Legújabb interjúsorozatunkban popkultúrával foglalkozó, a magyar felsőoktatásban tanító kutatókat kérdezünk szakterületükről. Minden hónap negyedik szombatján új interjút teszünk közzé, mellyel célunk, hogy teljesebb képet alkothassunk a popkultúra kutatás jelenlegi helyzetéről.
Első alkalommal Keserű Józseffel, a Selye János Egyetem oktatójával beszélgettünk.
Próza Nostra: Bemutatkoznál kérlek néhány mondatban az olvasóknak?
Keserű József: 1975-ben születtem Párkányban. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen végeztem magyar – filozófia szakon. Az ELTÉ-n doktoráltam 2009-ben (Kulcsár Szabó Ernő volt a témavezetőm), tavaly pedig a PTE-n habilitáltam. 2004-től a Selye János Egyetemen oktatok, de előtte tanítottam általános iskolában és gimnáziumban is. Sok minden érdekel, többek között a populáris irodalom is.
Próza Nostra: Ha röviden – tehát nem egy tanulmány kereteiben – kellene definiálnod, hogy mi a popkultúra, hogy szólna a definíció?
Keserű József: A popkultúra nagy mértékben támaszkodik a tömegkommunikációs médiumokra. Ezek segítségével igen gyorsan reagál aktuális világunkra, s akkor is elér hozzánk, ha nem vagyunk ennek tudatában.
Próza Nostra: Mi volt a meghatározó élményed, akár gyermekkorodban, akár később, ami miatt foglalkozni kezdtél a popkultúrával?
Keserű József: Azt, hogy nemcsak fogyasztani lehet a popkultúrát, hanem tudományos szempontból is vizsgálni, olyan kollégáktól és barátoktól tanultam meg, mint H. Nagy Péter, Sánta Szilárd és Benyovszky Krisztián. Nagy lökést adott ebből a szempontból az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport 2013-as megalakulása a Selye János Egyetemen (a kutatócsoportot négyen hoztuk létre, H. Nagy Péter, Sánta Szilárd, Hegedűs Norbert és jómagam), azóta rendszeresen tartunk szemináriumokat, szervezünk szimpóziumokat és könyvbemutatókat. És persze publikálunk. 2016 decemberében megjelent a Prae.hu gondozásában az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport monográfiák első kötete, H. Nagy Péter Alternatívák: A popkultúra kapcsolatrendszerei című könyve. A tervek szerint hamarosan jön Hegedűs Norbert könyve Neil Gaimanről, illetve egy többszerzős kötet, amely a komplexitást vizsgálja a popkultúrában. S ha majd elkészülök vele, egy monográfia a fantasy világépítéséről. Nagy potenciált látok a témában. Magyarul egyetlen könyv olvasható a fantasyről (Hegedűs Orsolya kiváló monográfiája, A mágia szövedéke), ugyanakkor a neten sok marhaságot is összeírogatnak a fantasyről. Ezért is tartom fontosnak, hogy korszerű tudományos szempontból íródjon egy ilyen könyv.
Próza Nostra: Miért tartod fontosnak, hogy főiskolai, egyetemi szinten is foglalkozzanak popkultúra-kutatással?
Keserű József: A popkultúra nagyon tág fogalom. Talán furcsának tűnhet, de nem gondolom, hogy a popkultúra minden szeletével foglalkozni kellene az egyetemen. Az viszont kétségtelen, hogy a popkultúrának igenis van olyan része, amely értéket képvisel, és amelyen keresztül aktuális világunkról tudhatunk meg többet, illetve olyan, amely képes releváns tudást is közvetíteni (gondoljunk csak egyes science fiction-regények vagy -filmek természettudományos megalapozottságára). Jelen pillanatban nem gondolom egyébként, hogy a klasszikus műveltséget le kellene cserélni a popkultúrára (és mondjuk Dante, Defoe és Ottlik helyett kellene oktatni Stephen Kinget, Andy Weirt vagy Orson Scott Cardot); de mindenképpen fontos nyitni az értéket képviselő populáris irodalom, film, zene stb. felé. Szerintem az olykor nehéz klasszikusok és az értékes, ugyanakkor könnyed „populárisok” jól megférnek egymás mellett. Ebből pedig az is látszik, hogy nem osztom azok véleményét, akik az irodalmi mű értékét abban mérik, hogy mennyire „nehéz”. Könnyedén is lehet súlyos valami – erre számos példát fel tudnék hozni, például legutóbbi olvasmányélményemet, Blake Crouch Sötét anyag c. regényét.
Próza Nostra: Okozott-e valamilyen nehézséget, hogy a popkultúrával kezdtél el foglalkozni az egyetemen?
Keserű József: Őszintén? Nem jelentett. A Selye János Egyetemen kivételesen nyitott a légkör. Eleinte persze kicsit furcsán néztek ránk egyes kollégák, de az eddigi eredmények bárkit meggyőzhetnek. Kaptunk pozitív visszajelzést – nem is keveset – magyarországi kollégáktól is. Sőt, volt aki kissé irigykedve fejtegette, hogy milyen jó nekünk, hiszen náluk még mindig „kőkorszaki” irodalmat kell tanítani. Az is sokat elárul, hogy idén tavasszal meghívtak egy félévre a Károli Gáspár Református Egyetemre, hogy tartsak órákat a fantasyről és a sci-firől. Szóval igény másutt is van erre, nem csak nálunk.
