Nyugat+Zombik - egy képregény kálváriája

Jelenlegi hely

Szerző makitra On the

Nyugat-Zombik (Tragikomédia)Mi is az a Nyugat+Zombik? Aki esetleg nem hallott a magyar közösségi finanszírozás egyik, ha nem a legnagyobb sikeréről (legalább is pénzügyi oldalon), íme egy kis összefoglaló: Csepella Olivér diplomamunkájában Ady, Babits, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád és Kata, a pincérnő futnak össze egy csapat zombival egy november 25-ei napon. És ez az ötlet annyira megtetszett a hazai irodalmi/képregényes szcénának, akkora lett az érdeklődés, hogy a szerző Indiegogo-projektet indított a kötet kiadására. A kért összeg 2014-ben egy nap alatt összegyűlt, az alkotó pedig ígéretet vállalt arra, hogy a támogatók 2015. karácsonyára már kezükbe is vehetik majd az eredményét. Erre azonban a mai napig nem került sor: a leendő kötet facebook-oldalán változó intenzitással kapják az olvasók a híreket arról, hogy most már tényleg hamarosan elkészül vele Csepella. Eddig eredménytelenül.

Az ötlet és a folytatás rengeteg embert megmozgatott, bár a növekvő lelkesedés egyre inkább átalakult. Ennek egyik lépcsője egy rövid és vicces “kritika” volt az Ntrópia oldalán, ami 2025-re prognosztizálja a megjelenést. Második lépcsőben Bayer Antal és társai tető alá hoztak egy 8 oldalas képregényt Nyugat-Zombik (tragikomédia) cimmel. A kiadványt a 2017-es Képregényfesztiválon vehették kézbe az érdeklődők. De a lényeg nem is ebben van, hanem az általa felkavart érzelmekben.

Különböző fórumokon ugyanis eltérően reagáltak az ötletre. Volt, aki abszolút viccként, paródiaként gondolt a dologra, illetve többen kifejtették, hogy ez lehet egy jogos kritika is, hiszen sokaknak gondjuk van a képregény elhúzódó megjelentetésével, valamint az alkotó kommunikációjával, illetve inkább annak hiányával, amire rá lehet mutatni akár egy ilyen kiadvány keretei között is.

A másik oldal ellenben azt fogalmazta meg, hogy ez a hozzáállás szétzúzza az alapvetően összetartó képregényes közösséget, eddig ilyenre, hogy az alkotók egymást figurázzák ki, még nem volt példa hazánkban. Mások szimplán nem találták viccesnek, sőt, esetleg ízléstelen ötlet volt számukra, míg többen azt fogalmazták meg, hogy ez akár kontraproduktív is lehet az alkotó tevékenységére nézve.

Az egyik legfontosabb érvként előkerült, hogy az elhúzódó előkészületek csökkentik a bizalmat a Magyarországon lassan meghonosodó közösségi finanszírozásban, és ebben, valljuk be, van ráció. Kuti Mónika és Madarász Gábor Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányában pontosan rámutat a közösségi támogatás erősségeire, de gyengéire is. A 2008-as pénzügyi világválság nyomán kialakult finanszírozási forma egyrészt rugalmasabb, könnyebben tudja követni az egyedi igényeket és a társadalmi összefogást is ösztönzi, ugyanakkor közvetlenségében rejlenek buktatói is. Az ellenőrzés hiányosságai növelhetik a visszaélés lehetőségét, de magára az alkotóra is rásütheti a megbízhatatlanság címkéjét.

Azt azért el kell ismernem, nem vagyok teljesen érintetlen a történetben, hiszen támogattam a projektet, de inkább a csendes beletörődés és a hisztérikus nevetés elegyével várom az újabb fejleményeket. A közösségi finanszírozás oldaláról fogom meg a történetet, lévén engem is így érint: a megvalósulás elhúzódása azt az alapvetően csekély hazai közbizalmat ingatja meg, ami kialakult a crowdfundinggal kapcsolatban. Bár a képregény facebook-közösségében a legtöbb reakció bátorító, szurkolnak Csepellának, hogy mielőbb befejezze munkát, de megjelennek más hangok is - és biztos van még egy csendes tömeg, ami vár, de hozzám hasonlóan csökkenő lelkesedéssel.

