01. A patkány éve nagyjából annyira sokkoló, mint amikor egy kézigránátot dobnak az ember ölébe.
02. A történet főhőse három filozófus-sorozatgyilkos: Karl, Ludwig és Martin, de kameóznak benne még más sztár bölcsész arcok is.
03. A szöveg elolvasása alaposan vallatóra fogja az olvasó testről alkotott fogalmait, kikényszerítve, hogy kockára tegye eddig kialakult elképzeléseit.
04. A cyberpunk, a biopunk és a krimi zsánerek elemei keverednek a regényben, ahogyan a trash filmek hangulatvilága is hozzátartozik a teremtett atmoszférához, mégsem marad a szöveg egyik zsáner része sem – megőrzi egyedi gondolatiságát és ezt nem veti alá semmiféle zsánerképző kényszernek.
05. Egyes olvasókat épp ez zavarhat meg, ha történetesen krimiként közelítenek Bartók Imre regényéhez, ami teljesen jogos lépésnek tűnik, hiszen sok egyéb között a Patkány ezt a lehetőséget is felkínálja.
06. Az enigmatikus és izgalmas történet, illetve az ebben felsejlő különös látásmód tökéletes eszközök arra, hogy segítségükkel mind a filozófiatörténetről, mind a közösségről és az egyénről új dolgokat legyen képes mondani a szöveg.
07. A meglepően leleményes és humoros narratív technikák akkor is első osztályú olvasásélménnyé teszik a könyvet, ha a filozófia- és irodalomtörténeti utalások vagy a karakterek története kevésbé érdekli az olvasót.
08. A patkány éve ugyanolyan vicces, mint amilyen nyugtalanító.
09. Az 573 oldalas regény hosszúnak tűnik helyenként olvasás közben, habár unalmassá soha nem válik; bizonyos helyeken kevésbé könyörületesen is meg lehetett volna húzni, elvégre a szöveg sem túl könyörületes.
10. A kötet a Libri Kiadó munkája: keményfedeles, szép kiadvány, a történet apokaliptikus atmoszférájához illeszkedő borítófestménnyel, védőfóliával, hófehér, famentes lapokkal, olyan textil könyvjelzővel, amiért lehet rajongani.