Próza Nostra: Hogyan látod a felsőoktatási, tudományos életbeli helyzetét a popkult-kutatásnak jelenleg és hogyan láttad akkor, amikor elkezdted a kutatásaidat? Történt változás a megítélésben?
Keserű József: 2002-ben kezdtem egyetemen oktatni. Emlékszem, akkor még eltanácsoltam azokat a hallgatókat, akik populáris irodalomból akartak szakdolgozatot írni. Azóta sok minden változott (többek között én is). Ma már nálunk, a Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén több szakdolgozat íródik populáris, mint nem populáris témából. Ami senkit nem zavar, sőt jelzi a populáris irodalomhoz való megváltozott hozzáállást. Hogy ez mennyire általános, azt nem tudom megítélni, de például az idei OTDK-n már volt populáris irodalom szekció, és ez mindenképpen bizakodásra ad okot.
Próza Nostra: Mit gondolsz, magyar nyelven hogy áll a szakirodalom ebben a témában? Milyen szerzőket, blogokat, köteteket érdemes olvasni?
Keserű József: Óriási a lemaradás, szerintem. Angolul évtizedek óta jelennek meg komoly kiadóknál komoly szakkönyvek. Magyarul nem sok minden olvasható; a krimi kapcsán Bényei Tamás, Benyovszky Krisztián és Bánki Éva könyveit tudom megemlíteni; a fantasyről, mint említettem, egyetlen könyv olvasható magyar nyelven; a sci-firől Sánta Szilárd írt könyvet Mesterséges horizontok címmel, de említhetném Tóth Csaba könyvét, A sci-fi politológiáját vagy H. Nagy Péter könyveit és tanulmányait. De például a horror-irodalomról nem írt könyvet magyarul senki. Jobb híján marad a net, amivel azonban óvatosan kell bánni. Mint mondtam, sok butaságot leírnak egyesek, és elavult megközelítésekkel is találkozni szép számmal (példákat inkább nem mondanék). Az is félrevezető lehet, ha valaki rajongóként – tehát eleve reflektálatlanabbul – nyilatkozik egy-egy könyvről. Persze vannak ellenpéldák is: a fantasy kapcsán például Kornya Zsolt internetes cikkeit említhetném, aki óriási áttekintéssel rendelkezik a műfajról. Ami a blogokat illeti, az utóbbi időben geekzéket (https://geekz.444.hu/) olvasom szívesen, akik nemcsak populáris irodalommal foglalkoznak, hanem a popkultúra egyéb, számomra izgalmas területeit is feltérképezik, és ezt nagy tudással és remek stílusban teszik. De rendszeresen olvasom az SFmag.hu-t és Pomsár Péter blogját, a Szubjektív Kultnaplót.
Próza Nostra: A hallgatók mennyire érdeklődnek az ilyen témák iránt, többen írnak szakdolgozatot, PhD-t a témához kapcsolódóan mint mondjuk tíz éve?
Keserű József: Többféle hallgató van. Vannak, akiket érdekel a populáris irodalom és kultúra, és vannak, akiket nem. Jelenleg van olyan szakdolgozóm, aki az egyetemen kezdett fantasyt olvasni, és most Pratchett Korongvilágáról ír szakdolgozatot. De olyan is van, aki – ha felajánlom a választást – nem a populáris művet választja, hanem a klasszikust. Összességében véve azonban – mint utaltam rá – sokkal több szakdolgozat íródik populáris témában, mint korábban, sőt egyre több a doktori disszertáció is. Egyébként akik ebbe belevágnak, nem feltétlenül vannak könnyebb helyzetben, mint a konzervatívabb ízlésűek, hiszen nekik meg kell találniuk a megfelelő módszereket és szempontokat, amelyek felől szóra bírhatók a populáris művek. Jelenleg ez sokkal járatlanabb út, de éppen ettől olyan izgalmas.
Próza Nostra: Tartod-e a kapcsolatot másokkal, akik hasonló kutatásokkal foglalkoznak? Kik azok?
Keserű József: Őszintén szólva a Selye János Egyetemen oktató kollégákon, doktoranduszokon és egyetemi hallgatókon kívül kevés olyan szakemberrel tartom a kapcsolatot, akik hasonlóan elkötelezettek lennének. L. Varga Péter és Sz. Molnár Szilvia például rendszeresen látogatja a szimpóziumainkat, de egyikük sem zárható be a popkultúra-kutató skatulyába. A magyarországi műhelyekkel elég laza a kapcsolatunk. Rendszeresen eljárunk például a KULTok-ra előadni, ahol eddig is értékes ismeretségeket sikerült kötnünk, de lehetne a kapcsolat szorosabb is. Ugyanez elmondható a pécsiekről is, vagy Tóth Csabáékról az ELTÉn. Tudunk egymásról, és előbb-utóbb biztosan sikerül valami közös akciót szervezni. Ugyanakkor nem lenne haszontalan a szlovák és a cseh kollégák felé is nyitni, hiszen ott is nagy a pezsgés ezen a vonalon. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Annyi mindenesetre már most látszik, hogy színvonalas popkultúra-kutatásra igény van.
