Folytatjuk a Prae 2020/4-es, spekulatív fikciót tematizáló lapszámának szemléjét. Az első rész itt olvasható.
A szám negyedik blokkja elméleti szövegeket tartalmaz. Szép Eszter A fantasy újragondolása és a sebezhetőség etikája Ursula K. Le Guin Szigetvilág-ciklusában című tanulmányában főként az Atuan sírjára és a Tehanura fókuszál. A szerző Ged és Tenar alakjával kapcsolatban vizsgálja a sebezhetőség kérdését, amit egyrészt a fantasy alapfogalmainak újragondolása, másrészt a feminizmus felől közelít meg. A konklúzió szerint „A regényben is ábrázolt etikai találkozás egymás sebezhetőségének kölcsönös el- és felismerésével kezdődik.” (90)
Takács Gábor a Dűne ökológiai olvasatát kínálja A Dűne az ökokrízis korában című szövegében. Takács egyik kiindulópontja, hogy időről-időre átértelmeződik egy-egy mű az adott kor szellemi irányzatai alapján. Ez a Dűne esetében az ökokrízis kérdésének hangsúlyossá válását jelenti, amely Herbert intenciói szerint egyébként is fontos része a regénynek. Ezt jelzi az is, hogy „Herbert a címmel a Dűne/Arrakis világát helyezte a középpontba.” (94)
Novák Zsófia a Black Mirror egyik epizódját értelmezi a felügyelet és megfigyelési kapitalizmus kérdése felől. A Rekviem egy fényes jövőért (Felügyelet, megfigyelés és menedék a Fifteen Million Meritsben) azt a részt interpretálja, amelyben az emberek egyedüli kitörési lehetősége a mindennapos energiageneráló biciklizésből, ha egy tehetségkutató műsorban új lehetőséget kapnak. Novák a nő mint vágytárgy; az igazi és a művi; a szűz és szexualizált, abjekt nő kérdése felől fejti fel, hogy a megfigyelési kapitalizmus – amelynek a szubjektum egyszerre terméke és elállítója – miként működteti az epizód világát, hogyan tartja fent a megfigyelés a társadalom feletti kontrollt.
A következő nagyobb egységben ismét novellák és versek olvashatók. Tatár Sándor, Baka L. Patrik is lírát közölt a számban, ahogyan Lukács Bence is, aki egy roswelli ufófesztiválról ír. Nyerges Gábor Ádám Álmodik a magyar című prózája számomra az egyik legemlékezetesebb szöveg volt – olyan sírva vigadós. A novella egy jövőbe helyezett szatíra a mai magyar politikai közéletről és kommunikációról, a cselekmény helyett pedig a közbeszéd egyes rétegeinek bevett frázisaira épül a szöveg. Az olvasó az Intergalaktikus Magyar Állam űrkérdéseibe nyerhet betekintést: van itt „Csaba Királyfi 2-es magyar űrcirkáló”, új Trianon, elnyomó brüsszeli kvóta, Julianus Barát Program, Új Levédia és persze „építik az univerzum (!) legnagyobb stadionját.” (117)
Nyerges novelláját Székelyhidi Zsolt kisregényéből, A grinnyei gőzgombócból követi egy részlet. A sztori szerint Erzsók egy szellemet lát az erdőben, közben a faluban készülnek a Gőzgombóc Fesztiválra és a finnek érkezésére. Ha pedig finnek, akkor metál. Székelyhidi éppen erre épít a kísértet leírása során. Egy rocker szelleme jelenik meg, akinek a szubkulturális arcfestéke és a kulturálisan szellemekhez társított külseje összemosódik, így a leírás egyszerre fenséges és profán, ami teljesen abszurd helyzetet eredményez. Székelyhidi remekül aknázza ki a metál szubkultúra öltözködési kódjait, valamint a zenét jellemző hörgést-sikítást, ami itt földöntúli hanggá válik.
A Biblia történeteinek narratívája újra és újra feltűnik az irodalmi hagyományban. Szilágyi Zsófia Emma novellája, az Alternatív Éden Ádám és Éva paradicsomi életét írja újra úgy, hogy a szexualitás, a másik nem teste válik hangsúlyossá. A novella valóban alternatív abból a szempontból, hogy nyíltan ábrázolja a szexualitást és Ádám Éva iránti vágyát, megidézi a pornót és a Szürke ötven árnyalatához hasonló regényeket. A cím mégis a szöveg zárlatára utal, ami azokat a rossz vicceket idézi, amelyek egy sztori elejét úgy írják újra, hogy a hős jól dönt, és így nem alakul ki a történet alapkonfliktusa.
