(Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2016. április 23., Könyvbemutató és dedikálás)
A Supka Géza terem levegője olyan, mint egy űrhajó levegője nagymosás után. Nehéz, elhasznált és mellkasra ülő. Nyáry Krisztián és Tóth Csaba, utóbbin a Tardist tenyerén tartó Iron Giantes póló, bejelentik, hogy türelmesen megvárják amíg az előző programokról összesereglenek az érdeklődők. Néhány üdvözlés és gratuláció hangzik el a mikrofonoktól távolabb, majd a falra próbaként kivetítenek egy jelenetet a Star Wars előzmény-trilógiából. Majd megnyílik a parancsnoki híd és özönlenek a kérdések.
A kötetet gondozó Athenaeum kiadó igazgatója faggatja a könyv szerzőjét. Nyáry bemutatja a politológus és szociológus végzettségű, adjunktusi fokozattal rendelkező Tóth Csabát, majd rákérdez A sci-fi politológiájának személyes motivációira. Tóth úgy látja, hogy a politika és a science fiction egyszerre jelent meg az életében, utóbbira részletesebben is kitér: példaként felhozza édesapja Galaktika gyűjteményét és Isaac Asimov munkáit. A következő kérdésben a kérdező arra kíváncsi, hogyan és miként jelenik meg ugyanakkor vizsgálható a politika a zsánerkönyvekben, elsősorban a science fiction és fantasy vonalat értve e megnevezés alatt. A szerző rámutat arra, hogy a politika mindenütt jelen van. A fiktív világok megléte szolgáltatja az okot arra, hogy az általunk ismerttől eltérő politikai rendszerek megjelenhessenek. Hangsúlyozza, hogy a politikai alapdöntések a mérvadóak, vagyis kik és milyen motiváció által hajtva tesznek vagy nem tesznek meg valamit.
Nyáry úgy gondolja, hogy a science fiction rendelkezik mind természettudományos, mind pedig társadalomtudományos háttérrel, míg a fantasy esetében ez nem mondható el. Tóth meglátása szerint a fantasy gyakran nem ad magyarázatot a világában történő eseményekre, míg a sci-fi ezzel ellentétben igyekszik ezt megtenni. A következő kérdés a vizsgálati szempontot firtatja. Az adjunktus feleletében elmondja, hogy tartózkodva az értékítéletektől, leíró megközelítést alkalmazott, vagyis a kulturális antropológia módszertana mellé az in-universe szemléletmódot részesítette előnyben - nincs külső, behozott szempont, a jelenségeket az adott fiktív világ normái szerint értelmezi az elemző.
Ezek után a könyv szerkezete kerül a középpontba. Nyáry két címet emel ki: a demokrácia és a diktatúra értelmezését a Star Wars univerzumában valamint a diktatúra-lázadás kettős fogalmának érthetőségéről való diskurzust Az éhezők viadala-trilógia kapcsán. Tóth szerint az előbbi esetben a rend iránti vágy a mozgatórugó, ugyanakkor gyorsan párhuzamot is vonnak a moderátorral az európai 20. századi történelemmel, amint szóba kerülnek a SW világában felbukkanó zsarnok típusok. Egy rövid párbeszéd erejéig megidézik a felnőtt Anakin Skywalker és Padmé beszélgetését, majd ezt követően Tóth rávilág Padmé állításának helyességére, miszerint a demokrácia lényege, hogy nem mindenki akarja ugyanazt.
Suzanne Collins trilógiájának esetében, a főszereplő, Katniss Everdeen jóval nagyobb horderejű problémákkal kell, hogy szembenézzen: a morálisan helyes és a politikailag helyes közti választással. A vetített részletben Jennifer Lawrence karaktere és a Donald Sutherland által megformált diktátor beszélgetése nyomán, Katniss első reakciója nem a lázadás, ahogyan Tóth felhívja rá a figyelmet, hanem a status quo fenntartása, mert a zsarnok világossá tette számára, hogy ha az események eszkalálódnak, úgy az ő családja lesz az első az áldozatok sorában.
Végezetül Nyáry afelől érdeklődött, mi a fikció valóságra gyakorolt hatása Tóth szemszögéből nézve. A kérdézett azt tapasztalta óráin, hogy analógiai alapként nagyszerűen működik a populáris kultúra és közelebb is van a fiatalabb hallgatókhoz. Ugyanakkor a modern és a kortárs politikai helyzetek elemzésénél egy párhuzamon szemléltetni könnyebben érhető el a nélkülözhetetlen érzelmi távolság, mint magán az eseményen, mert ahogy Tóth fogalmazott, személyes érintettség is közrejátszhat egy-egy példában.
