„…megszállottjai lehetünk a saját mesénknek.” - interjú Busch Péterrel

Jelenlegi hely

Szerző stv On the

Busch Péter

 

A mai nap fontos a Próza Nostra történetében, hiszen első alkalommal közlünk interjút az oldalon, de várhatóan nem utoljára. Interjúalanyunk az elsőkötetes Busch Péter, a Megakrimi pályázat győztese. Boszorkánypöröly című regényéről itt írtunk. A szerzővel irodalmi játékosságról, a krimiírás nehézségeiről, a kötete visszhangjáról beszélgettünk. Fogadjátok jó szívvel. Az interjút stv készítette.

Próza Nostra: A Boszorkánypörölyt egyöntetűen egy remek írásként, remek krimiként fogadták az olvasók, noha nem olyan egyértelmű, hogy az. Úgy értem nem egyértelműen krimi. Mert valóban remek könyv. Persze megnyertél vele egy krimi pályázatot is, ám legalább annyira olvasható krimi paródiaként, amennyire krimiként. Eredetileg is az volt a szándékod, hogy ilyen nehezen kategorizáló szöveget alkoss, vagy a játék csak az írás közben adódott?

Busch Péter: Voltak konkrét prekoncepcióim a szöveg szerkezetét illetően. Ezen elképzelések egyike volt az is, hogy a cselekmény főszála felfogható legyen úgy, mint egy nyomozás a nyomozásban. Mivel nehézségeim adódtak volna egy klasszikusnak mondható detektívregény megalkotásával, a két rendőr munkáját  úgy akartam megírni, hogy komolyan és paródiaként egyaránt olvasható legyen. Ezzel együtt a szöveg egészére nem merném sem azt mondani, hogy krimi, sem pedig azt, hogy paródia. 

PN: Milyen nehézségekre gondolsz?

BP: A krimiként működő szövegeknek megvan a saját természete. Ahhoz, hogy ebben a műfajban, és a műfaj keretein belül maradva újat, eredetit tudjak alkotni, feltétlenül ismernem kellene a műfaj legnagyobbjait is, és a kortárs sztárokat is. Ennek hiányában feltételezhetem, hogy a legjobbnak vélt ötletem is elcsépeltnek tűnik majd egy krimirajongó számára. Ezért tágítottam a horizontot a krimi határain túlra. 

PN: Szóval úgy nyersz krimipályázatot, hogy kényelmetlenül érzed magad a műfaj keretein belül. Értem. :) Ráadásul - ha jól értem - nem is olvasol sok krimit. A Boszorkánypörölyt a kritikák nem is elsősorban krimi szövegekkel állítják párhuzamba, hanem például az Iskola a határonnal, ami önmagában óriási elismerés. Milyen szövegek és szerzők voltak érzésed szerint a leginkább hatással rád? Hogyan értelmezed ha Ottlik regényéhez vagy Szilasi Szentek hárfája című könyvéhez hasonlítják a Pörölyt?

BP: A leginkább rám ható szerzők közül először Vonnegutot emelném ki. Van egy rövid rész a regényben, ami azokra a szövegeimre emlékeztet, amit Baricco regényeinek az olvasása után írogattam. Általában, ha olvasok valakit, és tetszik, nehezen tudok szabadulni a stílusbeli hatás alól. Éveket töltöttem azzal, hogy saját hangom legyen, máskor meg saját szórakoztatásomra szándékosan mások hangját utánoztam. Felteszem, így tanulják az írópalánták a szakmát. Én legalábbis így tettem.

A tematikus határ kérdése még messzebb vezet. Hogy egy vad példát mondják: a legjobb, általam valaha olvasott nyomozás Szophoklész Oidipusz királyában van... Szilasi tanár úr könyvével az összevetés kényelmes, hiszen a Pöröly a Szilasi Pékség szerepeltetésével erre még rá is játszik. Ottlikon meglepődtem, de nagyon jól is esett... Ha ilyen rangos mezőnyben indítják az olvasók a regényemet, mint a Szentek hárfája, vagy az Iskola a határon, akkor boldogan leszek utolsó helyezett.

PN: Említed a Szilasi Pékség szerepeltetését, de más valós helyszínek is előfordulnak a szövegedben. Hogyan fogadták a pusztaföldváriak a könyvedet? Milyen reakciók és visszajelzések vannak tőlük?

BP: A könyvemben számos valós helyszín, személy és esemény szerepel. Az eddigi visszajelzések pozitívak, őszintén szólva sokkal jobbak, mint azt vártam volna. Március 23-ára író-olvasó találkozót szerveztek nekem, még egy színjátszókört is szerepeltetnek majd, a Vajda Sára Ifjúsági és Kulturális Egyesületet, és a Pörölyből fognak jeleneteket előadni. Ez egyrészt fantasztikus érzés nekem, másrészt vannak aggályaim azt illetően, hogy megérdemlek-e ekkora felhajtást...

PN: Most, hogy megjelent az első köteted, hogyan tovább? Milyen további elképzeléseid vannak, illetve dolgozol-e már valami új szövegen?

BP: Igen, már benne vagyok a következő kisregényemben. Abban a boldog stádiumban tart az írás, amikor már látom, hogy alakul a szöveg, érzem, hogy be fogom tudni fejezni, de még bőven tartogat kihívásokat is. Emellett az esélytelenek nyugalmával írok verseket is, tudva azt, hogy ez csak külszíni fejtés, nem pedig mélységes tárnákból felhozott anyag.

PN: A készülő munka is krimi? Egyébként a Boszorkánypöröly sem volt színtisztán próza, hiszen formailag drámaként értelmezhető betétek is vannak benne. Említetted is, hogy az író-olvasó találkozón elő is fognak adni belőle. A líra sem áll tőled távol, verseket is írsz. Melyik műnemet és melyik műfajt érzed a legfontosabbnak számodra és melyikben mozogsz a legotthonosabban, mint alkotó?

BP: A most készülő munka nem krimi. Egy olyan családregény, amely egy család életének alig hat-hét évét dolgozza fel primer szinten, de a szereplők beszámolói néha kitágítják az idő kereteit. Az elbeszélője egy kisfiú, illetve az őt énként bemutató, a történetekre visszaemlékező narrátor-író. Szóval ismét hazai pályán játszom.. A Boszorkánypöröly drámai betétei csupán játékok, a formai keret feszegetései egy szinten, erős utalások Vonnegutra egy másik szinten, hiszen a Mesterlövészben hasonló játék tanúi lehetünk. A dráma egyébként a tőlem legtávolabb álló műfaj. Mivel többnyire színpadra írt szöveg, használati tárgy is, a dramatizálhatóság saját szabályaival. Ehhez nem nagyon értek. Hozzám legközelebb a próza áll. A próza biztosít egy olyan alkotói folyamatot, amit nagyon szeretek, nevezetesen, hogy hosszú időn át együtt élhetünk egy történet írásával, vele kelhetünk és feküdhetünk, bizonyos szinten a megszállottjai lehetünk a saját mesénknek. Számomra ez jelenti a legnagyobb kalandot, vagy szabadságot.

PN: Valamelyik rólad szóló cikkben olvasható, hogy egy orvosi krimin dolgozol. Ezek szerint ez nem így van?

BP: Tudtommal a Megakrimi pályázatának kiírói jövőre egy orvosi krimiíró pályázatot hirdetnek meg. Felteszem, ezt az információt sikerült félreértelmezni. Olyat mondtam csak, hogy a munkahelyemen szerzett élmények egyszer talán forrásai lehetnek egy prózának. De jelenleg nem ezen dolgozom.

PN: Köszönöm szépen a beszélgetést.