Tavaly azzal fejeztem be a cikkem, hogy milyen jó lenne, ha A sci-fi politológiájához folytatás készülne, és lám, egy évvel később itt a Fantasztikus világok. Bár minden kívánságom így válna valóra! Tóth Csaba ezúttal csak a szerkesztést vállalta magára, cserébe viszont a legváltozatosabb helyekről érkező szerzők fantasztikumról való elképzeléseit olvashatjuk. Politológus, jogász, egyetemi oktató, újságíró, de még építészmérnök is található a szerzők között, így szűklátókörűséggel és monotóniával semmiképpen sem vádolható a kötet.
Ráadásul megnyugtathatok mindenkit, a tavalyi év „bakija” sem ismétlődött meg: a kötetnek ezúttal közel kifogástalan a korrektúrája, legalábbis egy-két apróságon kívül mást nem fedeztem fel. A borító is kicsit semlegesebbre sikerült, az egyszeri olvasó sem hiheti azt, hogy Star Wars-kötetről van szó. Ha már a külcsín így fejlődött, hogyan alakult hozzá a belbecs?
A könyvre maradéktalanul alkalmazható a gyűjteményes kötetek minden jellemzője: sok különböző stílusú írást olvashatunk, amik között mindenki megtalálhatja a számára kedves hangvételt. Kifejezetten gyenge írásokat nem tartalmaz a Fantasztikus világok, olyat azonban találtam, amelyet minden erénye ellenére sem sikerült megkedvelnem. Több tanulmány nem ment tovább a kicsit cizelláltabb leírásnál, ami sok újdonságot nem hordozott, legfeljebb hozzátett egy újabb értelmezési szempontot a tárgyalt műhöz, míg egyes írások túl mély ismeretanyagot akartak átadni megfelelő alapozás nélkül. És bár külön fejezetekben rendszerezve kapja az olvasó az információkat, ennek ellenére azt éreztem, mintha nem tudná a kötet, hová is akarja kifuttatni az átadottakat. Több tanulmányban túl részletesnek találtam a történetleírást: érthető, hogy a „laikus” olvasóknak is át kell adni az ábrázolt rendszer alapjait, de a popkultúra olyan óriásai, mint az Alien-univerzum esetén, ezt nem éreztem indokoltnak. Érdemes lett volna inkább az olvasók előzetes ismereteire támaszkodni.
A legérdekesebb rész egyértelműen a politika jövőjével foglalkozó íráscsomag: egyrészt maguk a témák is közel állnak hozzám, másrészt a szerzők is érezhetően jól fogták meg a kérdéskört. Török Gábor esetén ez nem is meglepő: gyakorlott publicistaként könnyedén és gördülékenyen foglalja össze a zombik modern kori és popkultúrabeli történetét, majd részletesen, tanulmányokra hivatkozással elemzi a The Walking Deadben ábrázolt posztapokaliptikus politikai rendszereket a mögöttük rejtőző emberi mozgatórugókkal együtt. Mellette Filippov Gábor a már említett Alien-univerzumról szóló írása, amely a nagyvállalatok a demokratikus intézményrendszer megdöntésére irányuló “tevékenységét elemzi, különösen izgalmas, hiszen aktualitása az Elon Musk vagy éppen Mark Zuckerberg nevével fémjelzett világunkban megkérdőjelezhetetlen. Remek elemzés, amelyben az állam, valamint a szabályozó fékek és ellensúlyok eltűnésének következményeit láthatjuk. A fejezet harmadik írása azonban, ami Asimov robotjairól szól, nem került közel hozzám, bármennyire is szeretem a tárgyalt műveket.
Sajátos választásként, de ki kell emelnem Ceglédi Zoltánnak a Batman-filmek harcábrázolásáról szóló cikkét, mégpedig két okból: az egyik a szórakoztató volta, másrészt pedig az ide nem illősége. Az első ok, azt hiszem, egyértelmű: nagyon érdekesen elemzi azt, hogyan és milyen módszerekkel ábrázolták a Denevérembert a különböző filmes adaptációk. Részletesen olvashatunk az alkalmazott harci eszközökről és ennek társadalmi kapcsolódásairól, hogyan is tekintettek a különböző korok a hős alakjára. Érdekes hozadéka az olvasásnak, hogy a tanulmány hatására néztem újra a Tim Burton-filmeket idén. Másrészt viszont nehezen fért bele számomra egy politológiát középpontba állító kötetbe egy ilyen elemzés, mivel egyszerűen nem találtam a kapcsolódási pontokat ezzel a tudományterülettel. De szerencsére ez semmit nem rontott az esszé élvezhetőségén.
Néhány kiemelkedő írást még mindenképpen megemlítenék. A szerkesztő Tóth Csaba tanulmányát, amely politikai szempontból a legizgalmasabb Star Wars-epizóddal, a lázadókat legjobban bemutató Rogue One-nal foglalkozik. Szabó Zoltán Ádám és Oroszlány Balázs képregényekkel foglalkozó fejezete bár nagyon érintőleges (hiszen a témakör sokkal több mindent foglal magába, mint amennyit egy rövid tanulmány elbír), de dicséretes módon széles körű nemzetközi kitekintéssel dolgozik, nem csak az amerikai körből. Kisteleki Károly Trónok harcáról írt gondolatait, melyek egy-egy konkrét jogintézményen keresztül dolgozzák fel ezt a feudális világot (és talán a legnehezebben értelmezhető tanulmány egy nem jogász számára), valamint Sik Endrének a Korongvilág Patríciusáról írt szórakoztató sorait, amiben persze Terry Pratchettnek is nagy szerep jut, szintén nagyon élveztem. Természetesen a nem említett tanulmányok is megtalálhatják a közönségüket, hiszen népszerű témákat dolgoznak fel, olvasmányosan, csak engem nem hódítottak meg a korábban már említett okok alapján.
Kétségkívül erős kötet a Fantasztikus világok, és úgy tűnik, azt is maga után vonja Tóth Csaba sorozata, hogy más társadalomtudományi munkák is könnyebben eljutnak a közönséghez, hiszen szintén az Athenaeum kiadónál jelent meg nemrég a kötet egyik szerzőjének, Török Gábornak a filmsorozatok és a politika világát összekötő új könyve, A lakott sziget is. Remélem, minél több olvasó rájön arra, hogy ezek a tudományterületek egyáltalán nem állnak távol sem a mindennapi életünktől, sem a spekulatív fikciótól. Hiszen ahol emberek élnek együtt, ott előbb-utóbb megjelenik a politika – ahogy a jelenben, úgy a jövőben is.
