A Monstresst nem csak te nézed – ő is figyel téged minden oldalról. A tekintetek óvatos tapogatózásában időnként farkasszemet néztek egymással.
Marjorie Liu és Sana Takeda képregénye, a Monstress: Fenevad 1. – Ébredés egy gyönyörű képregény, ami egy fiatal lány, Farkasvérű Maika történetét indítja el. A lányban egy éhező ősi lény szunnyad, ami – természetesen – szeretne nagyobb teret nyerni magának, bár a kötetben még nem sokat tudunk meg róla. Ez a történetszál némileg emlékeztet a Naruto alapszituációjára, de emellett a képregény univerzuma több konfliktust mozgat.
Az egyik ellentét abból fakad, hogy a Monstress világában más fajok is élnek. A macskákról keveset tudunk meg, de érezhetően fontos szerepet töltenek be a világ felépítésében. Az ősök állatokra emlékeztető, mágiával bíró faj, míg az arkánok az emberek és ősök „hibridjei”, akik kisebb-nagyobb mértékben állati jegyekkel is rendelkeznek. Az emberek egy csoportja, a boszorkány-apácák, vagyis küméik varázserővel rendelkeznek, amit az arkánokból nyernek – az utóbbi faj üldözött az emberek területén. Éppen ezért a Monstress tematizálja az utóbbi időben a zsánerirodalomban trendi kisebbségi kérdést és az állat-humán témát is az arkánok, illetve az ősök kapcsán.
A világ egyik fő konfliktusa az emberek és arkánok közti háborúskodás, amely éppen szünetel, és a törékeny béke állapota jellemzi. Kérdés, hogy meddig marad így. Ez a háború összefonódik a küméik mágiahasználatával, valamint hatalmi kérdésekkel is; bár a főbb célok még rejtettek. A konfliktus különböző szálai összekapcsolódnak a történet során, így egy nagyon komplex világ alapjait rajzolják fel az olvasónak.
A Monstress rajzai nagyon szépek, és a történet alapjait jellemző összetettség a panelek képi világát is jellemzik, hiszen több kultúra szintetizálása jelenik meg. A legfőbb a keleti, japán és kínai jegyek, amely a szerzők nemzetiségéből is fakad. De megidéződnek az egyiptomi hieroglifák, ráadásul steampunk jegyek is vegyülnek bele; a küméik berendezkedése pedig némileg a keresztény egyház matriarchális (és szexualizáltabb megjelenésű) változataként hathat.
A paneleken nem csak a szereplők és pillanatok válnak hangsúlyossá, hanem a különböző (elsősorban belső) terek is nagyon kidolgozottak. A főként testrészekből, pl. szárnyakból vagy szemekből, és vonalakból álló minták nagyon szimmetrikus mintázatokat hoznak létre. A testrészek szinte szétdarabolt díszítőelemekként való megjelenítése remekül tükrözi a képregény testreprezentációját, hiszen gyakran darabokban, sérülten láthatjuk őket, az arkánok ember-állati elemeket is mutató teste pedig szintén a szétdaraboltság érzetét keltik. A mágia megnyilvánulása a boszorkányok és a Maikában élő lény előtörése esetében is testi jegyek alakulnak át.
A képregény szinte minden oldalán hangsúlyossá válik a szem motívuma, amely a belső dekoráción, egy köpeny pávatoll mintájával vagy konkrétan a Maikában élő ősi lénnyel is megjelenik. A szem vagy tekintet a hatalom szimbólumaként is értelmezhető a kultúránkban, a Monstress pedig remekül mozgatja a szimbólumot ebben az értelemben. Ez akkor válik igazán érdekessé, amikor az egyik legnagyobb hatalommal rendelkező karakter egy álarcot visel, ami teljesen elfedi a szemét.
A történetben kevés férfi szereplő van, ami körülbelül a képregény felénél tűnt fel, hiszen a panelek hosszú tanulmányozása teljesen elfedte; ugyanakkor a karakterek közti jól felépített interakciók miatt sem volt hiányuk szembeszökő. Matriarchális társadalmuk ellenére a küméik megjelenítése mégsem visszafogott, puritán öltözködésű nőket mutat, hanem éppen ellenkezőleg, a ruhák hangsúlyossá teszik a testet, a nőiességet. Az anya, a gyermekei és nővérek metafora állandó jelenléte is egyszerre játszik rá a nőközpontú társadalomra, valamint az egyházi megszólítások női változatára. Mindez csak a képregény előrehaladtával válik igazán szembeszökővé, mert a képregény karakterei izgalmasak. Bár a múltjukba és motivációikba viszonylag kevés betekintést nyerhetünk, ez mégsem zavaró, hiszen a felépítésük sugallja az összetettségüket. A háttérvilágról is csak kevés, felszínes információhoz jutunk – például a macskák vagy az Öreg Istenek – kapcsán, de érezhetően meghatározzák a szereplők kulturális hátterét.
A kötet legnagyobb problémája is pontosan ebből, az információ kezeléséből származik. Mivel sok dolog történik ahhoz képest, hogy az olvasó csak most ismerkedik a világgal, rengeteg kérdés merülhet fel benne, amelyek töredékére sem kap választ, sőt, újabbak adódnak hozzájuk. Viszont ezek sem válnak olyan súlyossá, amilyenek lehetnének, mert a sok szál miatt nem tudnak kellően kibontakozni, és fókuszáltak lenni – gondolom a további kötetekben még árnyalódnak és teljesebbé válnak.
Egy másik oldala is van az olvasó informálásának, ami bájos, de mégis valamiféle kibújást sugall, ezek pedig a fejezetek végén található előadás-részletek. Egy macska mesél a fő narratívától függetlenül azokról a régi eseményekről, amelyek formálták a világot, és a fajok közti csatározást kiváltották. Érezhetően egy objektívebb, történelmi nézőpontot sugall, de valójában szinte az olvasónak szánt függelékként működik.
Összességében a Monstress egy érdekes kötet, ahol az olvasó együtt próbálja megismerni az okokat és a világot Maikával. Az izgalmas vizualitás mellett a képregény cselekménye és karakterei is fenntartják a figyelmet, ám a kötet végére érve pont akkor engedjük el ezeket a szálakat, amikor kezdenek igazán érdekessé válni. Ezt annak a számlájára írom, hogy érezhetően egy nagyon komplex univerzum kóstolója – egyfajta alapozó – az első kötet, hiszen a világa még rengeteg ismeretlent rejt magában.
