A Soha nincs vége és a Chaos Walking trilógia után Patrick Ness újabb úgynevezett young adult regénnyel állt elő, ám ezúttal könnyedebb, néhol szarkasztikus hangnemben szólal meg. A The Rest of Us Just Live Here (nyersfordításban: Mi többiek csak itt élünk) kritikusan fordul saját kategóriájának kliséi felé, ám nem mondhatjuk, hogy teljes egészében elvetné azokat. Végső soron ez a regény is a nagy kérdéseket boncolgatja – felnőtté válás, identitás, szerelem – csak épp Patrick Ness jól ismert, magával ragadó stílusában.
A történet mesélője Mike, aki barátaival épp az utolsó évét tölti a gimnáziumban. A vizsgák miatt nem-igen kell aggódnia, mivel jó tanuló és helye az egyetemen bombabiztos. Annál inkább aggasztó viszont az őt körülvevő világ azon sajátossága, hogy időnként csaknem eljön a világvége. Egyszer élőhalottak támadnak az emberiségre, másszor vámpírok, de szerencsére mindig van néhány fiatal, aki kiválasztott lesz, és véget vet a fenyegetésnek. Mike végzős évében a végveszély különös, kék fénycsóvák és furcsán viselkedő szarvasok képében jelenik meg, de sokkal többet nem tudunk meg, mivel ez nem egy kiválasztott története.
A címhez híven Mike és a többiek csak élik az életüket, miközben valaki a városból egyedi és romantikus kalandba keveredik, amelynek végén megmenti a világot. Olvasóként csak nagy vonalakban értesülünk erről – minden fejezet elején pár mondat összefoglalja a kiválasztott történetét. Már maga a koncepció egyfajta torz tükörképe a tipikus young adult regényeknek, hiszen az összefoglalók pont ezen történetek kliséiből állnak, és miközben eget rengető harc folyik egy lány és a Halhatatlanok serege közt, az élet nem kevésbé bonyolult a többiek számára sem. Patrick Ness jó humorérzékkel mutat rá a manapság oly népszerű regénytípus hiányosságaira, ám mindeközben maga is több tipikus elemet használ.
A Rest of Us világában senki sem kérdőjelezi meg a természetfelettit, hiszen mindenki rendszeresen átél furcsaságokat. Mégis különös, hogy a szereplők egyike sem akar többet megtudni az épp folyamatban lévő támadásról, pedig néhány ponton érintkeznek az eseményekkel (például amikor Mike és a társaság egy másik tagja, Henna elütnek egy szarvast, ami aztán kék fény kíséretében Mike szeme láttára támad fel). Ráadásul az úgynevezett indie kölykök – a potenciális kiválasztottak csoportja – végig egy karnyújtásnyira vannak, mégsem beszél velük senki, mert „nem szokás”, vagy, mert úgyse mondanának semmit. Ha azonban úgy vesszük, hogy minden „majdnem világvége” csupán az adott generáció felnőtté válását jelképezi, máris érthetőbb a képlet, hiszen hiába kérdezünk, végső soron a válaszokat magunknak kell megtalálni.
Ha a történet nem is hibátlan, annyi biztos, hogy a karakterek mindenért kárpótolják az olvasót. Öröm látni, hogy a diverzitás egyre fontosabb szerepet tölt be a fiataloknak szóló történetekben, és Ness sokkal járul hozzá ehhez az irányzathoz. Könyveiben a különböző etnikumok és kultúrák mellett gyakran megjelenik a homoszexualitás és olyan súlyos mentális állapotok is, mint például a depresszió, vagy, a Rest of Us esetében, a rögeszmés kényszeresség (OCD) és az anorexia. Ness titka, hogy nem tézisregényt ír ezen állapotok társadalmi, vagy pszichológiai hatásáról, karaktereinek nem fő tulajdonságuk például a betegség, hanem csupán eggyel több dolog, amit meg kell tanulniuk kezelni miközben próbálják megismerni önmagukat. Ez a hozzáállás sokkal közelebb áll a valósághoz, ellentétben az olyan, a korrektség nevében írt regényekkel, amelyek túlságosan nagy hangsúlyt helyeznek egyetlen központi problémára, feláldozva ezzel az emberek (és főleg a kamaszok) érzelmi komplexitásának bemutatását.
Mike olyan főszereplő, akivel valószínűleg sokan együtt tudnak érezni. Rengeteg kétellyel és szorongással küzd, és ezek néha kényszeresség formájában hatalmasodnak el rajta. Mindeközben próbálja megtalálni a helyét a barátai közt, és folyamatos támaszt nyújtani két testvérének, akik közül az egyik, Mel, anorexiával küzd. Elég nagy falat mindez egy tizenhét évesnek, de az élet ritkán osztja egyesével a pofonokat. A többiek helyzete sem könnyű: Henna szülei háborús övezetbe akarnak költözni, hogy misszionáriusként dolgozzanak, Jared pedig az egyik korábbi konfliktusból itt maradt istenség gyereke, akit az apja egyedül nevel. Talán nem a világ megmentése a tét, de a társaság jó pár démonnal megküzd a történet folyamán.
Egy fejezet külön figyelmet érdemel ezen a téren, méghozzá az, amelyikben Mike pszichológushoz megy. A regény egészével ellentétben ez a rész kizárólag dialógusból áll, egyfajta drámai jelenetté téve a beszélgetést. A ritmustörés valószínűleg figyelemfelhívó szerepet tölt be, amit az is megerősít, hogy a regény nagybetűs Üzenetének java itt hangzik el. Ez a rész elég didaktikus, sőt, akár kihagyható, ám pont emiatt érdekes belegondolni, hogy miért került mégis bele ilyen formában a történetbe. Egyrészt a fejezet így valóban olyan, mint egy beszélgetés a pszichológusnál, hiszen ott igenis fogunk nagy igazságokat és közhelyeket hallani, mindkét oldalról. Másrészt néha fontos, hogy az egyértelmű is ki legyen mondva, és végső soron ez a Rest of Us egyik nagy igazsága – a probléma, amiről nem beszélünk, megoldatlan marad.
