„Az agy az az izom, ami a világot mozgatja.”
(324. o.)
01. Igazi, régi vágású Stephen King regény 1980-ból, sci-fi elemekkel, összeesküvés elméletekkel; mégis végig hihető és persze ijesztő marad.
02. Ám egyáltalán nem szakszerű: egy jelenet olyan naiv, a szöveg mögött húzódó elképzrelésekre világít rá a számítógépes információkereséssel és –feldolgozással kapcsolatban, hogy az minden informatikával foglalkozó számára nosztalgikus csemege.
03. A történet egy kislány és az apja menekülését beszéli el, akik mindketten különleges képességek birtokosai az amerikai kormány egy katonai-vegyi kísérlete miatt, az apa mentális dominanciát képes gyakorolni mások felett, míg lánya – Charlie – erős pirokinetikus képességek birtokosa, egyszóval: tűzgyújtó.
04. A történet előzményeit – a megértéshez szükséges előzetes információkat – visszatekintésekből tudjuk meg, a regény narrációja viszont alapvetően nem retrospektív pozícióból indul.
05. King regényeiben mindig is fontos szerep jutott bizonyos pontokon a szereplők tudatalattiának, ez itt fokozottan igaz: az elfojtott emlékképek felszínre bukkanása a történetet mozgató elemekké válnak.
06. Az emlékek szimbolikussá válásának útját érzékenyen és plasztikusan jeleníti meg a könyv és ez az egyik legérdekfeszítőbb tulajdonsága.
07. Nem a természetfeletti események a félelmetesek, hanem a mindennapok rútsága, a mindennapok eseményei, melyek – éppen valódi voltuk miatt – sokkal fenyegetőbbek és ijesztőbbek a nem megtapasztalt természetfelettinél, King átlagemberei a legriasztóbbak: az apró titkaikkal és hétköznapi perverzióikkal, szokásaikkal sötét képet fest a lelkükről.
08. Az Erdély ködös, sziklás hegyormain magasodó kastélyokból Stephen King lehozta a fenyegetőt, a félelmetest és beköltöztette a városba, az olvasó szomszédjába.
09. Kevesebb a jól szóló, frappáns mondat ebben a regényben, mint amit később Kingtől megszokhattunk, nem a legjobb könyve, de még így is előkelő helyen van a zsánerben.
10. A regény az Európa Könyvkiadó jóvoltából több kiadást is megért, legalább kettő – egy kemény- és egy puhafedeles – ezek közül most is hozzáférhető, mindkettő szép munka, talán a szedéstükör kicsit széles, így a szokottnál és a kellemesnél keskenyebb a margó.
