A dél-afrikai írónő 2014-ben megjelent kötete tematikájában kötődik előző regényéhez, a Tündöklő lányokhoz. Ezúttal is egy brutális gyilkosságokat elkövető férfi tettei körül forog a történet, ugyanakkor kiemelt helyen szerepel a helyszín, Detroit. Beukes szerint itt kezdődött el és ért véget az amerikai álom. Vannak további visszatérő témakörök is, mint például az anya-lánya kapcsolat, a rasszizmus és a gender kérdések. Ezek mellett Beukes felveti a szociális média hátulütőit, úgy mint a stalkerkedés egyszerűsödése vagy az állandó, görcsös információszükséglet vagy esetleg a hamis személyazonossággal való online visszaélés. Beukes írói eszköztárában a realizmus veszi át a vezető szerepet, a fantasztikum csak mélyen lappang, búvópatakként fel-felbukkan. A Broken Monsters idegborzoló olvasmány, amely elveti a bűntények magyarázataként olvasható esztétikai koncepciókat és kísérletet tesz, hogy kemény, szarkasztikus zsaruhumoron keresztül olvashatóvá és érthetővé tegye az elkövetett tetteket.
A sötét borító ezúttal is krimit rejt, amit felerősítenek a thriller és, egyes esetekben, a horror műfaj jellemzői. A történet kezdetén a detroiti rendőrség egy félig szarvas, félig kisfiú tetemét találja meg egy alagút szájánál. A fősodor a rendőrségi munkát követi, erre további temérdek történetszál épül. A nyomozást irányító Gabriella Versado detektív életét követhetjük nyomon valamint tinédzser korú lányának, Layla Jane Stirling-Versadonak, és barátnőjének internetes pedofilvadászatát izgulhatjuk végig. Betekinthetünk Jonno Haim, egy útját vesztett író újjászületésébe, együtt kóborolhatunk egy hajléktalanokból álló csoporttal, ahogy a bank által elvett házakból elviszik a használható értékeket, majd egy templom ingyenkonyháján étkeznek és beszélgetnek, illetve, olvashatunk a gyilkos, Clayton Broom kétségbeesett próbálkozásairól arra nézvést, hogy egyenesbe jöjjön, majd későbbi revelációjáról, hogy mit kell tennie, hogy új álmai megvalósulhassanak. Rengeteg részletesen kidolgozott szereplő megy el egymás mellett a történet során, hogy a tetőponton végül néhányan közülük találkozhassanak.
Dacára ennek az otthonosságot, reményt és boldogulást nyomokban alig tartalmazó vidéknek, a városban készült művészeti alkotások száma nő, jelezve az ezzel szembeni ellenállást. Ez a kettőség hozta létre a Beukes-életműben a már korábban is fontos szerepet betöltő hibriditást. Az emberi élet nyomait magukon viselő maradványokból, a lerombolt, elhagyatott és kiüresedett munka- és lakhelyekből egy új művészeti ág, a romfényképezés szökken szárba. Ezek a megváltozott helyszínek új távlatot nyitnak a kreativitásban. Így az építés és az átalakítás kerül előtérbe, hogy ellensúlyozhassa a környezet emberre gyakorolt hatásait.
A kísérteties, hátborzongatóan üres háttér nagyszerűen előkészíti a terepet az emberi drámá(k)nak. Ide, ebbe az újjáalakított térbe, vetülnek ki az összetört emberek foszlányokra bomlott álmai. Ki az identitását, ki a maszkulinitását, ki az apai érzéseit, ki pedig a traumáit jön elérni, megérteni és kezeltetni. Ugyanakkor nemcsak a háttér hibriditása a fontos a Broken Monsters-ben. A 2008-as keltezésű regényében, (Magyarországon 2013-ban megjelent), a Moxyland-ben, megjelenő szerves és szervetlen anyagokból összegyúrt, élő, mozgó és cuppogó kiállítási tárgyak újra felbukkannak. Átmeneti jellegüket megőrzik, politikai dimenziójuk azonban jóval szerényebb, mint a Moxyland-ben, így itt inkább esztétikai vetületük dominál. Tehát ezek a szobrok nincsenek a science fiction által eltávolítva és megközelíthetetlenné téve, a valóság részét képezik, mint műélvezeti érték.
A tíz napot és annak utóéletét felölelő eseménysorozat egy roppantul intenzív érzelmi hullámzás. Egyes szereplők élete új fordulatot vesz, néhányukról valami múltbéli titok kerül napvilágra, megint mások új kihívásokkal néznek szembe. Emiatt is rendkívül megterhelő a Broken Monsters-t olvasni. A Tündöklő lányok esetében az időutazás némileg tompította a kendőzetlen és brutális valóságot, itt azonban erről szó sincs. Ugyanakkor ebben az üres, monotonitásában lassan megfojtó térben a karakterek, mint a kilátástalanság ujjbábjainak előadása során az olvasó feszeng, jéggé dermed és borzong. A nyomasztó érzés egyetlen pillanatra sem emelkedik fel a szövegről. Az egyedüli feloldásokat valóban csak az irónia és szarkazmus tudja biztosítani.
Ami meghatározó a könyvben, az az egyes krimi típusok műfaji kötöttségei: az út leírása a kezdőpontból, gyilkosság, a végpontba, gyilkos kézre kerítése. Ebben a narratív keretben pedig Beukes mindent megtesz annak érdekében, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. A korábban felsorolt témák egyfelől az írónő érdeklődését fedik le, másfelől pedig olyan kritikai hangot ütnek meg ezekkel kapcsolatban, ami gondkodásra sarkallja az olvasót.
Lauren Beukes írói útja kanyargós, de minőségileg töretlen. Példányom végén olvasható egy interjú az írónővel, amiben többek között elmeséli, hogy meglátása szerint végzett a sorozatgyilkosokkal. A kötet minden tekintetében nagyszerű. Azonban úgy gondolom, hogy elsődlegesen az írónő előző könyvének rajongói vegyék kezükbe, mert dacára annak, hogy az első két könyv is bővelkedett borzongató pillanatokban, a Broken Monsters egy bűnűgyi regény, annak minden stilisztikai jellemzőjével együtt.
