Steve leköszönője
Csaknem tizenegy év után szeptember 1-én lemondtam a Próza Nostra főszerkesztői pozíciójáról és azt Benkő Marianna eddigi főszerkesztő-helyettesnek adtam át.
A lényeg az előző mondatban elmondható, minden más már csak appendix. A folyóiratok belső működése ritkán érdekli az olvasókat és ha a lap jól működik, akkor erre nincs is semmi szükség. Ebben a leköszönőben mégis összefoglalom, milyen okok is vezettek idáig. Azt kell mondjam, csupa jó okok ezek, melyek miatt már nem tudok olyan mértékben a lapra koncentrálni, ami a Próza Nostra zökkenőmentes működéséhez és fejlődéséhez szükséges. És persze itt az ideje egy friss tekintetnek és az új ötleteknek is!
Az elmúlt évek során lassan érlelődött bennem az elhatározás, miszerint meg kell váljak a Próza Nostra főszerkesztői pozíciójától. Új munka, otthonteremtés, az intellektuális érdeklődés fókuszváltása. Majd jött az örömteli hír: feleségemmel babát várunk. Mély várakozás van bennünk, nagy örömmel készülünk, hogy életünk ezen új szakasza kezdetét vegye. Reálisan szemlélve ez azt is jelenti, ha eddig nem tudtam elég időt fordítani a Próza Nostra ügyeire, akkor ezentúl még kevésbé lesz erre lehetőségem. Így hát helyet készítek az életemben az új dolgoknak, ahogyan azt kifejezni mostanában szokás. Ennek részeként át kellett adnom ezt a tisztséget olyasvalakinek, akiben mind a szakmai tudás, mind a csapat irányába való elköteleződés, és még a feladatra való hajlandóság is megvan. A nyár folyamán a három főszerkesztő-helyettessel (Gaborják Ádám, Takács Gábor, és Benkő Marianna) egyetértésben az a döntés született, hogy Mariann vált a főszerkesztői székben. Ő pedig ezt a lehetőséget elfogadta. Biztos vagyok benne, hogy jó döntés született, hiszen Mariann-nak régóta szívügye a Próza Nostra, a csapatban mind újságíróként, mind szerkesztőként sokszor bizonyította rátermettségét, és nem csak jó szervező, de jó vezető is, ahogyan arra az utóbbi évek főszerkesztő-helyettesként végzett munkája is bizonyíték. Én Mariann főszerkesztő-helyettesi helyét veszem át, és – amennyire majd az új élet mindennapjai lehetővé teszik – ebben a minőségben igyekszem segíteni a lap további munkáját.
Másfél hónap híján tizenegy évig voltam a Próza Nostra főszerkesztője, és nyugodtan kijelenthetem, ez az identitásom részévé vált. Most mégis örömmel intek búcsút ennek a korszaknak és mondok köszönetet mindenkinek, akivel volt szerencsém együtt dolgozni ebben az időszakban, a Próza Nostra volt és jelenlegi tagjaival kezdve, a kiadói partnereken, a különböző együttműködések és rendezvényeink résztvevőin keresztül egészen a lap olvasóiig, akiknek ez az egész jó szívvel készült és készül. Rengeteget tanultam ez idő alatt és nagyon élveztem, szerettem a megtett utat. Köszönöm.
Mariann, hadd köszöntselek én először a Próza Nostra főszerkesztőjeként! Nem csupán sok sikert kívánok a munkádhoz, de azt is, hogy sok örömöd legyen benne! Tiéd a pálya.
Mariann beköszönője
Az Annie Hallban hangzik el az egyik kedvenc idézetem, miszerint: „Sosem szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik egy ilyen alakot, mint én, elfogadna tagnak.” Ezt mondogattam mindig, amikor arról kérdezgettek, van-e mottóm - remélem, ebből nem csak az irónia, de a kivülállóság állandó tapasztalata is érződik. Viszont az biztos, hogy a szarkazmus ellenére sem tartható ez a pozíció örökké. Sőt, 6 év után nevetségesnek is tűnik. Mert kevés dolog vált annyira az életem részévé, mint a Próza Nostra és azok az emberek, akiket rajta keresztül ismertem meg.
2015-ben kezdtem dolgozni a Próza Nostrán és folyamatosan vonódtam be újabb és újabb feladatokba. Az írás, a popkultúra, a zsánerirodalom már jó ideje fontos volt az életemben, de nem ez volt a meghatározó élményem. Hanem élveztem, hogy helyben, Szegeden tudunk könyvbemutatókat, beszélgetéseket, konfernciákat tartani, és élveztem a személyes találkozókat, ahonnan mindig energiával feltöltődve és inspirálódva mehettem haza. És szerettem a csapattal dolgozni, főleg azért, mert végre élőben tudtunk beszélgetni, vitázni és élményeket megosztani - az online munka is stimuláló, de más tapasztalatot és közösségi élményt nyújt, mint offline.
És pont emiatt a csapat miatt fogadtam el a Steve felkérését; azért, hogy ebben a közösségben tudjak tovább dolgozni. A következő időszak izgalmas és kihívásokkal teli lesz: a szerkesztőséggel közösen átbeszéljük, hogy milyen irányokkal, témákkal fordulunk rá a következő időszakra. A popkultúra, mint tárgy változatlan, de ahogy az évek során a tagság változott, változtak azok területek is, amivel a csapat foglalkozni szeretne, amit szeretnék jobban láthatóvá tenni. Ez egy hosszabb folyamat, de hiszem, hogy így kialakulhat egy olyan struktúra, amit mindenki magáénak érezhet, amiből lendületet nyerhet a változások ellenére is.
Addig is október 15-én várunk mindenkit a II. Végtelen határok konferencián, amit régóta szervezünk, és a sok-sok bizonytalanság ellenére is nagyon várunk, mert egy kurrens és izgalmas témával, a képregényekkel foglalkozik hazai tudományos szakemberek részvételével. És, ahogy a lehetőségek engedik, szeretnénk offline és online programokat is a jövőben, érdekes témákkal, szerzőkkel és könyvekkel. Remélem, hogy a csapattal együtt dolgozva továbbra is jó programokkal és érdekes írásokkal tudunk szolgálni az olvasóknak.
Köszönöm Steve eddigi munkáját, sok örömet és boldogságot kívánok neki a továbbiakhoz, és köszönöm az ő és az egész csapat támogatását, és azt az érzést is, hogy végre örülök annak, hogy egy klub tagja lehetek. A Próza Nostra pedig, ha vezetőjében megújulva is, de változatlan szellemiséggel kutatja a popkultúrát a jövőben is.
