Mondhatnánk, hogy ne a borító alapján ítéljünk meg egy könyvet vagy folyóiratot, mégis az első tapasztalatot jelenti a kiadvánnyal. A Prae lapszámai esetében ez a találkozás – eddig Bihari Eszternek, most Szalay Miklósnak köszönhetően – mindig örömteli: a 2020/4-es, spekulatív fikcióról szóló tematikus szám már az attraktív borítójával is illeszkedik a beltartalomhoz. Nemcsak a borító, a tanulmányok és az esszék kötődnek a fantasztikus irodalomhoz, hanem a publikált prózák és versek is. Ebből a szempontból egy színes válogatásról van szó, hiszen a spekulatív fikció olvasói számára jól ismert nevek mellett több szépíró is megjelenik, így az általában különböző kánonokba sorolt szerzők közötti határvonal elmosódik.
A szám hat nagyobb egységből áll, az elsőben versek és novellák kapnak helyet. Kerber Balázs versének, a Kardnyelvnek a motívumai a középkori kultúrából merítő fantasy hagyományához kapcsolódnak, míg Németh Zoltán a Cala Spinoza című versében egy különös szexualitást mutat be.
Mécs Anna novellája, A kislányunk arca a rövid terjedelme ellenére is kompakt, egész, és több kritikát is megfogalmaz a társadalommal szemben. A történet szerint a média elől el akarja rejteni egy sztárpár a leendő gyermekét, amihez olyan új utat keresnek, amivel meg tudják óvni: arc nélkül születik a bébi. Mindez persze új utat jelent a testkép és az ideológiák esetében is, amit Mécs jól érzékeltet az eszmék popularizálódása által: az arc helyett hogyan válik egy másik testrész a body shaming célkeresztjévé, hogyan lesz a feminizmus kedvence az arc nélküli gyermek.
Bevallom, Brandon Hackett-től több novellát olvastam, mint regényt, viszont a rövidprózáival jobban meggyőzött. A Sosem hal már meg egy klasszikus ötletre épít, a narratívájában sincs sok fordulat, viszont a szöveg feszes, jól adagolja az érzelmeket, jó ütemben ugrik az időben. A történet szerint lehetséges a mesterségesen meghosszabbított élet, és az ember a hosszú létezésen túl más eredményeket is elér: újabb és újabb bolygókra jut el. A korábban ismeretlen planéták nemcsak gazdaságilag jelentenek új terepet, hanem az ember halhatatlansága és folyamatos terjeszkedése révén a humán evolúció folytatása és divergenciája is láthatóvá válik.
A számban egy karanténnovella is helyet kapott. Gáspár-Singer Anna Aranykapujában az SF-elemek nem sok újdonságot hordoznak, a technológiai vívmányok inkább csak kidolgozatlan díszítőelemként szolgálnak. A sztori a hét éven át tartó karanténból való kiszakadásra fókuszál: mekkora teher, pszichológiai bizonytalanság ennyi év után kilépni a házból. Bár a hetes szám és cím is a mesék világához köthetné a szöveget, de csak motívumaiban jelentkezik a folklór, hiszen a történet egészét egyedül a mesék kezdetét jelző mozzanatnak, a hős útnak indulásának szenteli – ami a novella gyermek szereplői számára az első önálló lépéseket jelenti a külső világba.
Mi lenne, ha készülne rólunk egy másolat, akire rásózhatnánk az életünk során terhet jelentő dolgokat? Farkas Balázs novellája ezzel a gondolattal játszik el, és a paranoiával, ahogyan az eredeti személy követi, ellenőrzi utódját, hogy maximálisan tudja-e helyettesíteni őt. A doppelgänger-sztorik elemeinek egy része ismerős lehet, viszont a bináris jó és rossz én helyett az önmagunkkal való bánásmód válik hangsúlyossá. A Másolat olvasmányos, viszont a történet kiszámítható.
A második blokkba három olyan szöveg tartozik, amik kifejezetten a magyar fantasztikus irodalomra fókuszálnak. Nemes Z. Márió Spekulatív hibridek: A magyar prózapoétika spekulatív mutációja a kétezertizes években című tanulmányában azt a hibridizációs folyamatot mutatja be, ami a szép- vagy magasirodalom, illetve a populáris kultúra különböző regiszterei között mutatkozik meg olyan alkotók és műveik esetében, mint Szeghalmi Lőrinc Levelek az árnyékvilágból, Szabó Róbert Csaba Fekete Dacia, Havasréti József Űrérzékeny lelkek, Sepsi László Pinky, Jódal Kálmán Die Liebe, Orcsik Roland Fantomkommandó, Totth Benedek Az utolsó utáni háború, Veres Attila Odakint sötétebb, Moskát Anita Irha és bőr vagy Berta Ádámtól A kígyó feje. A szerzőknél megjelenő hibridizációt nevezi Nemes Z. spekulatív mutációnak, amit Bartók Imre Virága borult világvége-trilógiáján keresztül be is mutat.
