Ráfordultunk az utolsó hétvégére karácsony előtt, és biztos egyetértenek velünk kedves olvasóink, hogy a könyv továbbra is tökéletes ajándék, nem különben a legolcsóbb megoldás egy fantasztikus utazásra, ráadásul könnyedén megrendelhető online. Íme a Próza Nostra szerkesztőségi tagjainak tippjei last minute vásárlóknak.
Benkő Marianna
Olyan ritkán jelenik meg itthon illusztrált zsánerkötet, hogy mindig öröm egy ilyen megjelenés. Ha pedig egy hasonlóan színvonalas kiadványról van szó. H. G. Wells Doktor Moreau szigete c. regényét száz év távlatából is érdemes olvasni, mert a története könnyen gazdagítható újabb és újabb jelentésrétegekkel: vizsgálhatjuk az ábrázolt kutatói etikát és eljárást, a természet megerőszakolását, vagy akár a brit imperializmus kritikáját is kiolvashatjuk a lapokról. Aki pedig csak élvezni akarja az olvasást, az egy meghökkentő és hatásos sci-fi/horror élménnyel lesz gazdagabb. Németh Gyula illusztrációi pedig csak segítenek jobban belehelyezkedni a baljós hangulatba, gazdagítják a történet mitológiáját. Remek kiadás, minden rajongó polcán ott a helye.
Mindig nehezen szűkítem le, hogy milyen könyvet is szeretnék karácsonyra. Ha nem rendeltem volna meg a Sandman új kötetét, akkor biztos, hogy most arra böknék. Mark Lawrence szinte bármilyen könyvének örülnék, de mégis Kevin Hearne druidás, mítoszokat keverő sorozatának új részét látnám szívesen a fa alatt. Az első három részt nagyon szerettem: rengeteg mitológiát vesz alapul a szerző, vicces és sokszor izgalmasan fordít egyet a mitikus alakokon. A popkultra tett reflexióit pedig egyenesen imádtam. A negyedik részben számomra nem vagy alig ismert vallások kerültek az előtérbe, szóval kíváncsian várom a Beszorítvát. A másik, aminek örülnék Peter V. Brett Démon-ciklus sorozatának új kötete, a Koponyatrón. Amikor az első részt, a Rovásembert olvastam, akkor nálam az év könyve volt, mert valami újat mutat akkor a műfajban a korábbi élményimhez képest. Kovács Rezsuk Dániel
Az idei évem is leginkább digitális képregények olvasásával telt: tavasszal és nyáron főleg kikapcsolódás, ősszel pedig inkább már a szakdolgozati kutatás céljából. Meg is fogadtam magamnak, hogy jövőre illene kicsit több figyelmet szentelnem az irodalomnak is. Azon túl, hogy az évek óta könyvespolcaimon porosodó gyűjteményem el nem kezdett vagy félbehagyott darabjait is szívesen pótolnám, ismerőseim és szerkesztőségi kollégáim ajánlásaira szemet vetettem néhány olyan relatíve újabb megjelenésű regényre, amiknek meglehetősen örülnék, ha a karácsonyfa alatt találnám őket. Science-fictionök közül Liu Cixin A háromtest-trilógiáját méltatták leginkább és Brandon Hackett Xenója is kimaradt nekem eddig, illetve Moskát Anita regényeibe is csak az ingyenesen elérhetővé tett részletekbe sikerült belekóstolnom, de az alapján muszáj lesz beszereznem az eddigi műveit (Horgonyhely, Bábel fiai, Irha és bőr). Eléggé felcsigázott Susanna Clarke új regénye, a Piranesi, illetve évek óta szemezek Brian McClellan A Lőpormágus-trilógiájával is. A közösségi média révén fedeztem fel Farkas Balázst, akinek Lu Purpu című kisregényét feltétlenül megpróbálom beszerezni, ha idén nem landolna a fa alatt, no meg Szép Eszter ajánlására Petr Sís A fal című önéletrajzi képregénye is fontos műnek tűnik, amit vétek lenne kihagynom. Külföldi képregények tekintetében az én fehér bálnám még mindig a Planetary Omnibus Warren Ellistől és John Cassaday-től. Hat éve jelent meg és még mindig nem rendeltem meg, pedig a nyári botrányok fényében elég valószínűtlen, hogy valaha is újranyomnák eredeti angol nyelven. Kevésbé problematikus és pénztárcakímélőbb kötet a Pulp című thriller Ed Brubakertől és Sean Phillips-től, akiktől őszintén szólva rossz képregényt még nem olvastam, pedig ők ketten így együtt az egyik legtermékenyebb szerzőpáros az Egyesült Államokban.
