01. A regény narrációja – a klasszikus cyberpunk szövegekkel ellentétben – egyes szám első személyben íródik.
02. Négy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, mindegyik fejezetben más-más karakteréből.
03. Dramatis Personae: Kendra, lemorzsolódott bölcsészhallgató, fotóművész; Lerato egy multicég programozója, él-hal a felfordulásért; Tendeka lázadó aktivista, raszta „szabadságharcos”; Toby léhűtő blogger, bérjátékból tartja fenn magát.
04. A fejezetek nyelvi megformálása mindig aszerint változik, éppen kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket.
05. A történet 2018-ban játszódik Fokvárosban, egy olyan világban, ahol a multicégek alkalmazásában állni jelenti az egyetlen kiutat a nyomorból és az átlagember a technika hatására egyre inkább elszigetelődik a valóságtól.
06. A regény ízig-vérig cyberpunk, noha nem a klasszikus módon: Beukes mindent felhasznál a zsánerből, ami lényeges és minden esetlegeset elhagy.
07. Az antihumanista szöveg technikaképe kellően differenciált: sem nem technokrata, sem nem luddita – mégis van egyfajta
baljós, intelem jellege.
08. A regényben – hasonlóan a Zoo Cityhez – rengeteg dögös mondat található, nyelvileg legalább annyira izgalmas, mint az.
09. Egyetlen kivételt talán a sűrűn alkalmazott szleng jelenthet ez alól: mivel a nyelvnek ez a regisztere kopik a leggyorsabban, pár év múlva már inkább ciki lesz, mint menő és laza.
10. Az Ad Astra kiadványa külsőre tökéletes, mint mindig, ám a tőlük megszokotnál valamivel több sajtóhiba nehezíti az olvasást.