Viszonylag ritkán olvashatunk novelláról szóló, egy-két bekezdésnél hosszabb értelmezést, ha fantasztikus irodalomról van szó. Moskát Anita szövegei esetében pedig egyébként is a regények kapnak nagyobb figyelmet, így Keserű Józseftől a Performativitás, hazugság és világépítés (Moskát Anita: Mesterhazugság) hiánypótló, hiszen a szerző novelláját értelmezi a beszéd, a teremtés, a hazugság és a performativitás révén, vagyis azt, hogy a nyelv és a kimondás által hogyan épül vagy pusztul a novella fantáziavilága. Lapis József folytatja a nyelv és spekulatív fikció kérdésének vizsgálatát a Kontroll és bőr: Nyelvi és testi idegenség néhány kortárs disztópiában című szövegében. Lapis olyan művek esetében beszél a nyelv és a test problémájáról, mint Sally Gardnertől A Hold legsötétebb oldala, Karin Tidbeck Amatkája, Mészöly Ágnestől és Molnár T. Esztertől Az Emberek Országa – Kalaallit Nunaat vagy Moskát Anitától az Irha és bőr.
A harmadik szakasz ismét irodalmi válogatást tartalmaz. Sirokai Mátyás és Molnár Illés verssel tűnik fel, mindkettőjük esetében a motívumok kapcsolódnak a fantasztikumhoz. Molnár a naprendszerbe utaztatja olvasóját, bemutat egy üres füzetet, majd harmadik versébe biblikus-disztópikus jövőt vizionál a magyar tengernek, elvégre „A magyar tenger nem ketté: semmi válik.” (78) Sirokai Mátyás A káprázatbeliekhezben már megmutatta, milyen is egy ciklusokba szerveződő, magánmitológiát építő prózaversekből álló, űr- és biopoetikus, szakrális sci-fi kötet. A Homorú tenger is új horizontot kínál a talajhoz és természethez kötődő versnyelvével, hiszen „A homorú tengert / csak fejtetőn / állva látni.” (55)
Moskát Anita a Horgonyhely matriarchális társadalma, az Irha és bőr ember-állat hibridjei után a Bábel fiaihoz hasonlóan ismét valláshoz kapcsolódó témával foglalkozik az Istenanyákban. A történet szerint a fiatal lányok felkínálhatják a méhüket az isteneknek, hogy némi áldásért cserébe kihordják a gyermeküket. A sztori érdekessége, hogy nemcsak a klasszikus nap- és időisten létezik ebben a világban, hanem feltűnik az elfelejtett számok ura vagy a fogkefék parancsolója is. Igaz, ők nem töltenek be olyan magas pozíciót az isteni hierarchiában, mint a mítoszaink főbb istenei, viszont mégis fenyegetők, hatással vannak az emberek sorsára, hiszen „Előfordul, hogy valaki szemébe fúródott fogkefével leli halálát”. (57) Moskát Anita szokás szerint egy átgondolt világot tár elénk, ismét szembesül az olvasó azzal, hogy ami először jónak, áldásnak tűnik, az idővel pokolian átformálhatja egy ember életét. Mindezt a szerző fokozatosan tárja elénk azzal, hogy több lány történetének is teret ad.
Sepsi László regényét már nagyon régóta várom, és most egy újabb részlete olvasható. Korábban a Prae 2017/2-es, Trónok harcáról szóló számában (amiről itt írtunk) már jelent meg egy rész, illetve a Próza Nostra oldalán is publikáltunk a regényből. A Höksring gombáinak legújabb töredéke „A Babaház” alcímet viseli a printben, és Höksring városának születéséről szól. Sepsi a Pinkyhez hasonlóan itt is kifejező metaforákat használ a narrációban, így a testre, rész-egészre épülő képekkel hangsúlyossá válik az anyagforgalom ciklikussága, a talaj és az élők összekapcsolódása, vagyis valamiféle ökologikusság, ami meglepő módon mégis urbanizációs törekvésekkel kapcsolódik össze. A részlet az elbeszélés szempontjából is figyelmet érdemel, hiszen az információközvetítés okán megjelenik egy fiktív könyv részlete, emellett pedig a narrátor az olvasónak mesél: „Szépanyátok, akár tudott róla, akár nem, várost épített.” (70) Nemcsak az elbeszélés teremt kapcsolatot az olvasóval, hanem a Szent Ágoston Vallomásaira tett utalás is, ami egy August nevű szereplő révén jelenik meg.
Oláh Péter rövidprózái (a delfinek nem alszanak és az acélgyomor) egyaránt a fogyasztói kultúrát emelik a fókuszba azzal, hogy mindkettő egy-egy eladó gondolataiba enged betekintést.
A lapszám szemléje a cikk második részében folytatódik.
