Totth Benedek rendkívül erős és nyomasztó regényéből olvashattok részletet, melyet a Magvető adott ki.
"Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz." - Dragomán György
Tartalom:
Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.
Szövegrészlet:
Egy dagadt csávó a korlátba kapaszkodva araszol lefelé a lépcsőn. Nincs több tizenkettőnél, de simán megvan mázsa tíz. Lassan beledől a medencébe, úgy lebeg, mint egy reggeliző manátusz borjú, puha, zsíros teste hullámokat vet. Lágyan ringat a víz, Bója meg az új ruhatáros csajról magyaráz. Rákattant. Hosszan ecseteli, hogy miket csinálna vele. Főleg kikötözős-SM pornókból merít, de mindig tud csavarni egyet a dolgon, hogy igazán beteg legyen. Bója nagyon jó ebben, bár szerintem, ha tényleg meg kéne csinálnia, amit kitalál, csúnyán elbalfaszkodná.
– Ekkora kannákat simán össze lehet kötni szögesdróttal – magyarázza Bója. – Csak a bimbókat kell ügyesen átszúrni. – Tényleg iszonyat nagyok a csaj mellei, akkorák, mint két csecsemőfej. Egy félszemű ikerpár. Vonzzák a tekintetet. Befelé jövet Bója rányomult a csajra, de kábé tíz másodperc után kifogyott a kérdésekből, aztán csak állt a ruhatár pultja előtt, és guvadt szemmel bámulta a gigantikus csöcsöket. A végén persze ő volt megsértődve, hogy az a hülye picsa flegmázott vele.
– Vidd el őket moziba – mondom, és akkorát ásítok, hogy majdnem kiakad az állkapcsom. A túlfolyó peremén átbukó fémes ízű termálvíz monoton csobogás teljesen bepunnyaszt. Mintha valaki folyamatosan duruzsolna a füledbe.
– Ne kényeztesd – mondja Kacsa, és ő is ásít. – Elkúrsz egy valag zsét jegyre meg pattogatott kukoricára, aztán mikor a témára akarsz térni, félretolja a kezedet. – Kacsa vékony sugárban, jó messzire spricceli a foga között a vizet. Tarkón köp egy hatéves forma kiscsávót, aki delfines karúszóban meg bepárásodott úszószemüvegben kepeszt a melléig érő vízben. – Ha fizetni akarsz a punciért, ismerek pár hetedikest – teszi hozzá.
– Kár, hogy bezárt a kismozi – ásít Bója.
– Bezárt a kismozi? – kérdezem.
– Ja – feleli Bója. – Kitettek egy táblát, hogy elmarad a búcsúelőadás.
– Régen el kellett volna dózerolni azt a lepratelepet – jegyzi meg Kacsa, aztán megint megpróbálja tarkón köpni a kiscsávót.
Az új multiplex a plázában gajra vágta a kismozit. Mondjuk egy ideje már amúgy is csak hajléktalanok jártak oda meg csóró cigányok a telepről. A hely kajakra kezdett olyan lenni, mint a detox meg egy játszótér keresztezése. A hajleszok bemákolva hőbörögtek, a dzsippók meg teleszotyizták a nézőteret. Emlékszem, egyszer leböktek egy ilyen arcot az egyik matiné előadáson, mindenki azt hitte, hogy a Kisolasz volt, vagy valamelyik haverja, vagy valaki más. Rögtön be is vitt pár cigót a jard, aztán persze kiderült, hogy a nője állította bele a kést a fickó szemébe. Összebalhéztak a kannás boron. Na, ott tényleg művészet volt leimádkozni a csajokról a bugyit.
– Bank lesz a helyén – ásít Bója.
– Faterod nem akar sztriptízbárt nyitni? – kérdezem.
- Hozathatna ukrán kurvákat a kamionparkolóból - csillan fel Bója szeme.
– Ja – mondom. – Együtt kurvázhatnánk fateroddal.
Kacsa röhög, tetszik neki az ötlet. Mondjuk arra nagy összegben mernék fogadni, hogy Kacsának van a legtöbb olyan barátja a facebookon, akit a faterja is meghúzott. A következő pillanatban Csák Gyula csapódik a medencébe. Az a rendes neve, hogy Csák Gyula, de mindenki csak Norrisnak hívja. Szobafestő-mázoló, de a fonnyadt pöcsét biztosan többet szorongatta, mint a tedihengert. Hatalmas hátassal érkezik a vízbe, aztán feltápászkodik, megáll a medence közepén, és körülnéz. Olyan, mint egy kigyúrt mangalica. A tarkójára vonalkódot varratott. Sosem értettem, mi a jó egy olyan tetkóban, amit csak két tükörrel lehet megnézni. Nem merek röhögni, de Kacsáék is kussolnak. Norris egyszer majdnem kinyírta az egyik haverunkat a plázában. Nem tetszett neki, hogy a srác a nőjét bámulja. Hiába mondta a haver, hogy nem bámult senkit, Norris addig rugdosta a fejét meg a veséjét, amíg a csávó bekómált. A biztonsági őrök pont akkor mentek ki bagózni az épület mögé, a személyzeti bejáróhoz – bár amúgy sem valószínű, hogy közbeavatkoztak volna –, a zsaruk meg fél óra alatt értek ki a helyszínre a háromsaroknyira lévő rendőrőrsről, de addigra Norris meg az emberei persze rég felszívódtak.
Forog még egy darabig a medence közepén, aztán megunja, és leül a haverja mellé.
– Hol tartottam, bazmeg? – kérdezi.
– A néger csajnál – feleli a haverja.
Norris elgondolkodik, aztán bólint, és így folytatja:
– Ja, vágom már. Bevittem a raktárba, aztán széthajtogattam a muffját, bazmeg, de aszittem, nem látok jól.
