Fordította: Kleinheincz Csilla
„Kíváncsi voltam, [. . .] hogy egy női detektív látványa örömére szolgál-e” (593. o.)
Lisa Tuttle a viktoriánus Nagy-Britanniába invitálja leendő olvasóját, ahol a Conan Doyle-féle univerzum elevenedik meg, igaz, ezúttal kezdő nyomozópáros kalauzol. Érdekfeszítő kalandot vártam, azonban A halott feleségek furcsa esete nem az. Egyfelől roppantul sekélyes és kiszámítható, másfelől temérdek csúcsra járatott, de korábban már okosan újragondolt viktoriánus toposzt illeszt be az írónő, mintha a cél egy fiktív történelmi panoráma megfestése lett volna, nem pedig egy történet elmesélése.
A két főszereplő közötti dinamika Holmes és Watson kettősét idézi, bár az egyikük nő (Lane), a másikuk férfi (Jesperson). Sajnos azonban ez semmiben sem változtat az összképen, semmilyen új megvilágításba nem kerül maga az eszközrendszer. A történet biztos kézzel íródott, mégis a korrekt iparosmunka címkénél sokkal többre nem tarthat igényt.
Úgy gondolom, hogy ha női-férfi nyomozópárosról és Conan Doyle-i megközelítésről van szó, akkor az Elementary jobb megoldásTuttle szövegénél.
„Alcinda úgy nézett rá, mintha hihetetlen következtetést vont volna le, mint amikor
Sherlock Holmes egy kalapra vetett pillantásból egy ember teljes életútját fel
tudja vázolni.” (622. o.)
