A Cser Kiadó gondozásában egy különleges kiállítású kötetben jelent meg nemrég H. G. Wells horror-sci-fi klasszikusa, a Doktor Moreau szigete. A ma is izgalmas és témáiban aktuális regényhez Németh Gyula Alfabéta-díjas grafikus készített több mint száz illusztrációt. A fekete-fehér és színes grafikák egyedi atmoszférát teremtenek a regénynek, amitől a könyv minden bibliofil polcának éke lehet. A megjelenés kapcsán készítettünk interjút az illusztrátorral, akinek ezúton is köszönjük a válaszaihoz mellékelt képeket.
Mikor olvastad először H. G. Wells regényét? Mi fogott meg benne annyira, hogy alkotóként is foglalkozni kezdj vele? Egyáltalán, hogy viszonyulsz a szerző műveihez?
2000 körül olvashattam a regényt először. Nagyon szerettem, hogy Wells ilyen feszesen ír, szerintem semmit nem vesztett az érdekességéből a könyv 120 év alatt. Ráadásul a mondanivalója is sokkal érvényesebb most, mint akkor volt. Mindig szerettem kitalált lényeket rajzolni, és nagyon megfogott benne, hogy sok apróságot a képzeletemre bízott. Tetszett, hogy nagyon képlékenyen írja le a figurákat, ami érthető is, hiszen Wells fantáziáját nem zavarta a sok pop kulturális referencia, ahogy a miénket. Ő valószínűleg csak nagyon homályosan tudta elképzelni, hogy milyen lehet egy állatember, mi pedig rögtön filmes farkasembereket és egyéb antropomorf szörnyeket vizionálunk, ha hasonló figurákról olvasunk.
Nagyon tetszett a hely és a hangulat leírása is. Egy groteszk figurákkal benépesített sziget, ahol minden fa mögül kíváncsi szemek figyelnek. A könyv illusztrációiba sok helyen én is elrejtettem figurákat.
Egyébként csak Wells fő műveit és néhány novelláját ismerem. A Cser Kiadóval beszéltünk már további lehetséges illusztrált Wells kötetekről is, A láthatatlan emberhez például szívesen rajzolnék.
A regénynek több adaptációja is készült, ezekre mennyire tudtál támaszkodni? Voltak olyan korábbi illusztrált kiadások, amelyek inspiráltak?
Az előszóban is írok róla, hogy sokáig kerestem illusztrált kiadásokat, de nagyon keveset találtam. Amiket láttam, azok sem nyújtottak nekem átfogó vizuális világot. Egy kép itt, egy kép ott, vagy követi a szöveget, vagy nem. Én ezt a történetet mindig filmként képzeltem el, sejtelmes hátterekkel, rengeteg figurával és mozgalmas jelenetekkel. Sajnos a filmváltozatok sem igazán jók, bár mindhárom verzióban van olyan elem amit szeretek, de ezektől is távol akartam tartani magam.
A kötet vizuális világa nagyon mozgalmassá teszi a regényt, és a cselekmény dinamikájának erősítése mellett sokszor a horrorisztikus hangulatot növeli. Gyakran egészen képregényes panelek is megjelennek. Mi alapján választottad ki az illusztrálandó jeleneteket?
Nem nagyon akartam választani, minden fontosabb jelenetet illusztrálni szerettem volna. Mind a huszonkét fejezet megérdemli a képes kíséretet és mindegyik elég izgalmas is volt ahhoz, hogy ezt könnyen kivitelezhessem. Mindenképpen szerettem volna egy kicsit megidézni a klasszikus hollywoodi szörnyfilmek hangulatát a negyvenes évekből. Ezekből sokat megnéztem és ellestem néhány világítást, kompozíciót. Néha direkt képregényesen akartam megrajzolni a jelenetetet, mert az első néhánynál nem tudtam eldönteni melyik beállítás tetszik jobban, aztán pedig már azért, hogy legyen egy adott ritmusa ezeknek a könyvön belül. Egyedül a formátumban szabtam határokat, de abban sem túl szigorúan: egy oldalas, két oldalas és fél oldalas illusztrációkban gondolkoztam végig.
A szövegközi illusztrációk mellett helyet kapott egy színes melléklet is Dr. Moreau kreatúráiról, ami afféle bestiáriumnak is tekinthető. Ezeknél a lényeknél lehetett talán a legnagyobb tere az alkotói szabadságnak. Honnan jött ez az ötlet?
A munka legelején tisztában voltam vele, hogy nem fogom tudni az összes rajzomat összesűríteni a történetbe, mert volt már néhány színes illusztrációm, amik nem illettek sehogyan a többi közé. Ezért találtam ki a galériát, és bevallom, ilyen formátumú könyvet még nem láttam máshol, hiszen ez nem szimplán egy illusztrált regény, hanem félig egyfajta képes album is.
Melyik lény foglalkoztatott a legtöbbet?
Furcsa mondat, de kimondom: a hiéna-disznó mindig közel állt a szívemhez. Nem csak vizuálisan érdekes figura, de ő és a leopárd testesítik meg a lázadást is, ami minden autokráciában fényt jelenthet az éjszakában. Ebben az autokratikus mikrokozmoszban ők képviselik – ahogy a doktor mondja a könyvben –, "a szívós állati rostokat”, amik visszaalakulnak eredeti állapotukba, amint a beavatkozásnak vége szakad. Ez a két figura nem hódol be a félelemnek. És bár a könyv nem tekint rájuk különösebb szimpátiával, nekem ők ártatlan ösztönlények, vadállatok, akkor is, amikor ölnek. Vaduló, pusztító gyerekek, akik csak élni akarnak.
A Doktor Moreau szigetében hangsúlyos szerepet kap az emberi és állati lét közti határ eltörlése. Ma még nagyobb hangsúlyt kapnak ezek a problémák. Alkotóként mennyire rezonálsz ezekre a kérdésekre?
Nagy állatbarát vagyok, ahogy minden épeszű ember, úgyhogy tudat alatt nyilván ez is hathatott rám ebben a törénetben. Nem akarnék most nagyon belemenni bonyolult összehasonlításokba, de amit az elmúlt száz évben a természettel teszünk, az valahol ugyanaz a beavatkozás, mintha egy kutyából szeretnénk szikével embert faragni, csak nagyobb formátumban. Egy erőszakos folyamat, hogy a természetet átalakítsuk kényünk-kedvünk szerint, aminek persze korcsosulás és pusztulás a vége. A fő különbség talán az, hogy míg Dr. Moreau-t a kíváncsiság és a tudomány iránti vak elkötelezettsége fűtötte – ami persze tud nagyon ijesztő lenni –, a modern civilizációt – minket – már ennél sokkal alantasabb érdekek hajtanak bele a pusztításba.
Vannak további terveid irodalmi művek adaptálására? Melyik regényt illusztrálnád még a szívesen?
Nagyon régi álmom John W. Campbell Who Goes There? című kisregényének képregényes adaptációja, de egyelőre se a jogaival nem rendelkezem – sajnos ez nem szabadon felhasználható mű, mint a Doktor Moreau –, se időm nincsen rá egyéb munkák miatt. Főleg képregényeket rajzolok az utóbbi években, ami nagyon időigényes meló, közben egyéb illusztrációkkal vagy filmes munkákkal is szoktam foglalkozni, úgyhogy egyelőre ez terv marad.