Persze túldimenzionálnánk a problémát, ha azt mondjuk, hogy ez fogja visszavetni a crowdfunding hazai terjeszkedését, de biztos vagyok benne, hogy a befektetők ezután kétszer meggondolják, milyen projektbe fektetnek bele. Ahogyan a már idézett cikk is kifejti, az ehhez hasonló “botrányok”, vagy tényleges visszaélések csökkenthetik a befektetési kedvet - bár, azt se hallgassuk el, hogy ez akár a piac tisztulását is elősegítheti. Ugyanakkor könnyen frusztrációt is kelthet a támogatókban, hiszen az ilyen projekteket könnyű a sajátunknak érezni, különösen, ha kevés kis pénzünk is benne fekszik. Az általános hozzáállás alakulását nem tudom tesztelni, de az biztos, hogy kétszer meg fogom nézni a jövőben, hogy mit támogatok, legyen bármilyen jó az ötlet.

Erről az oldalról abszolút jogosnak érzem a kritikát: rá lehet és rá is kell mutatni arra, hogy Csepella mit vállalt és ehhez képest mit teljesített. Ugyan egy alkotói folyamatba nincs és azt hiszen, nem is lehet beleszólásunk, hacsak nem a kiadói vagy a szerkesztői vagyunk az adott kötetnek, de éppen a közösségi finanszírozás miatt célszerű, ha kialakul egy civil kontroll is. Jogunk és lehetőségünk van arra, hogy információt kérjünk, nyilvánosan megvitassuk a témát - és jó is, ha ezt megtesszük, hiszen így felhívhatjuk a figyelmet a következményekre is. Jelen projekt kapcsán ez különösen fontos, hiszen maga Csepella Olivér sem igen kényezteti el a leendő olvasókat, támogatókat adatokkal: többször hónapokig semmit nem lehet tudni sem a késés okáról, hogy a várakozás végét ne is említsem. Talán pont ez okozza a felkorbácsolt érzelmeket is.

De ezen túl jogászként és magánemberként is különösen egyet tudok érteni a véleménynyilvánítással, ha az nem személyeskedő és nem is indokolatlanul bántó. Hiszen aki alkot, annak szembe kell néznie a véleményekkel is. Csepella ráadásul az első fecskék egyikeként töri az utat a hasonló projektek előtt, így a jövője tágabb értelemben a képregényes szcénát is érinti. Így ezt a kis fricskát erről az oldalról is jogosnak látom. Nem mellesleg a hazai comic-közösség fejlődéséhez az is hozzátartozik, ha nyilvánosan reflektálunk egymás tevékenységére, hiszen ez fejlesztheti a tagok közötti interakciót, esetleg olyan kommunikációt alakít ki, ami hasznos lehet a későbbiekben.

De végső soron mit is gondolok a Nyugat-Zombik (tragikomédia) kiadványról (ha vidékiként egy kis késéssel átvehettem a példányomat)? Hogy ártalmatlan. Vagy, kicsit pontosítva, Adams után szabadon, jobbára ártalmatlan. A nyugatos szerzők idézetei jobbára ülnek: a kedvencem természetesen a gonosz Karinthy, de Móricz vagy éppen Tóth Árpád sorai is szépen illeszkednek. A rajzok profik és az egész hangulata kiválóan illik a Nyugat+Zombik képi világához, ami nyilván a cél is volt. Nem tűnik bántónak, persze erről meghallgatnám Csepella Olivér véleményét is. Viszont az biztos, hogy remekül fog passzolni a kész kötethez. Mert azért bízok abban, hogy a Nyugat+Zombik hamarosan elkészül és meghálálja azt a bizalmat, amit sokan belefektettek. Mert ezt mindenki megérdemelne: nem csak a támogatók, de maga a szerző is.