A tündérmesék boszorkányai jobbára másodhegedűsei a történeteknek. Ahogy az irodalom kíváncsisága a Másik (feminizmus, posztkolonializmus) iránt megnőtt, úgy kerültek lassan rivaldafénybe, ahol elmondhatták: a korábban hallott mese nem úgy volt egészen pontosan, ahogy azt a királyfi továbbadta. Beszámolnak kegyetlenségről, kitaszítottságról, állandó öregségről s arról, ami őket kiemeli a többi ellenség közül, arról a gyűlöletről, ami az európai tündérmese-kincs sajátja, a nőgyűlöletről. Dubravka Ugrešić magyarul kiadott negyedik kötete, a Banyatanya ezt a fosszilizálódott nézőpontot igyekszik humorral, iróniával bemutatni, ahol a halál, a női mivolt és az öregedés ugyanolyan fontos kérdésekké emelkednek, minthogy ki örököljön egy prémcsizmát. A regény a Bóra könyvek egyik darabja, amely a volt jugoszláv női prózát mutatja be a magyar közönségnek.
A Kutinában (jelenleg Horvátország) született szerzőnő regénye triptichon, aminek első része egy fiktív önéletrajzszelet, második része három idősödő hölgy kalandjait meséli el egy csehországi wellnes hotelben, a harmadik fejezet pedig egy irodalomelméleti, metafikciós önreflexiót kínál egy kisebb csavarral a végén. A kötet központi alakja Baba Jaga, a szláv mitológia vasorrú (vasfogú) bábája, akinek funkciói, jelentése és megítélése folyamatosan változott a történelem során, ahogy ezt a harmadik fejezet részletesen taglalja. Egyet azonban érdemes szem előtt tartani – Baba Jaga a női princípium megtestesítője ezekben a narratívákban, ezáltal pedig a patriarchális társadalom ellensége. Az emiatt kapott megvetést, megszégyenítést és pellengért humorral rombolja le Ugrešić. A háromrészes mese mindegyik része igyekszik a szláv kultúrkör gonosz boszorkáihoz kapcsolódó hiedelmekből, népi megfigyelésekből meríteni, ezeket pedig átalakítva, átgyúrva, jelenkorunkhoz igazítva nyújtja az olvasónak.
Az első rész beszélője a fiktív írónő. Mesél életéről, édesanyjáról, egy várnai utazásról s találkozásáról egy bolgár folklorista lánnyal. Történetét megszórja balkáni milliővel, jellegzetes délszláv, szókimondó reakciókkal, illetőleg már felbukkannak olyan részletek, amik messze túlmutatnak magán a szövegen: archetipikus alakok, irodalmi toposzok mozdulnak meg álmokban, részlegesen felidézett emlékekben. A várnai epizódban az anya által felidézett és átadott mikrotörténelem személyei és terei egyáltalán nem találhatóak meg, hiába érkezik az elbeszélő a megfelelő céllal a városban – „Anyám felhúzott és elindított Várna felé, távirányított, mint egy játékot, elküldött oda, ahova ő maga nem jutott el. Így küldték a régi időkben a gazdag emberek zarándokútra vagy a hadseregbe a fizetett bedeljüket, hogy helyettesítse őket.” (44). A fejezet műfaját tekintve közelebb áll a naplóhoz.
A második fejezet három idős hölgy mosolyogtató hányattatásait adja közre egy csehországi wellness központban. Minden szereplőről kiderül valami múltbéli turpisság, az egész roppantul fordulatos és akciódús. Itt fordul elő először, hogy az elbeszélés modora megváltozik, egyfelől a regény egy mindentudó narrátorral dolgozik tovább, másfelől ezzel a váltással egy Cervantes-i elbeszélő bontakozik ki, aki kommentál, elemez és viszonyul a mesélés aktusához. Baba Jaga árnyéka mindenre rávetül; ilyen például a madárszerű testekre való utalás (karmok, csőrök, elszarusodott testfelületek), valamint a tojás (lásd még Angela Carter Esték a cirkuszban című regénye), mint az élet örök rébusza.
Az utolsó, harmadik fejezet az, ami egyrészt a tájékozatlanokat útba igazítja, másrészt el is távolítja, mert stilisztikailag távol áll az előző kettő rész történetmesélési módjától. A kritikus mindenesetre ámul-bámul, jegyzetel, halkan hümmög és elismeréssel adózik ezen hatalmas halom tudás olvasatán, mégis szem előtt kell tartani, hogy ez igazándiból svindli, irodalomelméleti szöveget tesz fikcióvá az író. A kötet leendő férfi szerkesztője felkeresi Dr. Aba Bagayt, a fiatal folkloristát, hogy szálazza szét a már meglévő két fejezet szimbolikáját valamint világosítsa fel annak tekintetében, hogy ki is az a Baba Jaga. A levélváltásnak kizárólag csak az egyik felét, Dr. Bagay írásait hozza a regény, amiben pontról pontra kifejt mindent, amit a karakterrel kapcsolatban fontos és talán tudni illő. Véleményezi a megkapott kéziratot – „Ha jól értettem Önt, az Ön írónője arra kötelezte magát, hogy prózai szövegbe foglalja a Baba Jaga mítoszát.” (231.), illetve figyelmezteti a szerkesztő urat, legyen türelemmel iránta és a mese iránt.
Mindent egybevetve, a felsorakoztatott megszólalási módok, a felvállalt küldetés, amelyben az író kísérletet tesz arra, hogy feloldja azokat az évezredes téves elképzeléseket a női mivolttal, a halállal és az öregedéssel kapcsolatban, illetőleg egy olyan szociológiai háttér felvillantása, ami a magyar közönség számára is feltehetőleg mítoszokkal teli, mind-mind olyan tulajdonságok, amik Dubravka Ugrešić könyvét nagyszerű részévé avatják a könyvespolcnak.
Fekete I. Alfonz
