Szilveszter a Monarchiában
Elvittem magammal egy körúti zsúrba. A házigazda feje zsákszerű volt, de hallgattunk popzenét. Jó szaga volt a vendégeknek és kezet mostak, mielőtt köszöntek. Nem akartak hozzáérni, inkább a stroboszkópot nézték a szobában. A házigazda szerint ilyen a békebeli világítás. Nem mondtam ellent, nem volt jogom hozzá. Hajamat tapogattam, elégedetlenül az állaggal, bár egykedvűséget színleltem. Miért vagyok uniformisban, kérdezték a nők, így járhatunk csak társaságba, válaszoltam szerényen. Voltak ételek is, különböző alakúak és színesek. Ő kiment a mosdóba, elkezdte a falat fröcskölni, de túl hangosan ugatott, mire a házigazda felhangosította a zenét. Miután visszajött a fürdőből, mindenkinek megnyalogatta a lábát, aztán pukedlizett, mint egy jól nevelt úrilány. Már kezd hozzászokni az idegenekhez, de még szégyelli magát szoknyában. Ez itt a szeretet, mondtam, és az ablakhoz tipegtünk. (A vérbíró végleg elaludt, suttogták a többek, miközben kezet ráztak velem.) Amikor először megláttam, azonnal tudtam, hogy az enyém lesz, helyette nyögtem, mert nem tudott beszélni, pedig hetente nyírták az arcát. Aztán a bíró elaludt és a falut elsodorta a vér. A vendégek gyerekpezsgővel fröcskölték egymást, mert a béke eljött a falak közé. Ő tágra nyílt orrlyukkal szimatolt körbe, hogy ez most már az ő születésnapja? Bundáját tisztogattam, és közben visszaszámoltam. Ha elérkezik a nulladik óra, Haynau lánya újra világra jön.
Piros víz
A törpék falujában mindenki tíz centi. A magasabbakat lelövik, erre van egy külön pisztolyuk. Anyuka haragjának hívják, de néha fűrészelnek is. Szorgalmas népek. Van királynőjük, noha nincsenek asszonyaik. A királynőt Zsuzsinak hívják. Egy epeszínű házikóban lakik a falu közepén. (A törpék minden este nyalogatják a kilincsét.) Történt egyszer, hogy a faluba tévedt egy vándordiák, aki magasabb volt tíz centinél. A törpék összesereglettek, és éhesen bámulták a fiú kezeit. Finom kezei voltak, tudott velük állatokat utánozni, ami a törpéket különösen idegesítette, hiszen ők csak csontokat gyűjtöttek. A diák mutatványai elbűvölték Zsuzsit, aki mélyeket sóhajtott az epeházban. Eresszük szabadon Anyuka haragját, kérlelték a törpék a királynőt, de ő megtagadta a kérést, hiszen legszívesebben örökre a vándordiák testébe költözött volna. A törpék fejüket lógatva bolyongtak az állattemetőben, nem tudták mit tépjenek ki fájdalmukban, inkább virágot szedtek a sírokról, de Zsuzsi immár a diáké volt. Hát legyen ez mégis a harag napja, mondták a törpék. Ha Anyuka halott, apuka szüli a fiakat. Álmában lepték meg a vándordiákot, és elhordták mind a húsát. Az epeházban hiába sírt a trónjától megfosztott királynő, könnyek helyett piros víz úszott az éjszaka alján.
A hercegprímás elsírja magát
Császári kemencében sütötték ki a szultán fejét,
legyen ropogós és európai. A keleti vonásokat azonban
a pörköléskor sem lehetett teljesen eltüntetni.
Mire kész lett, izmos kezek emelték ki a sütőből, nyelvek
csattogtak, mindenki szénfekete háremébe akart nyúlni.
A csonkból sugárzott a férfierő, és a legények megbabonázva
tülekedtek körülötte, miközben a menet a palota belső
termei felé indult, ahol a hercegprímás már tűkön ült.
Éhes a magyar, adjatok neki! – kiáltotta a titkos tanácsos,
hogy írmagja se maradjon az uralkodónak, aki oly elszántan
termett. Ezüst evőeszközökkel terítettek, az elfüggönyözött
fülkéből hárfa szólt, és ott volt még a hattyú is,
amit egy mesterséges tavon vezetett körbe két apród, akik
most szerelmesek, de két nap múlva megfojtják
egymást a hattyútollal beszórt madárházban.
A hercegprímás ránézett a fejre, és egycsapásra
elolvadtak belső szervei. A nemesi főnek olyan illata
volt, mint egy kismadárnak, amibe belesütötték az
anyamadarat is. Ferenc saját anyjára gondolt, és a vesszőzésekre.
Boldogan kezdett izzadni, mert nem hitte, hogy itt és most
talál rá a legkedvesebb barátra. Legszívesebben azonnal bele-
hatolt volna, hogy a koponyaüreget nyalja, ezt a férfi-mélyet,
mely Konstantinápoly ködével telten kínálja magát. Ferenc
még sohasem járt ott, de megérezte, hogy a szultán
mindig is a testvére volt, és most azért érkezett ropogós
díszben, mert a magyar férfiak annyira egyedül vannak.
Arborétum
Az arborétum feldagad este,
új erőre kap a macskagyökér,
és a növények végre enni kezdenek.
Nincsenek lépések, mert minden
inkább kígyózó anyag és cuppogás,
akár a főzelékben. Itt dagasztanak
pikkelyes babát a munkásnők,
de már hetek óta egyre jobban félnek.
A hüllőgyáros áll mögöttük és
nyelvét öltögeti, mert hitvány anyagot
termelnek gépei. Ha így megy tovább,
nem lesz vitézi cím, sem pedig kristálybimbó.
Trágyázóvillával jönnek a segédek,
hogy rendet tegyenek a nők között,
aztán felfalja mindet a növényzet.
A rokokó halott, mondják a bokorban,
és a huszár, miközben kardját nyeli,
végig tudja, hogy ő csupán liliom.
