Nagyon nehéz egy rögvest kedvenccé vált könyvről írni, nehéz megfogni és megindokolni a rajongást, amit a könyv olvastán éreztem. Naomi Novik már Temeraire-sorozatával megfogott: a napóleoni korszak és a sárkányok összekapcsolása nagyon izgalmas egyvelegnek bizonyult. A Rengeteg, ha lehet, ennél is jobb olvasmány: mese és fantasy, párkapcsolati utazás és feminista regény, fejlődés- és felnövéstörténet egyben, úgy, hogy mindegyik témát hangsúlyosnak éreztem.
Agnyeska az erdő szélén él – de ez nem egy barátságos lugas, hanem a nagyon is veszélyes Rengeteg, ahol emberek tűnnek el és ami néha falvakat nyel el. Az itt lakókat egy varázsló védi az átoktól, aki tízévente egy hajadont kér adó fejében. Mindenki azt hiszi, hogy a főhősnő gyerekkori barátnője lesz az a lány, helyette azonban Nyeskát viszi magával. A mágus pedig nem az a mágus, és nem is az a férfi, amilyennek előzetesen képzelte; a lány rajta keresztül végül új utat talál önmaga felfedezésére, de emellett meg kell küzdenie a rontás sújtotta erdővel is.
A szűz, akit elrabol a sárkány; a rengeteg, ami tele van veszélyekkel; a gonosz királynő: mind-mind olyan mesei elemek, melyeket sokszor és sokféle formában láttunk már gyerekkorunktól kezdve. Ezek mellett is biztos van számos olyan motívum, amelyet én nem ismertem fel, ezt meghagyom a mesekutatóknak. De az biztos, hogy Naomi Novik fogta a régi szimbólumokat és új értelemmel töltötte meg őket. Nála a sokfejű szörnynek nincs is annyi feje, és nem megeszi a lányokat, helyette csak felhasználja őket; nem az erdőben lévő lényektől, hanem magától az erdőtől kell félni. Az ismerős elemek újrakombinálásával sikerült elérnie, hogy otthon érezzük magunkat, de az új elemek miatt izgalmas szellemi utazásra is hív a regény.
Fő motívumként a szerző végül nem a megmentésre, az elrabolt lány hősies kiszabadítására helyezte a hangsúlyt, azaz nem a férfi van a középpontban, hanem a nő. Emiatt az én olvasatomban a Rengeteg egy feminista mese, és nem pusztán azért, mert protagonistája és antagonistája egyaránt a gyengébb nemből kerül elő, hanem a történetben játszott szerepükért. Alakjai a hagyományosan nőinek tartott tulajdonságokat fordítják át, hogy más szemszögből is megvizsgálhassuk őket: a gondoskodás így válhat az övéikért érzett haraggá, az állhatatosság pedig kitartássá és néha bizony makacssággá. Persze nem akarom ennyire leegyszerűsíteni gazdagon jellemzett szereplőinket, de a lényeg az, hogy a középkorias hátterű világ ellenére hősnőink megtanulják nem a férfiakon és a férfiakhoz fűződő viszonyok keresztül definiálni magukat.
Ezért is különösen izgalmas a két legfontosabb kapcsolat a regényben: Nyeska barátnőjéhez, Kasjához, valamint a mágushoz való viszonya. Az első példa rámutat arra, hogy nők nem csak rivalizálhatnak egymással, hanem őszinte, szereteten alapuló kapcsolatot építhetnek ki, amiben mindig számíthatnak egymásra. A regény egyik legszebb jelenetében a barátok félreteszik minden egymással szembeni sértettségüket és fájdalmukat, hogy megmentsék a másikat. Az őszinteség megtisztító erejére mindig szükség van.
Ugyanez jelentkezik a másik kapcsolatban is. Számomra a regény egyik nagy erőssége volt, hogy bőven adott időt egy párkapcsolat felépítésére. Előbb szépen, lassan megismertük a feleket, minden jó és rossz tulajdonságukkal, magukkal hozott puttonyukkal, múltjukkal együtt, és már az első pillanattól fogva érezzük, hogy kettőjüknek közük lesz, közük kell legyen egymáshoz. De azt is bemutatja, hogy nem elég megismerni a másikat, össze is kell csiszolódniuk, megérteniük a kettőjük közti különbséget ahhoz, hogy együtt tudjanak működni. A hősnő a varázslón keresztül fedezi fel a saját erejét, mágiáját, ugyanakkor a férfi egy nagyon zárkózott egyéniség, aki elfojtja magában az érzelmeit. A lány személyisége és ereje kell ahhoz, hogy változni akarjon, megértse, nincs egyedül, és felismerje, nem csak a harcokon, az erőfitogtatásokon keresztül érezheti magát nagy mágusnak.
Ehhez pedig Agnyeskának is meg kell ismernie önmagát, felelősséget kell vállalnia magáért és másokért, de arra is rá kell jönnie, mi az ő útja a világon. Ez a folyamat pedig gyönyörűen benne van a Rengetegben; a konfliktusok felvállalásával a főszereplő megtalálja azt, hogy mit szeretne véghezvinni az életben, el tudja dönteni, hogy a városban vagy otthonában, a mágia segítségével vagy anélkül szeretne boldogulni. Pontosan látjuk, hogy mely események által, hogyan formálódik a lány jelleme, hogyan hozza ki a legtöbbet magából. Néha hibázik, de ez is hozzátartozik a fejlődéshez.
Mielőtt azonban pszichológiai értekezést írnék, azért azt nem felejtem el, hogy a Rengeteg egyúttal egy sodró lendületű és izgalmas történet is, ami végig lekötötte a figyelmem. Jó stílusban íródott, kicsit ugyan ráérős, de a szereplőinket, a hátteret, a világot így jobban megismerjük. A Gabo kiadó csodás borítóval (és kicsit szétesős nyomdai munkával), remek fordítással bocsátotta útjára, mely bízvást ajánlható 10-től 100 éves korig. Örökérvényű történet, nagyszerű mese, régies közegben, de mai mondanivalóval.
