Tíz év hosszú idő. Egy ember életében mindenképpen, de egy online térben létező irodalmi lapnak különösen az. A Próza Nostra második születésnapja alkalmával tettem fel magamnak először a kérdést, hogy vajon lesz-e tizedik születésnapja. A harmadik környékén – amikor az addig egy-két állandó újságíróra korlátozó szerkesztőség nőni kezdett – kezdtem azt gondolni, hogy még az is lehet, hogy lesz. Aztán időközben, ilyen-olyan okokból ez a reményem időnként elhalványult. Leginkább az időhiánynak köszönhetően, mely sok egyéb problémát magával hozott. Ma viszont eljött a nap, a Próza Nostra tizedik születésnapja. Be kell valljam, érzek némi büszkeséget.
Ezt a tizedik születésnapot csupán azért ünnepelhetjük, mert mindig voltak olyan elhivatott személyek a Próza Nostra szerkesztőségében, akik időről időre képesek voltak időt és energiát nem kímélve dolgozni a lapnak – mindössze belső motiváció hatására. Néhányukat már említettem a cikksorozat első részében, és bár felsorolni nem is tudnék mindenkit, aki az elmúlt évtizedben hozzátett a lap értékéhez, legalább a szerkesztőség jelenlegi tagjainak szeretnék név szerint is köszönetet mondani.
Gaborják Ádámnak, Takács Gábornak és Benkő Mariann-nak, a Próza Nostra főszerkesztő-helyetteseinek, akik ötleteikkel, szakértelmükkel, és időnként kijózanító helyzetértékelésükkel járultak hozzá ahhoz, hogy a lap még ma is létezzen. Örülök, hogy mindhármukat a barátomnak nevezhetem.
Makai Péter Kristófnak, a lap olvasó szerkesztőjének, akinek az észrevételei mindig pontosak és helytállóak. Néha már-már bosszantóan helytállóak... Léptékekkel jobb szövegek kerültek ki az oldalra a közbenjárásának köszönhetően. Újságíróként pedig olyan kritikákat kaptunk tőle, melyek számomra mindig is a mércét jelentették.
Fekete I. Alfonznak, Nyerges Csabának, és Rusvai Mónikának. A Próza Nostra életének különböző szakaszaiban csatlakoztak a csapathoz újságírókként, ámde mindhárman publikált szépírók is, akik sajátos írásszemléletükkel gondoskodnak arról, hogy a felületre kikerülő recenziók ne csupán a kritikus látószögét, hanem egy szerzői látásmódot is tartalmazzanak.
Borbíró Aletta szerkesztő-kritikusnak. Ha ő nincs, a Próza Nostra nem működik az elmúlt két-három évben. Hihetetlen munkabírással és tettvággyal veti magát a tennivalókba, és irigylésre méltó szakmaisággal végzi el azokat.
Jancsovics Klaudiának és Babos Orsolyának, hasonszőrű irodalomtudósoknak, akik az érdeklődésükből adódóan különböző és markáns irodalmi megközelítésekkel gazdagítják a csapatot. Szívesen olvasnánk még többet tőletek.
Kovács Rezsuk Dánielnek, a (nem csak) képregény és film mogulnak. Született előadó, élvezet hallgatni, és olyan szakmai hozzáértéssel és alázattal közelíti meg a témáit, mellyel nagyon ritkán találkoztam az egyetemen – hallgatóként, kutatóként, előadóként – töltött csaknem húsz év alatt.
Erdei Lillának, Sas Ágnesnek és Bálint Zsófinak. A szerkesztőségünk legújabb kritikusainak. Bízom benne, hogy sokáig fogunk együtt dolgozni és rengeteg jó szöveget olvashatunk majd tőletek.
Végül, de nem utolsó sorban, köszönet Neked, aki ezeket a sorokat olvasod. Köszönet a Próza Nostra több ezer látogatójának, olvasójának. Értelmetlen munka volna egy olyan lap szerkesztése és írása, amelyet senki nem olvas. Ti adtok értelmet annak, hogy publikáljuk ezeket a szövegeket. Egyébként csupán jegyzetek volnának pár egymást nem, vagy csak felületesen ismerő ember számítógépén vagy jegyzetfüzetében. Köszönjük.
A kerek születésnapok alkalmával nem csupán a mögöttünk lévő időt szokás vizsgálnunk, de a jövőt is firtatjuk. A Booktár podcast egyik epizódjában Bukta Bence hostnak, a Próza Nostra jövőjére vonatkozó kérdésre adott habogó válaszom egyik része a szerkesztőségen belül tervezett változásokra vonatkoztak, a második részében viszont reményeim szerint sikerül olyasmit is mondanom, ami érekelheti az olvasókat. Még idén szeretnénk ugyanis meglepni az olvasóközönséget egy podcasttal. A Próza Nostra podcastja a Mobcast névre hallgat majd (köszönet a névért, Dani!) és nem csupán könyvekkel foglalkozunk benne, hanem a popkultúrát közvetítő számos más médiummal is. Mindannyian bízunk benne, hogy érdeklődéssel és – legalábbis kezdetben – nagyvonalú elnézéssel fogadjátok majd a próbálkozásunkat, hiszen ez a közeg számunkra is újdonságot és ezzel együtt izgalmas kihívást jelent. Nem szeretnénk lemondani a jövőben sem az offline rendezvényekről, de talán belejövünk az online események szervezésébe is. A 2021-es évben pedig reményeink szerint új taggal (vagy tagokkal) bővül a Próza Nostra Könyvek eddig két kötetből álló sorozata. Azon leszünk, hogy érdemes legyen követni bennünket.
Egy olyan gondolattal szeretnék búcsúzni az elmúlt tíz évtől és köszönteni a következő tízet, melyet az egyik újságíró-aspiránsunk (remélhetőleg hamarosan a szerkesztőségünk új tagja) írt levelezésünk során. Azt írta, “tudom, hogy a PN a szöveg öröméről szól”. Ez az egyszerű kijelentés egyszerre ütött szíven és töltött el egyfajta derűvel. Mert ha az olvasók megérzik, hogy a Próza Nostra valóban az irodalom fölött érzett sokszínű örömről szól, akkor az elmúlt tíz év minden munkával tölött perce megérte.
