Fordította: Rusznyák Csaba
„Több van benne, mint három nagy körtubában!” (305. o.)
Bradley Denton szövege az első az általam olvasottak közül, ami egy hétköznapi történet. Denton Texasban vélte felismerni a tökéletes helyszínt novellájához. Itt született, itt is nőtt fel. Kisujjában van minden, amit le akar írni. Ez a tudás mégis egy számomra nehezen emészthető formában jelenik meg. A középiskolai helyettesítő tanár, Matthew Marx par excellence Harrison Ford által megszemélyesített zsivány. Nagyszájú és pöffeszkedő, mint Han Solo, talpraesett és intelligens, mint Indiana Jones. A bőbeszédűségére szeretném felhívni a figyelmet. Ez a locsogás az, ami egyfelől megadja az én-elbeszélés erejét, másfelől esetenként idegesítően soknak tűnt, emiatt pedig túlburjánzik a szöveg.
Marx azt a benyomást keltette, hogy ő az a tolvaj, aki minduntalan a talpára esik, történjen bármi. Mégis élete a mélyponton van, bár igyekszik mindent tőle telhetőt megtenni, hogy ez ne így legyen. És attól sem riad vissza, hogy ha kimászás közben lehetősége nyílik belerúgni általa kevésbé kedvelt felebarátaiba. Nem egy begyepesedett pali, a lopásban segítségül hívja a modern technikát, illetve reflektál saját foglalkozásának a populáris kultúrában való megjelenésére: „A filmek a magányos tolvajt általában elegáns mesterbűnözőként ábrázolják,” (310. o.).
Kedvelhető szöveg, kiváltképpen Harrison Ford rajongóinak, azonban Marx állandó szájalása levon a novella értékéből.
„Nem tudtam, mit csúsztatott be kabátzsebébe.
De azt tudtam, hogy meg fogom szerezni.” (355. o.)
