„Aki nem mond és nem hallgat mesét,
az csak a pillanatnak él, és az nem elegendő.”
(Isaac Bashevis Singer)
A Posztmodern tündérmese újraértelmezések, egy 2011-ben, angolul megjelent, Kérchy Anna által szerkesztett esszégyűjtemény, mely a Tündérmese Angela Carter után konferencia (2009, University of East Anglia) leglényegesebb gondolatát továbbgördítve azt mutatja be, hogy a tündérmese mennyi változatos formát ölthet jelen korunk sokszínű kulturális közegében. Az antológiában olvasható, többnyire a fenti konferencia előadásaiból sarjadt tanulmányok körbejárják a tündérmese képlékeny műfaját, miközben feltárják annak újraértelmezési lehetőségeit – főként más műfajokkal való elegyedése, mediális hajlékonysága, újrahasznosíthatósága tükrében. A könyv folytonosan szem előtt tartja a műfajra jellemző, az elmélet és a gyakorlat, valamint a kreatív és a kritikai diskurzus közötti kapcsolatot.
A gyűjtemény a késő huszadik és a huszonegyedik századi műalkotásokat veszi számba, az irodalom, a vizuális, az előadóművészet vagy az alkalmazott grafika területein. Az elemzések számos posztmodernként számon tartott kritikai, retorikai és stratégiai eszközt igénybe véve, több dimenzióban történelmi, politikai, pszichológiai, etikai, narratológiai és előadásmódbeli megfontolásokat is figyelembe véve közelítenek vizsgálódásuk tárgyához. Innovatív értelmezői nézőpontok is helyet kapnak, többek között a pszichogeográfia, a ludológia, testtudományok, a queer-elméletek, a fogyatékosságtudomány, a trauma-elméletek, a feminista poétika, az affektív narratológia, a szubjektum posztstrukturalista posztszemiotikája, a kritikai zene- ést tánctudomány elméleti megfontolásai. A tanulmányírók célja annak feltárása, miként alakulhat ki élő kapcsolat a kortárs irodalom és a kritika között? Hogyan öltenek formát irodalmi szövegekben olyan elméleti, politikai, etikai kérdések mint a kétértelműség, az interszubjektivitás, a heterotópia, a heteroglosszia, az alternatív világok kérdésköre, a metamorfózis, a szimuláció, a fordítás, az újraírás, az irónia, a másság, az identitás (a gender, szexualitás, testiség, fogyatékosság, a faj vagy a társadalmi osztály különbözőségének) problémái. Mindezek mellett igyekeznek megkérdőjelezni a tündérmese és a fantasy műfajok időtlenségére és eszképizmusára vonatkozó előítéleteket. Olyan alműfajokat vizsgálnak meg, mint a steampunk, urban fantasy, anti-tündérmese, poszthumán tudományos fantasztikum, törvényszéki krimi, kultusz-tündér románc. Arra is kitérnek, hogy az online szövegtermelési és olvasási gyakorlatok, a fanfiction vagy a cyber kávézók világa miként befolyásolják tündérmese és fantasy értelmezésünket.
Az első fejezet az olvasás átkonceptualizálását vizsgálja – a digitális médiumok új narratív technikái, az internet-kávézók közösségei által létrehozott kulturális termékek, valamint az intermedialitás kortárs színpad- és balett-technikákban megjelenő példáin keresztül. Dorothy G. Clark esszéje az olvasó és a digitális szöveg kapcsolatát tematizálja a gyerekirodalom esetében. Helen Pilinovsky írása a Walt Disney-rajzfilmek hercegnő-gyáráról és annak ellenpólusáról is szól: azt a kollektív élményt vizsgálja, amit az internet-kávézók közösségei átélnek egy-egy tündérmese létrehozása, publikálása során. Andrea Wright szövege, a Farkasok társasága című Neil Jordan film és a Ridley Scott által rendezett Legenda kettőséből vezeti le, miként adaptálható mozivászonra a tündérmese világa. Dorothy Morrissey Maguy Marin francia koreográfus Charles Perrault Hamupipőke című meséjének kortárs színpadi adaptációját vizsgálja a kritikai tánctudomány szemszögéből.
