01. Ez a magyar kiadás valójában nem a The King In Yellow novelláskötet, csupán az ennek megfelelő magyar cím alatt jelentette meg a kiadó.
02. Ha eltekintünk attól, hogy nem azt a filmet vetítik, amire jegyet váltottunk, akkor sem lesz túl jó a helyzet, ugyanis Lovecraft-előkép ide vagy oda, Chambersnek ezek a munkái szinte kivétel nélkül élvezhetetlenek.
03. A kötet kilenc, csaknem egyenletesen silány novellát tartalmaz, mindegyik fájdalmasan szentimentális stílusban íródott, és (bár a krimi és a rémtörténet köpenyébe burkolva) kivétel nélkül mindegyiknek a reménytelen/boldogtalan/halhatatlan szerelem a témája.
04. A gyűjtemény utolsó két-három novellája vállalható, erőteljes nyelven szólal meg, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy a kötet írásait két fordító ültette át magyar nyelvre és egyikük ügyesebben, találékonyabban dolgozott - ezt támaszthatja alá a két egymással összefüggő novella terminológiájának ingadozása (Bíborcsászár - Lila császár), mindkettőt más fordíthatta.
05. Az A Sárga Jel című novella - a kötet utolsó darabja - a kakukktojás a könyvben; ez az egy a többivel szemben nem csak, hogy megüti az olvashatóság határát, hanem kifejezetten jó írás.
06. Egy-két szöveg jó ötletre épül, ami csak tovább mélyíti a megállapítást, miszerint soha nem a történet a lényeg, hanem az, hogy hogyan mesélik el.
07. Poe után Chamberstől merítette a legtöbbet Lovecraft - szerencsére csupán "díszletek" terén - ami meg is magyarázza, hogy miért adják ki ma még Chamberst.
08. E kötet alapján Robert W. Chambers viszonylagos elfeledettsége teljesen jogosnak tűnik.
09. Kizárólag olyan Lovecraft fanatikusoknak tudom ajánlani ezt a kötetet, akiket nagyon érdekel a filológia.
10. A borítótéma rendkívül hangulatos, csupán a használt betűtípus nem illik a borítófestményhez, ami magát a Sárga Királyt ábrázolja - James Ryman munkája - és nagyjából annyira megnyugtató, mint egy pestisdoktor.