Ez az első Philip K. Dick könyv, amit elolvastam, bár már régóta szemeztem a munkáival. Amikor rátaláltam az Elektronikus álmok című novelláskötetre, azt gondoltam, ennél jobb bevezetőt nem is találhattam volna: tíz rövid történet, amikkel belekóstolhatok Dick stílusába, illetve ismerkedhetek a világával, társadalomkritikájával.
Az Elektronikus álmok egy válogatás, amit a 2017-ben vetített Electric Dreams sorozat alapján állították össze utólag. A sorozatból egyetlen tíz részes évad készült el. A kötet egy bevezetővel kezdődik, amit csak olvasás után ajánlok, mert ezek a felvezetők valójában szerzői kommentárok a szövegekhez.
A kötet novellái szorosan összekapcsolódnak, témájuk és felépítésük is hasonló. Leginkább a túlfogyasztás, a kapitalizmus sajátosságaival szembesítik az olvasót különböző alternatív világok segítségével, ahol ezek jellemzőit kifordítva, eltúlozva építi be a szerző, ugyanakkor Dick éppúgy foglalkozik a “mi a valóság?” és a “mi a szabadság?” kérdéseivel is. A történetekben a konfliktust általában egy, a normától eltérő gondolkodásmód váltja ki: a főszereplő kellemetlenül érzi magát a saját világában, képtelen beilleszkedni. A célja minden esetben a belső feszültség megszüntetése. A kötet címében lévő „álmok” kifejezés utalhat ezekre a (szinte) elérhetetlen, utópikus vágyakra, melyek a rendkívül fejlett elektronikus világokban születnek meg, vagy az „elektronikus álmok” mind egy-egy novellát jelölhetnek, amelyet a szerző képzel el, így modellezve, de mégis kifordítva a világunkat.
A Közvetlen értékesítés című írás bírálja leghangsúlyosabban a reklámot és a fogyasztást. Ed Morris űrhajójával hazafelé tart, miközben egyre bosszúsabbá válik a nyomuló hirdetésektől, amelyek hatósugarukon belül hang- vagy esetleg videó formájában szólalnak meg az ember elméjében. A valódi konfliktust azonban egy ezeknél jóval erőszakosabb reklám okozza, amelynek hatására megjelenik a világból való kivonulás vágya.
Dick szívesen foglalkozik a novelláiban azzal is, hogy a multik milyen módszerekkel kényszerítik az embereket termékeik és szolgáltatásaik megvásárlására (Hulla vagy, Foster!), vagy azzal, hogy a nagyvállalatok miképp terjeszkednek és osztják fel maguk között a Földet (Közterm). Ezekről az írásokról nehéz úgy beszélni, hogy megmaradjon az olvasás élménye, mivel Dick a szürreális elemek mellett – minthogy egy figurát őrületbe kergetnek a reklámok, vagy egy társadalmat félelemben tart, hogy az “újabb veszélyek” miatt még biztonságosabb, modernebb óvóhelyeket vásároljanak – szívesen használ csattanókat, amelyekkel a mű újraértelmeződik.
A kötet olvasása során nagyon örültem a párbeszédeknek, amelyek a novellák gerincét alkotják. Lenyűgözött, ahogy a sűrű dialógusok mellett Dick minden alkalommal képes arra, hogy világot építsen. Bár ezeket az alternatív valóságokat sosem sikerül teljesen kiismerni (egy húsz oldalas novellában lehetetlen is), de valamiféle képet mégis kapunk róluk. A párbeszédek nem csak a cselekményt viszik előre, de az emberek egymáshoz való viszonyát is bemutatják. Jellemző az elhidegülés, hiszen a karakterek a saját családtagjaikat se ismerik – figyelmetlenek, nem empatikusak. Ezek a tulajdonságok nem csak a dialógusokon keresztül jelennek meg, de több novella is kísérletezik a kapcsolatokkal, a személyiséggel, az emberek egymáshoz való viszonyával.
Az álapa és a Mi az ember? című írások azzal játszanak el, hogy a háztartásban élő tagok közül a domináns fél (az apa vagy a férj) személyiségét a szerző egy másikra cseréli. A külső jellemzők megmaradnak, a személyiség azonban változik. Az álapában egy pozitív karakter válik negatívvá, míg a Mi az ember?-ben egy elnyomó, magának való férj tűnik el, helyette egy odaadó, romantikus férfi kerül elő. Dick ezekben a történetekben nem csak azt a kérdést teszi fel, hogy milyen viszonyok lehetségesek a családtagok között, vagy hogyan változik meg a család szerkezete egyetlen tag személyiségének kicserélésével, de felveti azt is, hogy erkölcsileg helyes döntés-e valakit hátra hagyni vagy hagyni meghalni azért, mert a környezete nem szerette, nem tartotta jó embernek.
Az Elektronikus álmok egy tükör, amely korunk hibáival szembesít. A téma, a párbeszédek, és a világok érdekességén túl akkor lehetett volna még hatásosabb a kötet, ha a novellák másképp lettek volna sorba rendezve. Úgy éreztem, hogy az utolsó két írás már nem vet fel új kérdéseket, szinte csak ismétel, míg az előzőek több jelenségről való gondolkodás lehetőségét is megnyitották: azonos dilemmákat emeltek be, miközben párhuzamosan mindig sikerült újat adni hozzájuk, ezzel téve gazdaggá és változatossá a kötetet. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom a könyvet: régi és új Dick-olvasóknak egyaránt.