Az esszégyűjtemény második fejezete olyan, újonnan megjelent műfajok és stílusbeli megközelítések tündérmesével való kapcsolatával foglalkozik, mint a steampunk, az urban fantasy, a detektívregény és a japán guro-kawaii (groteszk cukorfalat) vizuális narratívái. Adam Zolkover esszéje a természetes és természetfeletti közti halovány határvonalat keresi Neil Gaiman – Sosehol, Coraline – és China Miéville – King Rat – a tündérmese hagyományt feldolgozó regényeiben. Mike Perschon a steampunk stílusról szóló esszéjében a műfaj komplex definícióját kísérli meg. Ingrida Povidisa és Kérchy Anna elemzésének középpontjában Tim Burton A halott menyasszony című animációs filmje posztmodern pastiche-ként jelenik meg magába olvasztva a tündérmesét, a gótikus történetet és a detektívregényt. Michelle Ryan Sautour tanulmánya a szöveg és az illusztráció egymásra hatását veszi górcső alá Rikki Ducornet és T. Motley együttműködéséből született, The One Marvelous Thing című novellakötetben. Mayako Murai a guro kawaii (groteszk cukorfalat) stílust gondolja újra a posztfeminista esztétika szempontjából, kortárs japán női művészek – Juuko Mizuno, Miwa Yanagi és Tomoko Konoike – tündérmese illusztrációira koncentrálva.
A könyv harmadik része a posztmodern újraírás technikájával foglalkozik. Az ebben a fejezetben a klasszikus tündérmesék újragondolásait tárgyaló tanulmányok, az irodalmi alapmítoszokat és kanonikus, kritikai posztulátumokat feszegetnek, a tündérmesék keletkezésének kérdéskörét, szóbeli, írásos, újraírt/mondott hagyományokat vesznek szemügyre. A vizsgálódási szemszögek az anti-tündérmesére való ráolvasástól a feminista kritikán át, a zenei intermedialitásig és teratológiás pornografikus ellenszövegekig terjednek. Vanessa Joosen feminista szemszögből mutat rá, hogy a férfi mesegyűjtők, kiadók eltorzították a történelmi kapcsolatot a női szóbeli mesélés és a férfi által lejegyezett szöveg közt. David Calvin az anti-tündérmese műfaját határolja be esszéjében, Angela Carter demitologizációs törekvésein keresztül rámutat a tradicionális tündérmesei archetípusok ideológiailag meghatározott mivoltára. Jane Campion Zongoralecke című filmjét Angela Carter A kínkamra című novellájával összevető komparatív elemzése felfedi, hogy a Kékszakáll-narratíva újragondolása miként hozhat felszínre rejtett jelentéstartalmakat. Andrea Schutz a középkori szörny-elméleteket egészíti ki a kritikai zene-elmélettel a A Szépség és a Szörny két adaptációjának (Angela Carter Oroszlán úr udvarlása című novellája és a Snow Patrol Absolute Gravity-je) vizsgálata során. Natalie Robinson az Alkonyat-trilógia népszerűségét könyv tündérmesei románcként való olvasásával magyarázza. Sabine Coelsch-Foisner Angela Carter metamorfikus, intertextuális játékával foglalkozik a Szentivánéji Álommal újraírása kapcsán.
A gyűjtemény negyedik fejezetében kapnak helyet a test/iség posztmodern re/formációi: anatómiai test-fantáziák, szörnyszerű bőrfelületek, hibrid identitások, kiborg test-szimulációk, tündérmesedivat-hóbort megtestesülések. Kiss Attila azt boncolgatja miként került az anatómiai érdeklődés, a proto/posztmodern kritika-elméleti fősordrába. Jeana Jorgensen a feminista posztstrukturalista elméleteket hívja segítségül, Catherynne M. Valente The Orphan's Tales elemzéséhez. Katarína Labudova Margaret Atwood két regénye a Guvat és Gazellát és a The Year of the Flood kapcsán firtatja a tudományos kísérletezőkedv és környezetpusztítás katasztrofális következményeit. Susan Small a divat és a tündérmesék összefüggéseinek feltárásához Angela Carter Farkas-Alice című novelláját és Roland Barthes A Divat mint Rendszer könyvét olvassa össze.
