Idén tavasszal, legnagyobb örömömre végre a hazai mozikban is bemutatták A Karib-tenger kalózai negyedik részét, az Ismeretlen vizekent. Bár a sagat egyre több kritika éri, a néhol valóban túlhúzott jelenetek mellett a filmnek számos letagadhatatlan erénye van.
Egyrészt – szerintem – briliánsan öleli fel a gyermekkorunk óta unásig ismert kalózlegendákat/-történeteket: Jack Sparrow-ék világába minden döccenő nélkül simul bele a Kraken, a Bolygó Hollandi, Fekete Szakáll, vagy a szirének legendája, de természetesen kitüntetett helyet foglal el a mértéktelen mennyiségű rum elfogyasztása is. A film újra otthont ad ezeknek a kissé megporosodott, megkopott kliséknek, miközben azok alapos vércserén esnek át, s találják meg otthonukat immáron itt. Aki tehát arra panaszkodik, hogy nem hoz újat a film-saga, az végeredményben nem tudja, hogyan működik az intertextualitás szövegközöttiség.
Másrészt pedig van a filmnek egyfajta megmagyarázhatatlan vonzereje. Hasonlóan pl. A Gyűrűk ura-történetekhez – bár valljuk be, azért annyira kifinomultan és olyan elragadó, hömpölygő bölcsességgel nem– A kalózok is megteremtik azt a mesés-varázslatos, bár kissé A Gyűrűk urához képest tényleg picit hamari atmoszférát, amely magával ragadhatja a nézőket.
A negyedik rész sikerét meglovagolva a Metropolis Media Kiadó végre megjelentette
Tim Powers: Ismeretlen vizeken című regényét, amely mint ahogy a fülszöveg is hangoztatja: az azonos című film, de a sorozat többi részének is alapjául szolgált.
Bővebb információkért lehet olvasni a kritikát a Kötve-fűzve blogon, ill. látogatható a kiadó honlapja.
Akinek tetszett a film nyugodtan csapjon rá a kötetre is, a kiadó honlapjáról olcsóbban megszerezhető, de kapható a nagy hálózatoknál is.
