Tíz év hosszú idő. Egy ember életében mindenképpen, de egy online térben létező irodalmi lapnak különösen az. A Próza Nostra pedig idén tölti be tizedik életévét. 2010 október 23-án élesedett az oldal, akkor még egy blogmotor működtette, de néhány hónappal később egy Drupal alapú weboldalként saját domainre költözött, amiért nem lehetek elég hálás Lőkös Kornél barátomnak, aki az oldalt fejlesztette.
Tíz év hosszú idő. Elég hosszú ahhoz, hogy számtalan különböző élményt, emléket és tapasztalatot szerezzünk. A folyamatosan méricskélő, koherenciát és teljességet kereső emberi természet pedig különösen szeret kerek évfordulók alkalmával visszatekinteni az eltelt időre. Minden formabontó gesztust nélkülözve mi is ezt fogjuk tenni idén.
A Próza Nostra tíz éve alatt rengeteg nagyszerű embert ismerhettem meg és dolgozhattam velük együtt ilyen vagy olyan formában és ezért nagyon hálás vagyok. Gaborják Ádám és Sinkovicz László (V) már az első pillanatok előtt is bátorítottak, amikor megosztottam velük az elképzelésemet egy populáris irodalommal foglalkozó online folyóiratról, amiből nem termett túl sok akkoriban. A Próza Nostra beindulása után pedig ötleteikkel éppúgy részt vettek az oldal alakításában, ahogyan írásaikkal is.
Emlékszem, milyen izgatott voltam, amikor a Próza Nostra Irodalmi Estek beindult 2012-ben és első alkalommal moderálhattuk V-vel együtt Sutyák Tibort és Novák Györgyöt. A második esemény alkalmával ismerkedhettem meg személyesen Kleinheincz Csillával és Bartók Imrével, akik nagy hatással voltak arra, ahogyan a spekulatív fikciót látom. Az egyik ilyen Irodalmi Est alkalmával ismerkedtünk meg Benkő Mariannal és Takács Gáborral is, akik aztán a lap újságírói, majd szerkesztői, újabban pedig főszerkesztő helyettesei lettek. (Úgy tűnik, időnként érdemes kikapcsolni a számítógépet és offline terekbe vinni a beszélgetéseket.) Szívesen gondolok vissza az első e-kiadványunk – a Csernobil 30 novellapályázat anyagából összeállított kötet – munkálataira is. Ez volt az a pályázat, amelyen első helyezést ért el Nyerges Csaba alias Kovách Kristóf, aki később újságíróként is csatlakozott a csapathoz. És persze kedves emlék a 2018-as nyári szerkesztőségi összeröffenés Pozsár Anették kertjében, ahol már csaknem a jelenlegi csapatösszeállítás vett részt.
Sokáig lehetne még folytatni ezt a sort új élményekkel, érdekes munkákkal és az azokon keresztül megismert emberekkel. Személyesen nekem ezek a dolgok rengeteget jelentenek és valószínűleg kimaradtak volna az életemből, ha nincs a Próza Nostra. Úgy gondolom azonban, hogy ennek a tíz évnek voltak olyan momentumai, melyek az olvasók számára is érdekesek lehetnek és amelyekről eddig nem volt szó a felületen. Ezért szeretnénk nem csupán a szerkesztőségen belül, de itt, az oldalon is, az olvasókkal együtt is visszapillantani erre az időre.
Így aztán 2020-ban tíz hónapon keresztül minden hónap 23-án közzéteszünk egy cikket, mellyel szándékunk szerint valamilyen formában a Próza Nostra eddigi fennállását ünnepeljük. Az utolsó jubileumi írást tehát éppen október 23-án, a lap szülinapján publikáljuk – egy nektek, az Olvasóknak szóló ajándékkal együtt, melyről a későbbiek folyamán elárulunk még ezt-azt, egyelőre csupán annyit mondunk, hogy nagy-nagy izgalommal dolgozunk rajta. A jubileumi cikkek formájukban és tartalmukban változatosak lesznek: olvashattok majd interjúkat a Próza Nostra volt és jelenlegi szerzőivel, esszé jellegű, témájukban kötetlenebb írásokat, illetve kifejezetten ebből az alkalomból íródott, bizonyos szempontból formabontó kritikákat. Tehát továbbra is megéri minket követni.
Végezetül kissé pironkodva, de megosztom a legelső Próza Nostrán megjelent írást.
Egy hónap múlva folytatjuk.