A szuperhős toposza egyre több helyen jelenik meg, ráadásul olyan fontos kérdéseket felvető szövegekben, amik újragondolják a hősi figurát. Ilyen László Zoltán Világvégék és Sepsi László Brúsz című novellája (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018-ban olvashatók), illetve jelen számban Tamás Pétertől A legértékesebb páros New Yorkban. Már a cím is jelzi, hogy a szöveg alapvetően a gazdaság, az áruvá válás felől közelíti meg a témát. A termékként való pozicionálás összekapcsolódik a celebkultúrával, ami így egyrészt a szuperhőslét kritikájává válik, másrészt a szuperhős mint brand bírálatává.
Versényi Anna Haruspex (A béljós) című novellája egy idézettel kezdődik, ami a jósok helyzetének 2. századi változásáról szól. A szöveg ezután kortárs közegbe ugrik, ahol egy festő valóságérzékelésének furcsaságaiba tekinthetünk be. A felütés egészen más szövegvilágot sugall, így némileg csalódást okoz a folytatás, pedig az idézet nélkül remekül működik: a szerző jól egyensúlyozik a művészi látomás és a jóslás között.
A következő blokk esszéisztikusabb szövegeket tartalmaz. Nemes István a rendszerváltás környéki kiadás nehézségeire emlékszik vissza, és arra, hogyan próbálta A káosz szíve-köteteket könyvárusító helyeknek ajánlani.
Viszonylag kevés szó esik ekphrasziszról (műtárgyleírásokról), ha fantasztikumról gondolkodunk. Konkoly Dániel Jan van den Boomen Az árnyékfestő című novelláját értelmezi a M.A.G.U.S. világának vallásai, illetve a művészet és alkotás összefonódásának szempontjából. Konkoly érvelése meggyőző, jól felépített, viszont a szöveg hivatkozásai (akár a novellából származó részletek, akár Kerényi Károly álláspontja után) sajnos hiányoznak, ami csorbít az egyébként remek szövegen.
Szedlák Ádám a Ceglédi cyberware és makói mágusokban az 1990 után megjelent magyar szövegek – a bevezetés szerint regények, de novella is előkerül az esszében – esetében villantja fel, hogy milyen vízióval rendelkeztek a magyar jövőről. Előkerül Gáspár András, László Zoltán, Csepregi Tamás, Békés Pál vagy Trenka Csaba Gábor neve is. Szedlák főként a cyberpunk kódjait emeli ki ezekben a szövegekben. Bár érdekes kérdéseket vet fel a szerző, a szűk metszet, rövid terjedelem és a sok primér szöveg beemelése miatt inkább csak vázlatok maradnak az eszmefuttatások.
A blokk utolsó szövegei H. Nagy Péter monográfiájából, a Karanténkultúra és járványvilágból származnak. A bejegyzések egy-egy kulturális jelenséget és a pandémia kérdését veszik górcső alá. H. Nagy már a korábbi munkáiban is megmutatta, hogy a rövid terjedelem ellenére is érdekes, komplex kérdéseket tehetünk fel a kultúráról (ilyen például a Médiaterek Lady Gaga korában vagy a Párhuzamos mintázatok), és ez a karanténbejegyzések esetén sincs másként, ahol szó esik tudományról, irodalomról, zenéről.
A számot Clark Ashton Smith öt verse zárja, amelyeket Mohácsi Balázs szólaltat meg magyarul.
Összességében egy színes és izgalmas válogatásra sikeredett a Prae spekulatív fikciós különszáma. A heterogenitás nemcsak abban látszik, hogy a fantasztikus irodalom és a szépirodalmi szerzők fantasztikumból merítő szövegei keverednek, hanem abban is, hogy a tanulmányok és esszék szerzői sem feltétlenül az akadémiai élethez kötődnek, hanem az irodalmi élet más részeiből szemlélik a szövegeket. A novellák és versek esetében különösen izgalmas azt látni, hogy az eltérő területen, más-más olvasói közösségeknek alkotó szerzők hogyan dolgoznak a fantasztikus irodalom elemeivel: akadnak kerek történetek, bepillantások, és szatirikus szövegek is, amelyek bemutatják, hogy milyen kiterjedt is a fantasztikum területe.
