Az előző héten közöltünk egy részletet Csóka Kata Nyugati szél felé című regényéből, ami várhatóan 2015-ben jelenik meg könyv formában. Úgy tűnik sok olvasót érdekelt a regényrészlet, ezért interjút készítettünk a szerzővel, hogy még többet tudjunk meg a készülő kötetről.
Csóka Katával Fekete I. Alfonz beszélgetett.
Fekete I. Alfonz: Mikor és hol játszódik a regényed? Kik a szereplői?
Csóka Kata: A Nyugati szél felé egy sokszereplős regény, de a középpontban egy felnövekvő kamaszlány áll. Riolda a szüleit keresi, de ők álmok, vágyképek, felnőttként nem is látja őket viszont élve. Az igazán fontos embereket a sors vagy a véletlen sodorja az útjába. Riolda a normann udvarban nevelkedik, ahol az életben maradásért mindenkihez alkalmazkodnia kell: Vilmos herceghez, az ő lassan megkeményedő, fiatal feleségéhez, az öreg hercegnőkhöz, az udvar krónikásához, az egyszer megpillantott rabszolgatestőrökhöz vagy gyerekekhez is. Míg végül Riolda olyan lány lesz, aki kibékül mások álmaival, de meg tudja valósítani a sajátjait is.
F.I.A.: A regény a VIII. századba kalauzolja az olvasót, hogyan képzeljük ezt el? Milyen elegyet alkot a valóság, ha van, és a fikció?
Cs. K.: A VIII. századi Európáról szinte semmit nem tudunk. Az írott források többségéről azóta kiderült, hogy későbbi korokból származó hamisítványok. Európa ekkori szürkesége ellentétben áll a mohamedán és bizánci kultúra dinamizmusával, ezeket a világokat persze alaposabban ismerjük. Én úgy gondolom, hogy ez a történet a mai történelmi ismereteink alapján akár meg is történhetett volna. Hiszen nagyon sok, későbbi irodalmi művekből kikövetkeztethető ismeretet próbáltam beledolgozni az én regényem mindennapjaiba – bár meg kell mondanom, engem nem a tárgyak, a csaták vagy önmagukban a hiedelmek érdekeltek, hanem az, ahogy erről gondolkodtak az akkori emberek. A miénktől eltérő érzékenységük érdekelt. A mitikus és racionális közt oszcilláló gondolkodásuk.
F.I.A.: Milyen terekben mozognak a karakterek? Mekkora a regény világa?
Cs. K.: A nőies tematika dacára felöleli az akkori ismert világot. Riolda végigcsavarogja gyerekként az északi szigeteket, éveket tölt el a normann, aztán valamennyi időt a dán udvarban. Többnyire udvari emberek között él, akiknek van sejtelmük a „nagyhatalmakról”, hallottak a kalifákról, az arab előrenyomulásról, a hajdani Római birodalomról. De például Bizánc létezésében például sokáig kételkednek, mert a bíborszobákat meg a bíborban-születést azért túlzottan mesebelinek tartják, és mindent ők sem hisznek el. Aztán a regény értelmiségi hőse, Illighaen, a krónikás úgy ítéli meg, hogy az iszlámé a jövő, ezért az arab betörés után maga is csatlakozik a muzulmán csapatokhoz, és Cádizba távozik. Persze nem lesz a kalifa fő-főtanácsadója, de megismerhet egy mohamedán nagyvárost, belepillanthat a muszlimok haditerveibe és az álmaiba.
De hogy milyen időkben játszódik a regény, az nem egyszerű kérdés. Szinte minden regényszereplőt az idő mágikus befolyásolása és az időutazás lehetősége izgat. A regény nyitva hagyja a kérdést, hogy mindez lehetséges-e.
F.I.A.: A leközölt részletekben elő-előbukkannak nem emberi karakterek is. Mesélnél ezekről?
Cs. K.: A regény valóságként mutatja be a beszélő gépeket, a rovarokból átalakított időgépeket és a szorgokat, Riolda feltételezett őseit. Hogy a szorgok egy külön faj vagy csak a megaláztatástól elkorcsosult emberek, ez is homályban marad, hisz Riolda nem képes eldönteni. Amúgy a regény összes szereplője félig-meddig mágikus valóságban él, csodatevő ősök, tündérek, átkok között, de a műveltebbek ezt már szégyellik, és megpróbálják saját hagyományaikat racionalizálni. Ezért sok mágikus szereplő, tündér, szörny, mitikus ős már csak a tudatalattiba lefojtva létezik. A démonokkal bajlódó szereplők közt legnehezebb helyzetben Riolda van: ő ír kislányként nő fel egy germán udvarban, művelt lány, ír, olvas, miközben őt is fogva tartja a mágikus valóság – ráadásul egyszerre több mágikus valóság.
F.I.A.: Talán Anna Komnéné kivételével elenyésző a női szemszögből írt középkori történetek száma. Hogyan választottál megszólalási módot ebben a férfiak által uralt történelemben?
Cs. K.: Ez a homályos, félig-meddig irracionális világ jól illik a kamaszkorhoz. De vajon kamaszlányokhoz is? Mintha nem ezt látnánk a korszakról szóló irodalmi művekben. A Roland-énekben a hős a halála előtt mindenkitől elbúcsúzik, a kardjától, a lovától, a hűbérurától, de a menyasszonyáról megfeledkezik – a lány viszont az ő halálhírére egy szót sem szól, „holtan esik össze”. A kor irodalmi emlékei szerint a fiatal nők nem lehetnek mások, csak tönkretett örökösnők, hűséges menyasszonyok… De tényleg így volt? Én valószínűtlennek tartom. Ha egy független nő életben akart maradni, nemcsak ösztönökre és mitikus érzékenységre, hanem emberismeretre és józanságra is szüksége volt. Nekem épp ezért egy Riolda típusú hős kellett. A női főszereplőből áradó empátia és józan gyakorlatiasság jól ellenpontozza a regény mitikus, ködös, homályos világát.
F.I.A.: Mennyire tartottad meg a középkori elképzeléseket férfiak és nők esetében?
Cs. K.: Ez még a kora-középkor, ne felejtsük el. Átmeneti korszak, ahol az antikvitás, a germán és a kelta hiedelmek, az új és régi férfi- és nő-szerepek szabadon keverednek. A kereszténység nem győzött mindenhol (a regény szereplői szerint végetért, úgy gondolják, „lecsengőben van”), tehát Európában nincs egységes értékrend vagy közös kulturális nyelv. Ez a VIII. századi nagy összevisszaság nyomasztóbb, félelmetesebb, de szabadabb világ lehetett, mint az érett középkor. És bár a korról szóló irodalmi művek egy patriarchális világot közvetítenek, azt hiszem, a korban változatosabb férfi- és női szerepek létezhettek.
F.I.A.: Van-e már érdeklődő a kéziratra, ha igen, mikorra várható a könyv?
Cs. K.: Igen, több nagyobb kiadó is érdeklődött, pályáznak is a regénnyel. Nem könnyű egy pop kultúra és elit irodalom határán egyensúlyozó műnek otthont találni. Most úgy áll, 2015 végén fog könyv formájában megjelenni.
F.I.A.: Köszönöm szépen az interjút!