Erdei Lilla
A válasszal mindenképpen csalnom kell, mivel azok a könyvek, amelyeknek a legjobban örülök, vagy már a csomagponton várják, hogy a héten valamelyik nap elég hamar végezzek a munkával és értük mehessek (duplán csalás, mert nem új megjelenések: régóta tartoztam már magamnak az Azilum-féle Árnyak az időn túlról 3-at megelőző két antológiakötettel és a The Black Aether égisze alatt megjelent Arthur Machen-gyűjteménnyel), vagy pedig kifejezetten kértem, hogy az adott könyvet kaphassam karácsonyra (Nathan Ballingrud: Szörnyvidék). Ha tehát szigorúan kell válaszolnom, akkor máshogyan csalok - a fantasztikum határait feszegetve. Véletlenül futottam bele Normal Gergely Körletellenőrzés c. első verses-multimédiás kötetének egyik szövegébe (Kijárási tilalom), amely a maga mágikus realista, posztapokaliptikus zamatával kíváncsivá tett a fülszöveg szerint posztszovjet kötődésű, de erősen absztrahált világú könyvre. Felmerül persze a kérdés, van-e értelme versek esetében mágikus realizmusról beszélni, a költészet sűrítő jellege nem jár-e óhatatlanul a realitás (egyáltalán mi az?) mágiával való átitatódásával, de nem is ez a lényeg, hanem maga a világ, amely már ilyen kis ízelítőtől is megképződik az emberben, mint egy mindenkori jövő utáni ismétlődő múlt, valamilyen rettenetes mitikus idő, amelyre tudat alatt emlékezünk. A kötet említett multimediális jellege (hangsúlyos illusztrációk és zenei vonatkozások) csak még érdekesebbé teszi az összképet: ha nem bizonyul blöffnek, akkor bizonyos témák és esztétikai minőségek megragadásának újszerű eszközeit is kínálhatja.
Bálint Zsófi
Számomra a könyv, amit nagyon szívesen látnék a fa alatt (és remélem fogok is az erőteljes, cseppet sem egyértelmű célzásaimnak köszönhetően) Mark
Lawrence A lány és a csillagok című, következő sorozatának legelső kötete. A szerzővel a Széthullott birodalom-trilógián keresztül ismerkedtem meg, ami lenyűgözött részletesen felépített fantasy világával. Mivel az Ős könyve trilógia kolostori világa eddig annyira nem vonzott, hogy belekezdjek (bár a gyakori ajánlások hatására mostanában fontolgatom), ezért izgatottan vártam a szerző újabb történetét, ahol ezúttal is egy csapásoktól nem kímélt lány kerül a főszerepbe. A fülszövegben említett jeges világnak pedig ismételten sikerült olyan várakozást kiváltania belőlem, amit a legelső sorozat olvasásakor éreztem. A kötet a Fumax kiadásában jelent meg az elmúlt hetekben, kemény borítós, gyönyörű kiadásban, így biztosan minden Lawrence-rajongónak nagy örömet okozna karácsonykor. Emellett esetleg még Stephanie Garber Caraval-trilógiáját említeném meg, aminek befejező kötete, a Finale idén jelent meg. A sorozat izgalmas YA fantasynak tűnik, egy három könyvön átívelő monumentális előadásról, Caravalról, ahol a résztvevők sosem tudhatják, mi a játék és mi a valóság.