– Mér’, mi volt?
– Te, Pista, a néger sunának rózsaszín volt belül a pinája – bömböli. Vagy öt másodpercig visszhangzik a medencetérben, hogy pinája-ja-ja. Fokhagymaszagú nénik csóválják a fejüket rosszallóan.
– Ne szopassál már, bazmeg-meg-meg! – próbálja túlüvölteni a haverját Pista. Lángossütője van a strandon. Tavaly nyáron Zolika két hétig gályázott nála, de a végén azt mondta, inkább a Ronald McDonald.
– Szopat a faszom – vágja rá Norris. – Aszittem, rossz lyukba nézek, mert a többi része olyan fekete volt, hogy világított a Negró a szájába. Aztán elkapta a fejem, és belenyomta az arcomat a nagy muffjába. Majdnem megfulladtam, baszki. Mondtam neki, hogy fákjúbiccs, de úgy be volt indulva, mint az álat. Hörögött, meg minden.
– Hörgött – motyogom, miközben Norris torkából disznóröfögésre emlékeztető hangok törnek fel.
Bója értetlenkedve rám néz, de nem mondok semmit, csak lebukom a víz alá. Idelenn csend van. Kinyitom a szemem, a zavaros vízben csak pár méter a látótávolság, mégis ki tudom venni Norris vádliján a halálfejes nagymagyarország tetkót. Feljövök a víz alól.
– Nem akarta elengedni a fejemet, bazmeg, úgyhogy muszáj volt bordán vernem, hogy lenyugodjon. Aztán hasra fordítottam, és kajakra megpakoltam. Látnod kellett volna, öcsém, úgy rengett a hája, mint egy hízónak.
– Disznót mikor vágunk? – kérdezi Pista elgondolkodva.
Nem hallom, mit válaszol, mert közben Bója megint magyarázni kezd a ruhatáros csajról. Azt fejtegeti, hogy mit hová dugna fel neki. Közben Kacsa szemezni kezd egy paralimpikon csajjal. Kacsának nem csak ezek a lógó mellű nyanyák jönnek be, múltkor elkapott egy féllábú triatlonos bukszát, meg egy süketnéma műugrót. Azt mondta, nagyon durva, hogy bármit mondhat neki szex közben, nem sértődik meg.
– El kéne kapni – mondja Bója.
– Kicsodát? – kérdezem.
– Az Erikát – mondja Bója.
– Az kicsoda? – kérdezi Kacsa.
– A ruhatáros csaj – mondja Bója.
– Nem Ernának hívják? – kérdezem.
– Nem – mondja Bója. – Erikának.
– Azt hittem, Erna – mondja Kacsa.
– Nem azt a csajt húzta meg a Joci? – kérdezem.
– Kicsodát? – kérdez vissza Kacsa.
– Hát az Erikát – mondom.
– Az Erikát? – kérdezi Bója.
– A Joci? – kérdezi Kacsa.
– Ja.
– Ki mondta? – kérdezi Bója.
– A Joci – felelem. – Asszem.
– Akkor kurva nagy kamu az egész – legyint Bója.
– Csak szeretnéd – röhög Kacsa, és lebukik a víz alá. Bója rám néz, várja, hogy mondjak valamit, de nem tudom megnyugtatni. Joci tényleg kurva nagy kamugép, de attól még simán lehet, hogy megvolt neki a csaj. Különben meg leszarom, hogy ki kivel kavar.
– Szard le! – vonom meg a vállam, mire Bója köp egyet, aztán a fejét hátrahajtva bevizezi a haját. Egy darabig csendben lebegek, a meleg víz a bőrömhöz simul, a szőrszálak a lábamon úgy lebegnek a lassú áramlatokban, mint a hínár, puha hullámok mosnak át. Az órát bámulom, de a mutató nem akar megmozdulni. Lehet, hogy megállt az idő. Mondjuk itt, a termálban egy kicsit mindig olyan, mintha állna. Norris még mindig a néger csajokról magyaráz. Vagy a disznóvágásról. Kacsa a víz alatt odaúszik egy rózsaszín fürdőruhás kislányhoz, úgy lebeg mellette, mint egy prédára leső aligátor – a kislány észre sem veszi –, aztán ellöki magát a medence aljáról, és ugyanott bukkan elő, ahol lemerült. Niki meg a húga, Viki lép ki az öltözőből. Az ajtó lassan becsukódik mögöttük, aztán újra kinyílik, és bevonul a 4X100-as női gyors váltó másik két tagja, Szilvi meg Fruzsi. Niki meg Fruzsi törülközőt tekert a derekára. Azt hiszik, így nem látszik, mekkora a seggük. Ezek állandóan azon paráznak, hogy nagy a seggük, vagy azon, hogy kicsi a mellük. Vagy mindkettőn egyszerre. Viki odaint nekünk, és elindul felénk. Niki pár lépéssel mögötte, ideges, hogy a húga beelőzte. Az összes haverom meghúzta már őket. Zolikát kivéve. Szilvit és Fruzsit még nem húzta meg senki, de ők a katolikusba járnak. Nem hagyják magukat. A hideg vizes medencéből egy öreg tata bámulja a nedves járólapon tipegő csajokat. Tizennyolc fokos a víz, hiába turkál a gatyájában. Ilyen hideg vízben csak az oroszlánfókáknak áll fel, meg talán még az eszkimóknak. Niki még mindig a törülközőjével szerencsétlenkedik, Viki meg már a medence lépcsőjén megy lefelé. Ahogy belegázol a vízbe, átnedvesedik a fürdőruhája. Úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy mindenki őt bámulja. Még Norris is elhallgat egy pillanatra, aztán így szól: – De jó kis muff ez, bazmeg, kár, hogy nincsen neki melle.
