kötete megkerülhetetlen témáról ír, amely alapot biztosít a további, a porn studies területéről származó kutatásoknak akár a film, akár más médiumok vizsgálatához, így kíváncsian várom, hogy milyen új munkák jelennek meg a hazai diskurzusban.