„– Ezért van az, hogy Amerika pontos középpontja – vonta le a tanulságot Nancy úr, amikor behajtottak Mississippi állam Humansville városába (1804 lakos) – egy apró, elvadult park, egy üres templom, egy lepusztult motel.
– Sertéstelep – mondta Csernobog – Az előbb azt mondtad, hogy Amerika igazi középpontja egy sertéstelep.
– De nem erről van szó – felelte Nancy úr. – Hanem arról, mit gondolnak az emberek. Az egész csak kitaláció. Ezért fontos. Az emberek kizárólag a kitalált dolgokért harcolnak.”
Neil Gaiman tipikusan az a figura a kortárs populáris irodalomban, akinek a hatását nem lehet elégszer kiemelni, és akinek nem győzünk elégszer hálát adni az eddigi tevékenységéért, ugyanis nemcsak saját munkái felettébb népszerűek, de az általa ihletett filmek, sorozatok és képregények is őriznek valamit Gaiman zsenialitásából. Aki nem olvasott még semmit tőle az is könnyen találkozhatott valamelyik munkájával, vagy akárcsak annak hatásával. Erre tökéletes példa a Supernatural-t jegyző Eric Kripke azon kijelentése, miszerint Gaiman szövegei voltak a legnagyobb hatással a Winchester testvérek történetére.
A Próza Nostra olvasói számára leginkább a Sandman révén lehet ismerős a szerző, akinek a 2001-ben publikált Amerikai Istenek hozta meg az igazi világsikert, valamint a Hugo és Nebula díjat (több más díj között). A magyar fordítás viszonylag hamar megszületett, ezen bejegyzés aktualitását mégis az adja, hogy Agave 2012-ben jelentette meg a 10. évfordulós bővített kiadványt, amiben az eredeti szöveget egy írói előszó, valamint jó néhány plusz sor egészíti ki. Összességében elmondhatjuk, hogy aki eddig nem olvasta az jóval többet kap az első kiadásnál, aki pedig igazi rajongó annak kötelező kiegészíteni könyvespolcát a szülinapos kiadvánnyal, a regény pedig egyébként is hiánycikk volt már a hazai könyvpiacon.
Rögtön meg kell jegyezzem ugyanakkor, hogy az új kiadás borítója látványos ugyan (felhők tornyosulnak New York felett), de totális kudarc amennyiben elvárjuk egy borítótól, hogy tükrözzék a könyv szellemiségét. A melléfogást némileg tompítja az a fogyasztói beállítódás, hogy Amerikáról mindenki egyből New Yorkra asszociál, de azért ennyi nem menti fel a borító tervezőjét ugyanis a regény világát éppen hogy az a kisvárosi Amerika szolgáltatja, ami a lehető legmesszebb van a Nagy Alma irrealitásokra épülő kirakatvilágától. Az Amerikai Istenek ugyanis nemcsak fantasy és modernkori kontextusba helyezett mitológia, hanem egy igazi americana, ami nagyon mélyen merít az amerikai folklórból és életérzésből. A végtelen országutak, lepukkant motelszobák és olcsó kifőzdék világából, ahol az utazó magányát csak a kábeltévés pornó oldja fel és ahol a reggeli elképzelhetetlen hamburger, sült krumpli és hosszúkávé nélkül.
A történet főhőse Árnyék, akinek már csak pár napja van hátra börtönütetéséből és megszakadt életének folytatását tervezgeti feleségével és legjobb barátjával. Ekkor még nem sejti, hogy a feje felett tornyosuló felhők egy olyan vihar hírnökei, ami emberi és isteni sorsokról hivatott dönteni. Miután értesül felesége haláláról és annak körülményeiről egy Hérodotosz könyvel és néhány érme trükkel felvértezve lép az újrakezdés útjára egy szélhámos isten, Szerda alkalmazottjaként. Árnyék kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy az Amerikába vándorló népek magukkal hozták isteneiket és mitikus lényeiket, akik rendelkeznek ugyan természetfeletti képességekkel, de erejüket a hívők áhítatából és félelméből nyerik, ráadásul a legkevésbé sem halhatatlanok. Az olyan lények, mint az ősi törzsi istenek, vagy az egyiptomi és óészaki vallások istenei, valamint a leprikónok és koboldok erejük nagy részét elveszítve a túlélésért küzdenek az olyan új istenek ellen, mint az internet, televízió, vagy a számítógép istene. Ebben a babonák logikája által irányított világban Árnyék lehet az eszköz a háború eldöntésére. Árnyék nagydarab ugyan, de nehéz felfogásával és visszahúzódó személyiségével nem idézi meg a mítoszok héroszait, mégis szembe kell szállnia az isteni erőkkel és emberi vonásait kihasználva kell túlnőnie a kétszínű Odin és a hazug Loki által ráerőltetett szerepen. Útja során nemcsak halott felesége szelleme kíséri, de néhány jól ismert és még több kevésbé ismert mondavilág szereplője segíti. Az újrakezdés egy folyamatosan jelen levő, de soha be nem teljesülő ígéretként lebeg Árnyék előtt, akinek útja mindig előre vezet csak, hogy rátaláljon valamire, amit elvesztett.
.jpg)
Gaiman angol származása ellenére, vagy talán éppen ezért, zseniálisan tapintja ki az amerikai kultúra ütőerejét képező kisvárosi környezetet (ne feledjük el, hogy az USA népességének jóval több, mint a fele a Szegednél kisebb mérető városokban él) és arra is pontosan világít rá, hogy társadalmuk dinamikáját a kis közösségek idegengyűlölete és a kalandvágyó telepesek, valamint az aranylázban szenvedő, negyvenkilencesekhez hasonló pioneerek ellentéte biztosítja. Az Amerikai Istenek értelmezhető a hagyomány és a mitikus világ előtti tisztelgésként éppúgy, mint a posztmodern társadalom kritikájaként, én mégis inkább a történetek végtelen erejének bizonyságát látom benne, ami nemcsak menekülő utat jelenthet a hétköznapokból, de segíthet közelebb kerülni ahhoz az önmagunkhoz, amik nem vagyunk, de akár lehetnénk. Mindemellett kiváló útikönyv a Középnyugathoz, valamint a Mississippi menti kisvárosokhoz, ahol mindenki ismer mindenkit, de a folyton barátságos öregurakról néha mégis kiderül, hogy gyerekekre specializálódott sorozatgyilkosok. Az ezüstösen csillogó visszapillantók, zenegépek és füstölgő cigaretták látványát pont olyan érzékletes leírásokban kapjuk, ahogy azt a DC Comicsnál kikupálódott képregényírótól elvárhatjuk és a folyamatos termékmegjelenítések is inkább hangulatelemekként működnek, mintsem erőltetett reklámokként. Összességében elmondható, hogy a könyv nagyon egyben van és minden bizonnyal azon populáris könyvek közé fog tartozni, amik hosszú időre meghatározó olvasmánnyá válnak a nyugati kultúrában. Ennek oka egyrészt az, hogy a pozitív olvasmányélmény szinte garantált, másrészt pedig az, hogy az ősi időkbe és hagyományokba olykor-olykor visszanyúló nyugati olvasó számára a szövegben megbújó gondolati tartalék jelentős és elévülhetetlen. Végezetül pedig immár biztosan kijelenhetjük, hogy a folytatással kapcsolatos pletykák igaznak bizonyultak. Pontos dátum még nincs, de remélhetőleg nem kell sokáig várnunk egy újabb remekműre Neil Gaimantől az Óceán az Út végén június 18-i megjelenését követően.
