Mindhárom Witcher-képregény más-más dolog miatt vált számomra emlékezetessé: Az elátkozottak háza a panelek hátterébe kódolt történetmondással, a Rókagyermek az üzenetével és morális kérdéseivel, míg a Varjak átka a Vaják-univerzum újrafelhasználásával és az erőteljes befejezésével. Bátran állíthatom, hogy a Witcher képregény közül eddig a Varjak átka sikerült a legjobban.
Jellemző Sapkowskira és a játékokra, hogy jól ismert történeteket emelnek be, és dolgoznak újra – vagy csak utalnak rájuk. A legszembeszökőbb a mesék kiforgatása, de a játékban előbukkan easter eggként Stephenie Meyer Alkonyata, a Trónok harca, a Harry Potter, a Skyrim – hogy csak néhány dolgot emeljek ki. A Varjak átka is ezt az újrahasznosító, dekonstruáló és tovább árnyaló történetszerkesztési elvet követi, viszont itt a saját univerzumából merít. Talán ez a kötet ötvözi eddig a legjobban a játékok és Sapkowski regényeit. A képregényrajzoló a történet jelenében a szereplőket a harmadik Witcher játékból megismert ábrázolás szerint jeleníti meg. Ezzel szemben Geralt visszaemlékezés-folyama, ami Az utolsó kívánság című, első Vaják-kötet nyitónovellájából merít, azt a videót veszi alapul a vizuális jegyekhez, amit a játékkészítők az első Witcher játékhoz készítettek a novella harci jelenetéből. Éppen ezért a visszatekintések más külsővel ábrázolják Geraltot. A könyvek és a játékok mellett az egyik korábbi képregényre is utalást tesz – a Rókagyermekre –, hiszen a kötet troll-epizódjához hasonló jelenettel nyit a Varjak átka is.
A képregényben Geralt és Ciri együtt utaznak, több kis megbízást oldanak meg, melyek nagyon jó ütemben, csak néhány képkockában – jelzésszerűen – bukkannak fel. Ezek a kvázi epizódok megteremtik a történet alaphangulatát, viszont a főcselekményhez nem igazán kapcsolódnak. A történet fókusza egy nagyobb megbízást mutat be, hiszen Geraltot és Cirit egy striga likvidálására fogadják fel. Ez a lény jelenti a kapcsolódási pontot Az utolsó kívánság novellájához, hiszen a történet szerint a vizímai király lánya egy átok miatt strigává változott, de Geralt sikeresen visszaváltoztatta. A korábbi eseményeket bemutató képkockák nem csak a karakterábrázolás különbségeivel határolódnak el a jelentől, hanem színviláguk is jelzi az időbeli ugrást, mintha az olvasó színes üvegen keresztül látná. Az erős érzelmi töltet hangsúlyozása miatt és más szereplők visszaemlékezésénél is gyakran ehhez hasonló, egy szín dominanciájára épülő panelek teszik érzékletesebbé az elbeszélést a statikus és dinamikus beállítások használata mellett.
A képregényben viszonylag hamar kiderül, hogy nem csak Geralt idézi fel Ciri számára a vizímai esetet, hanem új megbízója is testközelből ismeri a történet több részletét. Ez a mozzanat felcsigázta az érdeklődésemet, viszont a kötet nagyjából felénél eltűnt; hiányolni kezdtem a tipikus, keserédes vaják-helyzeteket. A történet végére teljesen kompenzálódott ez a hiány, hiszen az átok kialakulása körüli nyomozás által felszínre bukkant annak eredete, amivel egy sötét, a vizímai eseményekhez kötődő történetet ismerhetünk meg.
A Rókagyermekben végigvonuló morális kérdések ebben a képregényben nem kapnak helyet, inkább a Vaják-univerzum részleteinek keverése válik fontossá, valamint a háború kritikája, amely mind a játékokban, mind a regényekben gyakran előkerül. A Varjak átka ezt a kérdést most nem az uralkodók, kereskedők vagy futárok szemszögéből teszi meg (ahogyan például A megvetés idejében), hanem gyerekeken keresztül mesél az emberekre tett hatásáról. Ami ennél is érdekesebb – és ez talán Art Spiegelman Mausához teszi hasonlóvá –, hogy nem feltétlenül a háború alatt átéltek válnak lényegessé, hanem sokkal inkább az, amilyenné az emberek válnak a hatására. A Varjak átka igazi súlya és tétje is a háború átkos oldalát hangsúlyozza, amivel a képregény befejezését szinte katartikussá teszi.
Összességében mind a történetet, mind a cselekmény felépítését tekintve egy nagyon erős kötetre sikerült a Varjak átka. A laza szerkesztésű, szinte melléktörténetekkel kezdődő képregény először nem mutatja meg az olvasónak, hogy a végére nagyon komplex és kompakt lesz – annak ellenére, hogy a képregény elején található történetek nem válnak szerves részévé –, így a meglepetés válik az egyik legnagyobb erényévé. Az elütő, kontrasztos színvilágok és a szereplők eltérő megjelenítése vizuálisan is segíti és tükrözi az elbeszélést felépítő történetszálakat és eltérő horizontokat. Emellett a szereplők a játékokból jól ismert személyiségükkel könnyen azt az érzetet kelthetik, hogy ez a képregény, akár a többi, csak egy újabb mellékvágány Geralt és Ciri életében; viszont a rajongók szemében ennél talán nagyobb jelentőséggel bírhat.
