Évának és Viktornak köszönettel
Az emberi kíváncsiság finom mozgatórugó, igaz ez az ismeretlennel, de még inkább az ismerttel kapcsolatban, különösen ha azt más, általunk eddig nem tapasztalt szemszögből nézzük. China Miéville King Rat című kötete A hamelni patkányfogó feldolgozása. Elhagyjuk a német nyelvterületet, az új helyszín korunk Londonja. A legenda átlényegül urban fantasy-vé. Miéville bevezeti az olvasót a kulisszák mögé, körbemutat, megállapítja, hogy ez London, amit ismerhetsz, majd ad egy fülhallgatót. A 'kertek alatt' és 'a hátsó utcákon' kifejezések ezek után másként zengenek a füledben. Az író zümmögtet, brummogtat, csépeltet és potyogtat. Átléptük a határt, az ismert London a fülesen túl van.
A debütáló kötetben felbukkanó motívumok, mint például az írói stilisztikai eszköztára, több történetfonat egyszerre mozgatása, a bizonytalanság afelől, valójában ki jó s ki rossz, a politikum megjelenése a narratív térben később védjegyekké szilárdultak Miéville írói játékboltjában. Az otthonába visszatérő hős tündérmesei alakjával kezdődik a regény, ami egyszerre használja ki a tündérmese propp-i funkciórendszerét, a legenda szerkezetét, az urban fantasy hihető hihetetlenjét és detektívregény hajszáját. A kíváncsiság kiváló kenőanyagként át- és átjárja a Londonban játszódó urban fantasy hatalmas gépezetét, mozgásra nógatva azt. A kíváncsiság középpontja a hely lesz, amit a főszereplővel, Saullal egyetemben először tapasztal meg az olvasó. A helyszín az ismerős hangok, zörejek, zajok masszája alól felszabadulva új teret hoz létre. A határátlépést ez a megerjesztett vibrálás segíti, majd tartja fenn az új, mégis ismerős Londont Saul orra előtt. A King Ratnek tehát fontos tartozéka London geográfiája. Hátsó utcák, tetők, sikátorok, átjárók, csatornarendszerek, eldugott, lezárt, térképekről lehagyott elágazások a föld alatt, valamint külkerületek adnak otthont a regénynek. Ebben a közegben ébred majd fel Saul. Előtte azonban apja ismeretlen módon távozik az élők sorából, és a rendőrség ferde szemmel néz rá, mikor egy magas, kapucnis figura csosszan be cellájába és kiutat ajánl. A hős elindul.
A Patkánykirály London alatti csatornarendszerben él, azonban koronás főként az ő élete sem fenékig tejfel, ahogy a vele tengődő két királynak, Anansinak, a pókok uralkodójának, és Loplopnak a madarak urának sem az. Csorbát szenvedett hiúságuk miatt bosszút forralnak a hamelini patkányfogó ellen. A Patkánykirály segíti a megszöktetett Sault a beilleszkedésben: hogyan éljen túl, használja ki új környezete adottságait, hogyan húzzon hasznot új ösztöneiből. Saulnak eleinte nem állnak össze a részletek, miután átlátja, önfejűvé válik, magánakciókba kezd, az egész szituáció tarthatatlan lesz, mert mindenre fény derül. Az életre hívott világban maga Saul eleinte nem érzi teljesen otthon magát. Tamáskodik, honvágya van, hiányzik a régi élete, így visszatér olyan terekbe, mint apja és barátja, Natasha lakása, amely nem hat számára kísértetiesen, azonban keserűen kell megtapasztalnia azt a kettős változást, amely benne és a terekben végbement. Ahogy Sault megfertőzte a másik város, amelyben immár él és közlekedik, úgy London ezen két szelete is vérátömlesztésen esett át, a másik város egy-egy szereplője hagyta rajtuk kézlenyomatatát, kivéve őket korábbi környezetükből.
Miéville történetvezetése lineáris, jószerével meghökkentő fordulatoktól mentes. A tündérmesei szerkezetből átemel pontokat, majd azok sorrendjét összekeveri. A narratívában befelé haladva olyan toposzok kerülnek elő, mint az apagyilkosság és elkövetője, a magas, kapucnis figura, vagyis a Patkánykirály, a lelencgyerek, aki maga Saul, és a bosszú, melynek résztvevői a Patkánykirály és a Patkányfogó. A toposzokat azonban az író kreatívan formálja át. Miéville ehhez a technikához a későbbiekben is szívesen nyúl. A legendát agyagként formázza ízlése szerint; az alaptörténet már megtörtént a múltban, részleteket tapaszt hozzá, így hinti el az ellenségeskedést a Patkánykirály és a Patkányfogó között.
A Patkányfogó a Patkánykirályhoz és társaihoz hasonlóan adaptálódik új környezetéhez. Saul baráti körébe férkőzve megismerkedik a drum and bass stílussal, majd a dj-lányt, Natashat elbűvölve megtanulja, hogyan sokszorozhatja meg varázserejét. Olyan rettegett ellenfélként lép fel a végső összecsapásban, akivel szemben eddig semelyik királynak sem volt esélye győzni, és Saulnak is kétségei vannak saját hasznosságát illetően.
A fülhallgató kínálta hangdzsungel biztosítja azt, hogy a szöveg átlényegüljön a patkányfogó dallamává. A megdelejezett, kíváncsi olvasó követi Miéville első kalandját London alsó, egyúttal másik világába, ahol a madarak, pókok és patkányok válaszolnak vezéreik parancsára, a technika ördöge az ördög kezére akarja játszani a győzelmet, és minden hangfoszlány segíthet a nyomozó feleknek abban, hogy lefülelhessék a másikat. A magyar nyelven eddig megismert kötetekhez képest a könyv kevésbé monumentális, gyorsabb tempót diktáló olvasmány. A virgás mondatok elmaradnak, Miéville lényegretörőbben fogalmaz. A stíluskavalkád itt is adott, mint az előzőleg megjelent regények (Perdido pályaudvar, végállomás; Armada; Konzulváros; Kraken) esetében, annyi különbséggel, hogy az író óvatosabban, szerényebben válogat fegyvertárából, legyen az stilisztikai, műfaji vagy narratológiai. Örömteli lenne, ha megjelenhetne magyarul is, a közönség adott hozzá.
Fekete I. Alfonz