Az ötödik fejezet a lehetséges világok pszichogeográfiájának kérdéskörét járja körül: a tündérit és a fantasztikumot megkísérli fellelni a számítógépes játékok környezetében; a poszt- és transzhumán tudományos fantasztikum virtuális valóságaiban, a mítoszok mise-en-abyme struktúrájában és a mágikus szür/realista pszichopatológia-fantázia határvonalán. Makai Péter Kristóf fantasy számítógépes játékok elemzésében a műfaji hagyomány mediális váltásait vizsgálja. Sarah Herbe a kortárs tudományos fantasztikum két paradigmatikus regényében, Paul McAuley Fairylandjében és Brian Stableford The Omega Expeditionjében igyekszik tetten érni az elképzelhetetlen elképzelhetőt. Nagy Gergely A Gyűrűk Ura regénytrilógia főszereplőjének, Frodónak Samuról szóló elbeszélését fiktív tündérmeseként olvassa. Jacqueline Ford a pszichopatológia és a fantasy közti feszültséget a freud-i kísérteties vetületében láttatja Guillermo del Toro A Faun Labirintusa című filmjében.
A hatodik fejezetét a tündérmese és fantasy posztmodern újragondolásaira koncentrál. Terítékre kerülnek a képregényben kolonialista szexuális fantáziák (Ida Yoshinaga a Lost Girls transzmediális narratológiai olvasatában), az olvasás emocionális politikája (Caroline Webb elemzésében Jeanette Winterson a Grimm testvérek A széttáncolt cipellők újraírását olvassa újra), a nő írás feminista stilisztikája (Catriona Fay McAra a poszt-szürrealizmus nagyasszonyának, Dorothea Tanning Chasm című regényéről ír). Kérchy Anna egy új terminust vezet be, — a korpusz-szemiotikus analízis módszerét, a fantasztikumból testreprezentációinak retorikáját vizsgálja egy a posztmodern episztemológiai válságot metafikcionálisan kidomborító Alíz Csodaországban filmadaptációban, Terry Gilliam Tideland-jében.
A könyv nagyszerű áttekintése a kortárs angolszász irodalom tündérmesével, fantasy-vel, tudományos fantasztikummal átitatott vonulatának. A vizsgálódási pontok sokszínűsége magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egy-egy szöveg más fényt kapjon az olvasati különbségek okán. Az irodalmi és kulturális termékek közötti párhuzamok szövegkontextusba helyezése ugyancsak érdeme a gyűjteménynek.
A magyar irodalomra és kultúrára vetítve ezen sokféleséget, megállapítható, hogy mint az angolszász területeken Angela Carter, hazánkban is egy nő a vezéregyéniség, Boldizsár Ildikó, akinek tudományos és szépirodalmi munkássága a tündérmese kutatásban ismert és elismert. Nagy Boldizsár kritikus népszerű blogbejegyzései több helyen kapcsolódnak az esszégyűjteményhez. A tündérmesei és népmesei alakok újragondolására, továbbgondolására képekben a Direkt fanzine - Bestiarium Hungaricum füzete jó példa, illetőleg Király Kinga Júlia által fordított Giambattista Basile A mesék meséje című kötete, amely megelőzte a Grimm testvérek mesegyűjteményét, ugyancsak sokat segíthet az európai tündérmese kutatásban. A fantasy és science-fiction műfajában 2006-ban jelent meg a 77 – Hetvenhét antológia Járdán Csaba és Kleinheincz Csilla szerkesztésében. Kleinheincz Csilla regényében, a 2007-ben kiadott Ólomerdőben merít a magyar mesei hagyományokból. Az Alexandra kiadó által kiadott Zenit-sorozat négy könyve – Horváth György: Ólompegazus, Massár Mátyás: Balor szeme, S. Kolozsvári Zsófia: Se vas, se tűz, Sümegi Attila: Bezár a fény – szintén idesorolható hisz mind tudatosan nyúlnak a magyar és külföldi mitológiákhoz illetve azok keveredéseihez. Az Agave Könyvek gondozásában jelent meg 2013-ban László Zoltán Egyszervoltja, ami már nagyközönség előtt felvállaltan képviselte az angolszász irodalomban régóta jelenlévő műfajt. Juhász Viktor A polidori novellája pedig a magyar horror gyökereit keresi, annak helyét az európai kánonban. Képregényben is megtalálható: a 5Panels alkotói csapatának jóvoltából, akik a mohácsi busókat tették meg képregényük főszereplőinek, ugyanakkor steampunk képregény vonalon említhető Budai Dániel Gépjármű munkája is. Így elmondható, hogy Magyarországon is tetten érhetőek mind a tündérmese, mind pedig a fantasy posztmodern vonulatai.
Fekete I. Alfonz
Postmodern Reinterpretations of Fairy Tales
How Applying New Methods Generates New Meanings
Edited by Anna Kérchy
Lewiston, Lampeter: The Edwin Mellen Press, 2011
